Ugrás a fő tartalomra

Gombász, kutya, gomba

A nap fénypontja, az egyik ok, amiért legyőztem a kánikulát, a kutyás szarvasgomba keresés volt. Annyira élveztem, hogy az okostojás is kibújt belőlem és akkor se tudtam volna hallgatni, ha 40 Celsius fok van. Imádtam az egészet. Majd csak augusztus 30-án viszem a csapatot Erdélybe, így a hónap eleji és végi túra közt nagy szükségem volt egy gombatúrára. A hangulat olyan volt mint nálam. A gombász, Sipos Vilmos körül 15 érdeklődő keringett, köztük én és a barátom, és a kíváncsi csapat lelkesen követte előre majd vissza az erdőben. Közben a jól idomított kutya az erdei szauna ellenére végezte a munkáját és be-beszaladva a sűrű aljnövényzetbe hozta elő a szarvasgombákat.
Idén viszonylag könnyű dolga van, mert a rendkívüli szárazság miatt a termőtestek a reggeli párát őrző avartakaróhoz közel fejlődnek, így alig kell pár centire leásni. Sőt az öntözött ültetvényeken kilógnak a talajból a termőtestek, annyira vonzódnak a többlet vízhez. Ez egy érdekes információ volt, de volt még több is.
A séta és az előadások során (kár, hogy a teremben is fullasztó meleg volt) záporoztak rám és én lelkesen szedegettem fel a tudás morzsákat.
A szarvasgomba termesztés, akár ültetvényen vagy erdőben történik, elképzelhetetlen öntözés nélkül. A legjobb a mikroszórófejes öntözés, ami a talaj felett párásít. Ezt imádja a szarvasgomba és pánikszerűen kerüli a napfényes, párátlan, száraz területeket. Ami nagyon fontos, hogy erősen javasolt a szarvasgomba "kertünk" védelme, körülkerítése, mert a vaddisznók hamar felfedezik a számukra is vonzó csemegét és bőven lakmároznak a finom gumókból. Nagyobb erdőrészek esetén a kerítés túl drága, ott a maradék jut a gombásznak, de ha jó talajon van az erdő, akkor a maradék is szép mennyiség.
Érdekes, de a természetben könnyedén megfigyelhető tény, hogy az a jó a szarvasgombának, ha a fái "éheznek", sanyarú körülmények közt senyvednek. Nem véletlenül van olyan sok gomba 1000 méter felett a magashegységi erdőkben. Ha megfigyelted, rendkívül vékony és csekély tápanyagtartalmú a talajréteg. A gombák tenyészteste, a sűrű gombafonál szövedék viszont hatékonyan fogja fel a vizet és gyűjti össze az ásványi anyagokat. A fák szinte sorban állnak a gombánál, hogy segítsen, és cserébe szerves anyagokkal kényeztetik. Na, most egy tápanyagban gazdag fekete talajon, ami nedvesebb klímán található, a fák tobzódnak a földi jóban és ímmel-ámmal fogadják el a gyökérkapcsolt gombák szolgáltatásait. Főleg ifjabb, csemete korukban társulnak a gombával és nagy, erős faként lepattintják magukról, vagy megtűrik, de már nem szorulnak rá. Tehát botorság trágyával és növényvédelemmel kényeztetni az ültetvény fáit. Az öntözés a létfontosságú a nyári hónapokban, hogy a gomba könnyebben tudja létrehozni a termőtesteit.
A gyomtalanítás csak "békés" módszerekkel történhet. Nehéz gépek tömörítik a talajt, a vegyszerek felborítják a talajéletet. Előfordulhat rovarkártétel, de csak invázió esetén kell védekezni kontakt szerekkel. A vadrágás ellen, ha nincs kerítés, létfontosságú védeni a csemetéket vadhálóval. Sajnos maradék alföldi erdőfoltjaink felújulását erősen hátráltatja vagy inkább teljesen ellehetetleníti a túltartott vadállomány.
Egyszerűen érdekellentét van az erdőgazdálkodás és a vadásztársaságok közt. Mindkettő mást akar. Az erdő pedig elveszíti természetes jellegét, fajkészlete drasztikusan csökken, gyomosodik, invazív fajok szállják meg és végül elpusztul, mert muszáj kivágni, hogy a maradék értékesebb faanyagot el lehessen adni. Aztán jöhet az akác ültetvény a helyére, hogy totális legyen az emberi önzés és gyalázat az őshonos növényzetünkkel szemben. Unokáink nem fogják látni a Viharsarok zárótársulását, a tölgy-kőris-szil ligeterdőt. Persze érdektelen is a mindennapi taposómalomban a szépség, az élet megjelenésének legmagasztosabb formája szülőföldünkön. Hasonlat: minek is beszélnénk a disznóknak a reneszánsz festőkről, úgysem értenék.
Jó messzire kanyarodtam, de csak látszólag, mert erdőben mászkáltam és az erdő mindig megihlet. Nincs szarvasgomba fa nélkül.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …