Ugrás a fő tartalomra

Könyvajánló

Ma délután gyerekkori barátommal találkoztam, akivel a közös nevezőnk a természet imádata. Fagyiztunk, kávéztunk, nőként előbb a modern nők vs. férfiak és elcseszett párkapcsolatok, valamint 40 év után mindenki megőrül? témákat jártuk körbe, majd egy játszótéren hintázva , a hazai természetvédelemről és a klímaváltozásról beszélgettünk. Az egész ott indult el, hogy megjegyeztem, idén egyes kocsányos tölgyeken sok makk van, bőven lesz utánpótlása a kedvenc fafajomnak. Aztán keseregtem egy sort a szülőföldünk roppant alacsony erdőborítottságán (nincs is igazi erdőnk) és azon, hogy megakadt az erdőtelepítési projekt a gondolat szintjén. Tehát felvetés volt, hogy jó lenne a 4%-ról 10%-ra emelni a fás élőhelyek területfoglalását, de csak a tanulmány készült el, más nem történt. Közben a mindennapokban érezzük a bőrünkön, hogy nem összeesküvés elmélet a klímaváltozás, hanem a jelenben zajló globális folyamat. Az erdőkkel zártuk a három órás eszmefuttatásunkat, majd elváltunk és én elbaktattam a harmadik kedvenc helyemre, a könyvtárba.
Szinte sorsszerű volt, hogy pont "elém ugorjon" Jane Goodall idén megjelent könyve, A remény magvai. Nagyon fontos témát jár körbe a jeles csimpánzkutató, aki hosszú élete során figyelemmel kísérhette kedvenc főemlősei életterének összezsugorodását, az afrikai erdők eltűnését. Ő a csimpánzok miatt figyelt fel a nagy mértékű erdőirtásra, én pedig a gombáim miatt, illetve egy mezőgazdasági nagyüzemben senyvedve a fák hiányának hatására fordultam az igazi erdők felé. Ő a jóval tanultabb, elismert kutató és én az alul iskolázott vidéki senki ugyanarra a következtetésre jutottunk, az erdő kiemelt fontosságú a klímaváltozás fékezésében. Nekem csak elég volt párszor oda-vissza tekernem a bicikliúton a fasor fái közt, hogy szöget üssön a fejembe a fák között megtapasztalt kellemesebb klíma. Ezután még inkább érdekelni kezdtek a fás élőhelyek - addig csak a gombákat láttam, a fákat inkább kerülgettem -, és fokozatosan teljesedett ki előttem a globális helyzet. Jane Goodall összefoglalta mindazt, ami az én fejemben is megfordult az erdők kapcsán. Kiváló könyv, minden természetvédőnek, de laikusoknak is ajánlott olvasmány.
"Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig amíg a Föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége."
Az idézet kapcsán eszembe jutott az egyik kedvenc gondolatom: aki az életet nem tiszteli az életet nem érdemli és nem is tudja igazán, hogy mi az Élet.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …