Ugrás a fő tartalomra

Hullámzás


Miről írjak nektek, amiről még nem volt szó a blogban? Keresem a témákat, mindig van valami, de szinte alig készítek bejegyzést, mert öt év alatt egymillió karaktert ütöttem le a gombák kapcsán és sehová se jutottam, még mindig a pöcegödör aljáról vartyogok a természet fontosságáról. A lendület elfogyott, a benső izzás rég kihunyt, feléltem tartalékaimat. Nincs kiáradása a gomba témának. Semmi jel, hogy lehetne ebből bármi több. Mindig szembesülnöm kell az eszköztelenségemmel, a gyengeségeimmel, hogy soha semmi se elég jó és teljesen értelmetlen az egész. Kiégtem. Csurig vagyok szorongással. A blog, annak közösségi oldala, a Viharsarki gombászok, a gombatúrák, az előadások, minden csak hobbi, az időtöltés egy hasznos(?) módja, és semmi több. Rég éreztem, hogy értem és élem az életemet, hogy jogom van egyenes gerinccel járni, mert adok és kapok, minden halad valamerre és ez jó. Annyira, de annyira elegem van a cuki fecsegésből... Ennek egyik tünete, hogy élő szóban is könnyedén káromkodok és pillanatok alatt átmegyek ősbunkóba. A kilátástalanság megvadítja a legkedvesebb embert is. Fájó belátni, hogy ez az egész sehová sem vezet. Ülök a gép előtt, a vázlat lapon egy cikk: 10 érdekes gomba; be kéne fejeznem és mehetne a főoldalra. Nem haladok, idegeskedek, kósza rossz érzés bököd. Persze gonoszkodok magammal, "fehér ember problémák gyötörnek, fúj, szégyelljem magamat", egy-két percre összehúzom magamat, tényleg undorító, hogy kesergek az árnyékos szobában körülvéve könyvekkel, lábam alatt szuszogó pompás kutyámmal, kezem közt a korlátlan információ megosztás eszközével. Ilyenkor a következő gondolatom, hogy tök hülye vagyok, jó dolgomban megvesztem. Erre jön a koldus énem és halkan sorolja a gondokat. A vége a belső eszmecserének, hogy csődtömeg vagyok, mindent elbasztam. A szorongás kiütéssel győz és én szemezni kezdek a pánik betegség első szintjével. Be fogok csavarodni a józan eszem, a tevékenységeim, a könyveim, a kutyám ellenére is. Nincs menekvés?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …