Ugrás a fő tartalomra

Gombász a zöldben

A helyzetjelentés egy képből áll, mert nem tudtam semmi okosat írni. Oké, hogy szülőföldemre lehullott két havi csapadék mennyiség, de a sekély ciklon szeszélyesen mozgott, nem mindenhol öntözte meg a tájat olyan alaposan mint a Viharsarokban. Sajnos, az aszály már elvégezte romboló munkáját, egyes kultúrnövényeinknek későn jött az eső, de legalább megjött és a többi élőlényt kihúzta a bajból. Rekord meleg volt a július és nagyon száraz. Aggódva figyeltem a meteorológiai oldalakat, ahogy hétről hétre csökken a talajnedvesség. Mostanra sokat javult a helyzet dél-keleten, de folyton az eget lesem és még mindig esőre várok. Megviselt a hosszú szárazság. Kész csoda, hogy találtam friss termőtesteket Pósteleken július közepén. Ez annak a néhány kóbor zivatarnak volt köszönhető, amik hidegfrontokból pattantak ki. Adtak egy kevés esőt a szomjazó tájnak.
Reménykedtem, hogy esős júliusunk lesz, egyes években összejön mint például tavaly vagy 2011-ben és 2008-ban. Egyébként négy éve a sok csapadékot nyár derekán egy hőhullám után ugyanúgy egy sekély ciklon hozta mint most augusztus végén. Ha egy hónappal korábban alakul ki az esős idő, akkor nyáron is gombászhattunk volna. Egy csodás fotó 2011 nyári szezonjáról. Ezen a linken pedig 2014-ből kaphatunk kóstolót. Pechünkre idén az anticiklon ült ránk és délről kaptuk a forró levegőt. Pedig esős július esetén bokáig járunk a gombában. Tavaly tobzódtak a gombák, például hihetetlen mennyiségben jött elő a védett csoportos csiperke Agaricus bohusii. Nehéz feldolgozni, hogy egyik évben kegyes az időjárás, a rákövetkezőben pedig még a hegyi legelők is kiégnek. 2015-ben az Erdélyi-szigethegység sem kapja meg a szokásos csapadék adagját. Szomorúan jöttem ki a Béli-hegységből a hónap elején. Az erdő alja ugyanolyan száraz volt mint az Alföldön. A fákról pedig hullottak az összefonnyadt levelek. Szokatlan látvány volt és elkeserített. 

Azonban semmi sem tart örökké, reményt adott egy szó a kánikulában: elmúlik. Végre megkaptuk a várva várt esőt. Végre terem a kiváló mezei szegfűgomba Marasmius oreades, ami egyenértékű a vargányával és a rókagombával. Hamarosan özönszámra fognak tobzódni a többiek is. Ezért mosolygós az arcom a mobilos fotón. Helyreállt a világ rendje, jön az ősz és jönnek a gombák.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …