Könyvajánló

Ma délután gyerekkori barátommal találkoztam, akivel a közös nevezőnk a természet imádata. Fagyiztunk, kávéztunk, nőként előbb a modern nők vs. férfiak és elcseszett párkapcsolatok, valamint 40 év után mindenki megőrül? témákat jártuk körbe, majd egy játszótéren hintázva , a hazai természetvédelemről és a klímaváltozásról beszélgettünk. Az egész ott indult el, hogy megjegyeztem, idén egyes kocsányos tölgyeken sok makk van, bőven lesz utánpótlása a kedvenc fafajomnak. Aztán keseregtem egy sort a szülőföldünk roppant alacsony erdőborítottságán (nincs is igazi erdőnk) és azon, hogy megakadt az erdőtelepítési projekt a gondolat szintjén. Tehát felvetés volt, hogy jó lenne a 4%-ról 10%-ra emelni a fás élőhelyek területfoglalását, de csak a tanulmány készült el, más nem történt. Közben a mindennapokban érezzük a bőrünkön, hogy nem összeesküvés elmélet a klímaváltozás, hanem a jelenben zajló globális folyamat. Az erdőkkel zártuk a három órás eszmefuttatásunkat, majd elváltunk és én elbaktattam a harmadik kedvenc helyemre, a könyvtárba.
Szinte sorsszerű volt, hogy pont "elém ugorjon" Jane Goodall idén megjelent könyve, A remény magvai. Nagyon fontos témát jár körbe a jeles csimpánzkutató, aki hosszú élete során figyelemmel kísérhette kedvenc főemlősei életterének összezsugorodását, az afrikai erdők eltűnését. Ő a csimpánzok miatt figyelt fel a nagy mértékű erdőirtásra, én pedig a gombáim miatt, illetve egy mezőgazdasági nagyüzemben senyvedve a fák hiányának hatására fordultam az igazi erdők felé. Ő a jóval tanultabb, elismert kutató és én az alul iskolázott vidéki senki ugyanarra a következtetésre jutottunk, az erdő kiemelt fontosságú a klímaváltozás fékezésében. Nekem csak elég volt párszor oda-vissza tekernem a bicikliúton a fasor fái közt, hogy szöget üssön a fejembe a fák között megtapasztalt kellemesebb klíma. Ezután még inkább érdekelni kezdtek a fás élőhelyek - addig csak a gombákat láttam, a fákat inkább kerülgettem -, és fokozatosan teljesedett ki előttem a globális helyzet. Jane Goodall összefoglalta mindazt, ami az én fejemben is megfordult az erdők kapcsán. Kiváló könyv, minden természetvédőnek, de laikusoknak is ajánlott olvasmány.
"Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig amíg a Föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége."
Az idézet kapcsán eszembe jutott az egyik kedvenc gondolatom: aki az életet nem tiszteli az életet nem érdemli és nem is tudja igazán, hogy mi az Élet.