Egy javaslat, gyermekeinknek mutassuk meg az áltriflát, hogy ezt a barna gumót nem szabad rágcsálni! Régebben volt egy eset, amikor egy óvoda udvarán a fák alatt jött elő, és a gyerekek megkóstolták. Az óvoda vezetősége talajcserét csinált, hogy kitoljon a gombákkal. Szerintem fölösleges talajmunka helyett gombás foglalkozást kellett volna tartani a kicsiknek. Nem kell elpusztítani az áltriflát, együtt lehet élni vele. Nem eszed meg, nem csapja el a hasad. Ilyen egyszerű.
Találtam ehető gombát is, egy kertben komposztdombon csiperkék nőttek. Tippem szerint valaki gombatermő dobozt boríthatott a komposztra, és a kétspórás csiperke Agaricus bisporus micéliuma továbbélt, és újabb termőtesteket hozott.
A ligetben egy tölgyfa tövénél megviselt, szokatlan kinézetű gombacsoportra figyeltem fel. Néha ilyen is lehet a májgomba Fistulina hepatica.
A városban itt-ott még mindig nő a gyökeres tarlógomba Leucoagaricus barssii. Csiperkének tűnik, de nem az.
Találtam még egy kicsi, fehéres őzlábgomba Lepiota fajt is. Nemzetségével semmi dolga a (has)gombászoknak, nem ehetők, némelyik súlyosan mérgező.
A száraz, napos időjárás nem kedvez a nyílt élőhelyek gombáinak. A mezőkön csak a kora reggeli órákban remélhetjük, hogy nedvdús gombákra lelünk. Az erdők talajszintje jobban védett a napfénytől és a kiszáradástól, ha nincs szél. Fás helyeken gombaéden fogadhat minket, ha a hosszú hétvégén gombászni megyünk. Hétköznap viszont tartsuk szemünket a városi füves-fás részeken, mert a gombák bárhol felbukkanhatnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése