A sárga gévagomba az év gombája 2025-ben

A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus tökéletes állagú termőtesteit idén szeptember 24-én fotóztam le egyik városi lakcímén. A 2024-es év gombája szavazásra a gombásztársak valamilyen szinten vízhez kötődő gombákat választottak ki. A gévagomba egyik népi neve, a fűzfatüdő jelzi, hogy szereti a fűzfák puha faanyagát, és a füzek természetes élőhelyei a folyóink árterei. Tényleg elképesztő gévatelepeket lehet látni gombász csoportokban ártereken fotózva haldokló fákon.
Sajnos a gévagomba faparazita, megtámadja a legyengült fákat és lebontja azokat. A lignint nem tudja lebontani csak a cellulózt. A vörösesbarna lignin hátramarad és meglepően szabályos kockákra tördelhető. 
A sárga gévagomba szerepel a piacainkon árusítható gombák között a "20 perces főzés" kitétellel, mert nem kellően hőkezelve elcsapja a hasunkat. Egyszerűen tíz percig lobogó vízben elő kell főzni és utána ételnek elkészíteni. Én mindig így csinálom, és még nem okozott semmiféle problémát. Fontos, hogy csak zsenge állapotában finom, amikor még olyan puha mint a félkemény sajt és csak úgy folyik belőle a víz. Jellegzetes íze van, szép sárga színét főzés során is megtartja, az állaga pedig olyan mint a csirkemellé. Nagyon kiadós zsengén is. Módjával javasolt fogyasztani. Sokféle módon elkészíthető. Kissé megosztó gomba, egyéni érzékenység még jól megfőzve is előfordulhat esetében. Sokan viszont rajonganak érte. Ezért aztán könnyedén megnyerte az év gomája szavazást és 2025-ben a kedvenceinket képviseli az "év élőlénye" kampánysorozatban.

A nemzeti parkok a természeti tőkénk őrzői

Az elmúlt évek kormányzati döntései és változásai drámaian gyengítették Magyarország természetvédelmi intézményeinek működési kereteit. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége, valamint a WWF Magyarország szerint az ágazat stratégiai szerepe már régóta hanyatlik, miközben a természeti értékek megóvása egyre sürgetőbb társadalmi kérdés lenne.
Az intézkedések sokszor nem tűnnek elsőre végzetesnek, de az egymást erősítő változások olyan láncreakciót indítottak el, amely az intézményrendszer leépüléséhez vezet. Például az állami támogatások folyamatos csökkenése miatt a nemzeti park igazgatóságok kénytelenek saját bevételek után kutatni, ami torzítja a szakmai céljaikat. Az ágazat irányításának széttagolása – például a Környezetvédelmi Minisztérium megszüntetése – pedig olyan bevételközpontú érdekekkel hozta egy tárca alá a természetvédelmet, amelyekkel korábban is konfliktusban állt.

A helyzetet tovább rontotta a védett területek vagyonkezelésének átszervezése a Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez, amely inkább a mezőgazdasági érdekek, semmint a természeti értékek védelmét szolgálja. Ez az átláthatóság csökkenéséhez, és a természetvédelmi célú földhasználat jelentős visszaeséséhez vezetett.
Az egykor reménykeltő európai uniós támogatások is kevésnek bizonyultak: az elérhető keretösszegek töredékei voltak annak, ami a valós beavatkozásokhoz szükséges lett volna. Eközben a nemzeti parkok és a velük együttműködő gazdák finanszírozási problémái az eddigi eredmények elvesztését vetítik előre.
Ezek az intézkedések nem csupán a természet állapotának romlásával fenyegetnek, de a magyar társadalom számára is komoly veszteséget jelentenek. A természet állapotának hanyatlása közvetlen hatással van életminőségünkre, hiszen az élővilág megóvása nem pusztán szép eszme, hanem alapvető életfeltétel.

A természetvédelem terén cselekvésre van szükség. Az érintett civil szervezetek hatásos lépéseket várnak a kormányzattól, például a nemzeti park igazgatóságok finanszírozásának helyreállítását, a védett területek természetvédelmi célú kezelésének megerősítését, valamint a környezeti szempontok érvényesítését minden kormányzati döntésben. Az Alaptörvény is kimondja: a természeti erőforrások védelme az állam és az állampolgárok közös kötelessége.
A kérdés tehát az: vajon meddig hagyjuk, hogy a természetvédelmi intézményrendszer lejtmenetben haladjon, mielőtt felismernénk, hogy a tét nem csupán a természeté, hanem a saját jövőnk is?

A nemzet kiárusítása: a magyar államvagyon magánkézbe csúszása

Hogyan lehetne szavakkal kifejezni azt a fájdalmat és dühöt, amit a nemzetünk sorsa fölött érzünk? Az állami vagyon kisemmizése, privatizálása, a magyar emberek kiszipolyozása olyan seb, amely egyre mélyül, miközben a NER parazitaként falja fel mindazt, ami közös tulajdonunk.

Személyes példával kezdem. Évente néhány alkalommal a MÁV szolgáltatásait veszem igénybe, többnyire gombásztúrákra indulva. A Keleti pályaudvar számomra ismerős terep: megszoktam, hogy a vonatom szinte mindig a külső vágányon áll meg, és lendületes tempóban kell besétálnom a Baross térig. A Déli pályaudvart is sokszor láttam, amikor még Pécsett dolgoztam, és a Nyugati környékén is többször megfordultam a fővárosi közlekedés forgatagában. Ezek a pályaudvarok nemcsak közlekedési csomópontok, hanem nemzeti vagyontárgyak, amelyek a közösségünk szolgálatában állnak – vagyis álltak, mert ma már kérdéses, meddig.

Nem valók magánkézbe! Mégis, a NER – mint egy éhes ragadozó – rávetette magát ezekre is. A kormányzati gépezet az állami vagyonból magánbirodalmakat épít, miközben a magyar emberek adójából finanszírozza saját dőzsölését. És mi, egyszerű magyarok, mindennek a költségeit viseljük: az ország drasztikus leépülését, a közszolgáltatások romlását, a jövőnk felszámolását.

2025-ben a narancsszínű hatalom végső rohamra készül. Mindent akar. Az országot, a földet, a közösségi vagyont, a lelkünket. És közben hidegen hagyja őket, hogy mit gondolunk, mit érzünk. Nem érdeklik őket a magyar emberek élete, jövője. Az éhségük kielégíthetetlen. Ez az „elit” a legrosszabb emberi tulajdonságainkat testesíti meg: az önzést, a mohóságot, a vagyontárgyak iránti kóros rajongást. De vajon ez lenne a magyar nemzet ideálja? Így szeretnénk magunkat látni?

Hol van a hősi magyar lelkület? Hol van az az erős, szabadságszerető nemzet, amelyre oly büszkék vagyunk? Az ország kiárusítása közben elveszett.

Nem ezért tanultam, nem ezért dolgoztam, és nem ezért éltem 1990 óta. Számomra vállalhatatlan az össznépi téboly. Ha ez az irány, amelyet választotok, hát tegyétek. De én más úton járok.

Utóirat: 

A maffiaszerű, kvázi-állami működés és az intézményesített lopás a politika rákfenéje. Ezt nem lehet szépíteni. Nem isten adta joga a politikai osztálynak, hogy könyékig túrjon a közpénzekben, mintha az a saját zsebpénzük lenne.

A mások közpénzéhsége a mi bőrünkre megy. Az enyémre, a tiédre, mindannyiunkéra.

Nincs az a szép ideológia, amiért megérné vásárra vinni az ember bőrét. Ha az élet és az ideológia összecsap, mindig az ideológia hazudik.

Sokan érzik ugyanezt. „Azért a víz az úr.” A történelem törvényei lassan, de biztosan felülírják a hazugságokat.

Orbán és a sleppje és bárki az "elitből" elküldhető melegebb éghajlatra. És a hűvösre is. És amikor ez megtörténik, mindannyiunk élete jobb lehet – nekem, neked, mindenkinek.

Jövő a jelenben

A szobai cikláment 2016 telén vásároltam és azóta évről évre a nyári nyugalmi ideje után ősszel kihajtva kora tavasszal virágzik. A szokott életrendjét követi jelenleg is a hűvös és napos verandában, és a levelek takarásában már megjelentek a virágbimbói. Megtaláltam az első fotóját, aminek dátuma 2016.02.01., vagyis tényleg kilencedik virágzása lesz a 2025-ös. 

A ciklámen erdei növény, a mediterrán térségből származik, a gumói rothadásra hajlamosak, tehát a túlöntözés veszélyes, ahogy a meleg szobát sem bírja és mivel eredeti élőhelyén nyári aszály tombol, virágzása után visszahúzódik gumójába és nyugalomban megvárja az őszi esőket. Ekkor megint leveleket és bimbókat növeszt. Ha az ember odafigyel a természetes életciklusára és élőhelyi igényeit lemásolja, akkor sok éven át gyönyörködhet benne, ahogy én is teszem. 

Szenteld meg napjaidat

December 10-én a könyvtárban fotóztam le az eszpresszót, mert illusztrációnak szántam egy cikkhez, aminek a témája az időnk jobb megbecsülése. Az ember többféle nehézséggel néz szembe létezése során, az egyik hogy tisztában van a véges élettartamával, az elkerülhetetlen sodródásával a megszűnés felé. Nyomasztó tudás, amiről számos módon igyekszünk elfeledkezni. Ha úgyis véget ér a létezésünk, miért is foglalkoznánk komoly dolgokkal, éljünk a mának és merüljünk el a kényelemben, legyünk felelőtlenek, minek is törődnénk a holnappal, ami elhozhatja számunkra a véget? Pedig az embert a tudás egyben felelősséggel is sújtja, hogy becsülje meg életidejét és igyekezzen jó dolgokra felhasználni. Nekem ünnep minden nap, amikor az elveimhez hűen cselekedtem és jó dolgokat tettem. Értékelem a produktivitást és a nyugalmat, amik felváltva követik egymást napjaim során.
Megadom magamnak az időt, hogy értékeljem a tetteimet, kategorizáljam az élményeimet és tanuljak belőlük.
Amikor kortyolgattam a kávét, a kávécserjére gondoltam, hogy honnan származik, rákerestem egy amerikai cég keresőjével, az etiópiai hegyvidékről, közben a kínai gyártmányú telefonon Carl Orff német zeneszerző leghíresebb művét, a Carmina Burana-t hallgattam, mindezt Közép-Kelet Európában, Magyarországon egy közművelődési intézményben a 21. század első negyedévszázadának vége felé járva. Szédítő és nagylátószögű kitekintés volt a világra, egyetlen csésze kávé által, amit a kezemben tartottam. Origó voltam, a tapasztalatok örvényének közepe, és örömömet leltem a nyugalomban és a világ felfogásában egyszerre. Életem egyik kegyelmi pillanata volt. Hálásan ittam meg a kávét, és vittem vissza a csészét a büfébe. Aztán felszedelőzködtem és mentem tovább a vándorutamon.
Kívánom, hogy te is meg tud szentelni a napjaidat! Mert egyszer élünk, és mikor igazán jó, vedd észre és örvendj az élet ajándékainak.

Téli hármas

Jó napom van, mert a téli hármas triójával találkozhattam, kettővel a vizsgálóban, egyikükkel a telken, mert évekkel korábban megtelepedett. Mindhármuk friss termőtestekkel lepett meg, ami mindig őszinte örömet jelenít meg rajtam mint nyolc körül, amikor tökéletes, teljesen friss kései laskagombával fotóztam le magamat, az idei legszebbel. Egy ilyen szép termőtestet magam is örömmel viszek konyhára, és készítek belőle tápláló ételt. A kései laskagomba ugyan testesebb gomba számomra, nehezebben emésztem meg, de egyszerű a megoldásom erre, kevesebbet eszek belőle. Nagyon jó gombánk, vannak rajongói és sokan szeretik a termesztett fajtáit is, ami akárcsak a kétspórás csiperke egész évben kapható, és külterjes módszerrel kerttulajdonos gombász is termesztheti. 

A téli fülőke a hideg évszak gombasztárja, ami azon kevés gombák közé tartozik, amik a természet nyugalmi idejében teremnek. A jó hír, hogy ugyanúgy elterjedt mint a laskagomba vagy a téli hármas harmadik tagja, a júdásfülgomba, vagyis simán megél a településeinken is, ha talált magának táptalajt és nem igazán válogatós. Múlt héten kisebb ládányival hoztak kertből. A gombásztárs pont a téli fülőkét nem kedveli, így nekem adta az egészet. A téli fülőkét én kimondottan kedvelem rizottóban, de jó levesbe és szósznak is. Bármilyen ételbe illik, amiben nem feltűnő a nyálkássága. Akár rántani is lehet. Könnyen felismerhető gomba, de a fenyves sisakgomba kései jelenléte esetén jobb körültekintőnek lenni.  

A piacról hazaérve kimentem a kertbe a "privát" júdásfülgomba lakcímemhez, hogy hangulatos élőhelyi fotót készítsek a nagy kamerával.
Meglepő módon a fehér akácok sem bírják a forró-száraz nyarakat, a perzselő napsütést és egymás után pusztulnak el. Az egyikről már több koronaág letört és az egyiket, amit még a magasban kolonizált a júdásfülgomba, a talajra lehulltan hagytuk, és nem daraboltuk fel téli tüzelőnek. Pár év alatt végig átszőtte a gomba, és mostanra elejétől a végéig jelennek meg rajta a fülek. A téli hármas harmadik tagját nem kell terepen keresnem, bár ott is szívesen nézegetem mókás alakját, hanem elég csak a házból kilépve pár métert megtennem. 
Bármelyiket találd meg, azért a téli hármas termőtesteinek is megvan az életciklusa, és végül elöregszenek, bomlásnak indulnak. Csak rugalmas, jó állagú, sehol se foltos, sehol se penészes, maximum közép érett gombákat gyűjtsél és készíts el ételnek. A képeimen pont ilyeneket láthatsz. A laskagomba különösen pompás volt!

Két kedvencem, gesztenye és gomba egy középkori receptben

Gyerekkorom óta kedvelem a szelídgesztenyét, azóta hogy először ettem gesztenyekrémes tortát születésnapomon. A téli estéken a gesztenyesütés is kedves emlékeim közé tartozik. Nagy élmény volt élő gesztenyefákat látni a Dunántúlon. Járhattam eddigi életem során három gesztenyésben: Zengővárkonyban, Velemben és Iharosberényben. Ezek mind életre szóló élmények, mert a szelídgesztenyefa csodálatos minden tekintetben.
Korzika számára különösen fontos, mert évszázadokon át a terméséből lisztet készítettek, de mára a gesztenyéseket az idősek nem tudják gondozni, és az ősi tradíció eltűnhet, ha a fiatalok nem térnek vissza és folytatják tovább az elődök munkáját.

Mindig tanulságos más népeknél látni az ember és a fák kapcsolatát, avagy az erdei ökoszisztéma más célú felhasználását mint faültetvény. 

Ui.: Bő egy éve érdekel a Római birodalom bukásával (476) kezdődött és a reformáció kezdetével (1517) véget ért történelmi korszak, a középkor.

Az illúziók vége: Európa jövője és Magyarország hanyatlása

"Az ember hajlamos azt hinni, hogy a demokráciák élén állók képesek és hajlandóak a nemzeteik érdekében cselekedni. A valóság azonban egyre inkább az ellenkezőjét mutatja. Az Európai Unió vezető országai – Németország, Franciaország – évtizedek óta fokozatosan elveszítik gazdasági és politikai hatékonyságukat. A Németország által 2000 óta az energiaszektorra költött 1 billió dollár nemcsak hogy nem hozta meg a várt eredményeket, de az ország energiaellátási biztonsága romlott, ipara pedig mára kénytelen külföldről áramot importálni. Az ilyen kudarcok alapja nem pusztán szakmai inkompetencia, hanem a társadalmi és politikai rendszerek mély válsága, amelyet a pártpolitikai rövidlátás és az ipari szektor arroganciája tovább súlyosbít.
Eközben Franciaország – az állami hatékonyság hiányosságai és a belső kulturális megosztottság miatt – szintén válságba sodródott. Az Egyesült Királyságban a hagyományos pártok gyengülése és a populista politikusok felemelkedése tükrözi a nyugati demokráciák általános hanyatlását. Ez a hanyatlás teret nyitott Orbán Viktor számára, hogy egyre nyíltabban megkérdőjelezze a demokrácia mint rendszer működőképességét.
Orbán nem csupán kritizálja a nyugatot, hanem alternatív modellt állít szembe vele – egy olyan modellt, amely a „keleti megoldásokra” támaszkodik. Az ilyen kijelentések mögött azonban nem pusztán stratégiai számítás húzódik, hanem egy évtizedek alatt kiépített szoros kapcsolat is Oroszországgal. Orbán már régóta Putyin embere Európában, és politikája illeszkedik az orosz érdekekhez, amelyek célja az Európai Unió gyengítése és a kontinens széttagolása.
De mit jelent ez a magyar emberek számára? Röviden: egy baljós jövőt. Orbán rendszere hosszú ideje egyensúlyoz a gazdasági fenntarthatóság és a politikai hatalomkoncentráció között. Az Európai Unióval való konfliktusai miatt azonban Magyarország egyre inkább elveszíti azokat a forrásokat, amelyek eddig biztosították a gazdaság túlélését. Az uniós támogatások elapadása, az infláció, az energiaárak emelkedése és a növekvő elszigeteltség azt vetíti előre, hogy az országban nőni fog a szegénység, miközben a hatalom tovább centralizálódik.
Miközben Orbán a demokráciák hanyatlásáról beszél, valójában ő maga is egy válságban lévő rendszer élén áll, amelyet csak ideig-óráig tud stabilnak láttatni. Az irány, amerre tart, Putyin mintáját követi: egy autoriter állam kiépítését, ahol a hatalom legitimitását nem a választások, hanem a megfélemlítés, a propaganda és a külföldi befolyás biztosítja.
A magyar emberek számára ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb beleszólásuk lesz a saját sorsuk alakításába. A rezsim gazdasági és társadalmi döntései – legyen szó oktatásról, egészségügyről vagy energiáról – egyre inkább a központi hatalom rövid távú érdekeit fogják szolgálni, miközben az ország függetlensége és mozgástere folyamatosan csökken.
Az előttünk álló évek tehát nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára sorsdöntőek lesznek. A kérdés az, hogy a kontinens képes lesz-e megerősíteni demokratikus alapjait és gazdasági stabilitását, vagy végleg enged a populizmus és az autoriter rendszerek csábításának. Orbán válasza világos: ő már döntött. De vajon a magyar emberek is készek elfogadni ezt az utat?

Utóirat: A nemzeti maffia által hangoztatott szuverenitás ára a magyar emberek számára óriási: klasszikus diktatúra körvonalazódik, ahol a többség elszegényedik, miközben az elit luxusban él. A rezsim kiszolgálói és rendfenntartói a középosztály kényelmét élvezhetik, de a rendszeren kívül rekedtek élete drasztikusan romlik. A keleti és déli diktatúrákkal kötött, titkosított szerződések tovább csökkentik az ország függetlenségét, míg a kormány propagandája nemzeti illúziókat kelt. Az életszínvonal csökken, az adósság nő, és a nép reményei szertefoszlanak a maffiaállam önérdekű játszmáiban."

Az összeférhetetlenség dicsérete

Erős igazságérzettel, (ön)kritikus szemlélettel, szabadságvággyal és tetterővel születtem, valamint életem évtizedei során elveket is megfogalmaztam magamnak. Annyira jól sikerült az egyedi személyiség kialakítása, hogy összeférhetetlen lettem a magyar roncs-társadalommal. A folyamatos ütközés, önmagam fékezése továbbá már nem lehetséges. Egész lényem tiltakozik a megalkuvás és a romlás ellen, ami egyre jobban átitat. A mérget ki kell vetnem magamból, el kell hagynom a mérgező közeget, különben mindaz az érték, amit őrzők, elvesz. 
A dühöm a végső védelmi vonalam, tehát mikor szándékosan kiengedem két másodpercre, nagy bajt jelez, és a baj nem nálam van, hiszen negyvenhat éves koromig hősiesen ellentartottam a gonosz ostromának. Csak az utóbbi hónapokban engedélyeztem magam számára a dühöm nyílt alkalmazását mint tűzgolyót, aminek robbanása garantáltan félreugraszt közelemből bárkit és nekem utat nyit, hogy gyorsan elfussak, miközben a lelkem ordítja, engem nem öltök bele az emberemésztő pöcegödörbe, amit Magyarországnak neveztek! 
Persze várjátok a csodát, elhiszitek a propagandát, és szinte kívánjátok, hogy a rezsim eszkalálódjon, a klímaváltozás felperzselje az Alföldet, mert "tehetetlen" "áldozatok" vagytok, és nektek így jó(?). Én pedig azt mondom, hogy bolondok vagytok, és unom, hogy némán tűrnöm kell, ahogy bolondját járatjátok velem is. Ha nektek ennyire erős a halálvágyatok és a vegetálást életnek vélitek, tőlem. Nekem egészen más fáj, és azt sem kötelező mint keresztet cipelnem! Oh, egyáltalán nem kell más balekjának lennem, és fizetnem az ő jó létének árát.
Ne hazudjuk "egy vérből valónak" magunkat, mert nem igaz. És az sem vonzó számomra, hogy higgyek a Szózatnak, itt élnem, halnom kell. Amit életnek véltem, mélytorkos benyelése mások hazugságának, a halál pedig oly nyomorúságos a társadalom mélyén, hogy minden tiszteletem ellenére, beintek Vörösmartynak.
A legjobb tudásom szerint cselekszem, és senkinek se kell követnie. Magam maradok, de szabadon és élvezve az életet. 

A hős útja a hétköznapokban - a cselekvő ember története

Egyszerű igazság, hogy az élet mozgás. Amíg mozgunk, amíg cselekszünk, élünk. Ez a felismerés emelt fel akkor, amikor elveszettnek éreztem magam a saját életemben, amikor tétlenségem vagy depresszióra hajlamos magyar elmém hagyta, hogy a sötét gondolataim gúzsba kössenek. Csakhogy az életet nem lehet illúziókban leélni. Átvágtam saját ködös benső tájamon, és addig mentem, amíg meg nem találtam az ösvényt, ami kifelé vezetett a vélt elvárások, hazug mantrák, sötét ösztönkésztetések erdejéből. Apránként ébredtem rá, hogy a hős útján járok, azon az ősi történeti íven, amit évezredek óta mesél az emberiség. Lelkesítő tapasztalat volt, hogy a hős útja nem elérhetetlen eszme, amit csak mitikus karakterek járhatnak végig. A hős útja mindannyiunké. Ez az élet hajtóereje, amely minden cselekvő ember történetében visszaköszön.
Rádöbbentem: az élet egyszerű képlet. Az élő cselekszik. Ha nem cselekszik, bomlani kezd – testileg, mentálisan, lelkileg. Ezt a bomlást ismerik sokan, akik beragadnak az áldozat narratívába. E narratíva szerint mindig más a hibás: a történelem, a társadalom, a család, a gazdaság. Pedig egy életünk van, és senki nem fogja helyettünk teljessé tenni. A hős útja tehát itt kezdődik: a felismerésben, hogy felelősek vagyunk a saját cselekedeteinkért.
A modern ember története nem epikus csatákról vagy földöntúli kihívásokról szól. A hódításaink apróbbak, de nem kevésbé fontosak. A cselekvő ember hősiessége a hétköznapokban mutatkozik meg: felkelni, amikor minden porcikánk ellenkezik; kimondani egy igazságot, amikor kényelmesebb lenne hallgatni; elindulni egy bizonytalan úton, még ha félünk is az elbukástól.
Régebben magam is vártam a sült galambot, a vigasztaló csodatevőt, aki majd megment, hiszen engem sérelem ért! Buta voltam. De ez érthető, hiszen áldozat szerepbe ragadtan még a tanuláshoz is béna voltam. Aztán jöttek a hőseim. A történeteimből sarjadó karakterek megmutatták, hogy az ember nem statikus lény. Ahogy ők küzdöttek, hibáztak, majd felálltak, én is lépésről lépésre haladtam előre. Az apró cselekedetek ereje – mert néha egy tyúklépés is lényeges – meghatározóvá vált az életemben.
A történetmesélésben mindig van egy pont, amikor a főhős döntést hoz. Átlépi a határt a komfortzónából az ismeretlenbe. Ez a pont az életünkben is létezik. Egy munkahelyváltás, egy bátor útkeresés, egy elhatározás, hogy megszabaduljunk valamitől, ami már nem szolgál minket. Minden alkalommal, amikor cselekszünk, a saját történetünket írjuk. Tudjuk előre, mi lesz a vége, egy napon megszűnünk létezni, de addig a napig minden mozdulatunkkal formáljuk a jelenben cselekedve a jövőnket.
Számomra a felismerés, hogy csak egyetlen életem van, mindent megváltoztatott, de az a felismerés is nagyban hatott rám, hogy a hőseim világa, a képzeletem gazdagsága én magam vagyok. Ha ennyi szín, forma, gondolat születhet bennem, akkor biztosan nem lehetek tehetetlen áldozat, bőven van erőm cselekedni! Egyetlen lépésre vagyok a céljaimtól, mert az első lépés a legnehezebb. Megráztam magamat, beintettem a vélt elvárásoknak, és nekiindultam. Élményeket, tudást gyűjtve és a hős útjának más stációit is megtapasztalva, egymás után valósítottam meg a céljaimat. Ezeket szoktam a blogban projektjeimnek nevezni. Csupa apróság, de nekem fontosak. Mint például a mostani blog bejegyzés, aminek fő gondolata, hogy a hős útja nem más, mint cselekvés, mozgás – az élet maga.

A válságunk alapja Magyarország megosztottsága és erkölcsi hanyatlása

"Magyarországon az egyik leggyakrabban hangoztatott társadalmi narratíva a főváros és a vidék közötti vélt ellentét. Budapestet sokan a fejlődés, a kulturális élet és a modernitás szimbólumának tekintik, míg a vidéket a hanyatlás, az elmaradottság és a bezárkózás területének. Ez az ellentét azonban nemcsak leegyszerűsítő és hamis, hanem el is tereli a figyelmet az ország valódi problémáiról: a rendszerszintű válságról, az erkölcsi hanyatlásról és a társadalmi struktúrák mélyrepüléséről. Ezek a problémák nemcsak a vidék, hanem az egész nemzet sorsát meghatározzák.
Az a gondolat, hogy Budapest és a vidék között áthidalhatatlan szakadék húzódik, csupán kényelmes mítosz. Magyarország kicsi ország, ahol a társadalmi mobilitás mindig is jelentős volt. A főváros népességének jelentős része vidéki származású, és Budapest maga is számos olyan problémával küzd, amelyek a vidéki Magyarországon is jelen vannak. A főváros díszes homlokzatai mögött ugyanolyan rendszerszintű problémák rejlenek, mint bárhol máshol az országban: infrastruktúra-hiány, társadalmi egyenlőtlenség, és az erkölcsi normák fokozatos erodálódása. Ha a főváros kirakatként funkcionál is, az egész ország hanyatlásának jelei itt is egyértelműek.
A rendszerváltás óta Magyarország nem tudott egy stabil és fenntartható államszervezetet létrehozni. Az intézmények, amelyeknek az ország működését szolgálniuk kellene, gyakran korrupció és pártérdekek foglyai. A politikai és gazdasági elit – különösen a NER oligarchái, akik magukat „nemzeti tőkéseknek” nevezik – olyan kiskirályokként működnek, akik saját érdekeiket a közérdek fölé helyezik. Ez a működésmód nem különbözik a zsákfalvak helyi kiskirályainak önkényes és erőszakos hatalomgyakorlásától; csupán nagyobb skálán és kifinomultabb eszközökkel történik.
A rendszer alapvető működési zavara mellett a globális problémák beszivárgása tovább mélyíti a válságot. A globális kapitalizmus helyi szinten is szétzilálja a közösségeket, elmélyíti az egyenlőtlenségeket, és a közönyt vagy reménytelenséget erősíti. Mindeközben a társadalmi szolidaritás, amely a történelmi traumák során sokáig az egyik legfontosabb magyar érték volt, fokozatosan eltűnik. Az ország közös nyomorát nem közös megoldási vágy, hanem apátia és széthúzás jellemzi.
A társadalmi struktúrák válsága a megosztottságban is tetten érhető. Az elit – legyen az fővárosi értelmiségi vagy vidéki kiskirály – gyakran lenézi vagy kizsákmányolja a nála kiszolgáltatottabb helyzetben lévőket. Ez a megosztottság nemcsak a főváros és a vidék között, hanem a vidéken belül is megmutatkozik: az elzárt zsákfalvak lakói gyakran teljesen magukra hagyottak, és a helyi hatalmasságok kegyeire szorulnak. Az infrastruktúra hiánya, az oktatási és egészségügyi ellátórendszer összeomlása, valamint az uzsorások által fenntartott gazdasági függőség mindennapos valóság sokak számára. Ezek a problémák azonban nem egyszerűen vidéki problémák – ezek az egész társadalom felelősségei.
A fővárosi értelmiség gyakran úgy beszél a vidékről, mintha az egy másik világ lenne, holott ugyanazon erkölcsi fertőben fuldoklik az egész nemzet. Ez az erkölcsi hanyatlás az alapja annak, hogy a társadalom nem képes valódi szolidaritást gyakorolni, és hogy a hatalommal való visszaélések gyakorlatilag következmények nélkül maradnak. A vidék és a főváros közötti szembeállítás csupán egy kényelmes narratíva, amely elfedi azt a tényt, hogy az egész rendszer romlott – és hogy ez a romlottság mindannyiunk felelőssége.
Ahhoz, hogy Magyarország elinduljon a fejlődés útján, először is fel kell ismernünk, hogy a megosztottság mesterséges. A főváros és a vidék, a "nemzeti tőkések" és a zsákfalvak lakói mind ugyanabban a rendszerben működnek, és ugyanannak a válságnak a részei. Az igazi változás nem földrajzi, hanem erkölcsi és kulturális alapon valósulhat meg.
A társadalomnak újra kell építenie a szolidaritást, a közösségek és intézmények erejét, és fel kell lépnie az igazságtalanságokkal szemben – legyen szó a helyi uzsorásokról vagy a politikai oligarchákról. Ehhez bátorság és szembenézés szükséges: bátorság ahhoz, hogy kimondjuk az igazságot, és hogy elismerjük saját felelősségünket is a kialakult helyzetben.
Magyarország igazi problémája nem a főváros és a vidék közötti vélt ellentét, hanem egy mély rendszerszintű és erkölcsi válság, amely az egész nemzetet érinti. Az ország hanyatlása nem a földrajzi helyzettől függ, hanem attól, hogy képesek vagyunk-e szembenézni a valós problémákkal, és elindítani egy olyan változást, amely nemcsak gazdasági vagy politikai, hanem erkölcsi és kulturális megújulást is hoz. Csak így léphetünk túl a szétforgácsoltságon, és építhetünk egy olyan országot, amely nemcsak túlél, hanem fejlődik is."

Gyilkos galóca Luca napján

A gyilkos galóca a melegkedvelő galóca nemzetség egyik olyan faja, amelyik meglepően hosszan és sokáig képes teremni, júniustól novemberig. Az előző találati rekordja november harmincadikai 2018-ból, de az a termőtest már kissé fagysérült volt, tehát rosszabb állapotban találtam rá mint a mostanira, ami viszont hibátlan.
A városi lakcímeit rendszeresen ellenőrzöm, de már nem számítottam felbukkanására. Sikerült újfent meglepnie. Azért december 13-án friss termőtestét fotózni és kézben tartani, új extremitás számomra. A fotómon látható, hogy rég lehullott a lomb a fapartnereiről, a talajt borítja, és az időjárás késő őszi, kora téli átmenetben van. De a gyilkos galóca terem. Elképesztő. 

Az emberi jogok napjára

 „Te is érzed, hogy most nagyon sok embernek nehéz Magyarországon. Sok a szegény, nincs elég pénz a munkából, és az árak az egekben vannak. Tudod, miért van ez? Azért, mert nincsenek olyan szabályok, amik megvédenének minket. Az emberi jogok egy része arról szól, hogy senki ne élhessen vissza a hatalmával, és hogy mindenki esélyt kapjon a tisztességes életre.
Gondolj csak bele: ha lenne egy olyan gazdaság, ahol mindenkinek megvan a maga helye, ahol becsületes munkáért tisztességes bért kapsz, és nem lopják el azt, ami neked járna, akkor könnyebb lenne élni, igaz? De ehhez az kell, hogy legyenek szabályok – és ezek a szabályok nem csak törvények, hanem emberi jogok.
Például: miért nincs rendes egészségügy? Azért, mert valakik felülről ellopják a pénzt, ami oda kellene, hogy menjen. Miért ilyen rossz a munkahelyi helyzet? Mert nincs senki, aki megvédene, ha kizsákmányolnak. Az emberi jogok azt mondják, hogy mindenki megérdemli a méltóságot: hogy legyen munkád, amiért normális bért kapsz, hogy legyen, aki gyógyít, ha beteg vagy, és hogy a gyerekeid iskolában tanulhassanak, ne az utcán kallódjanak.
Ha nincsenek emberi jogok, akkor csak a gazdagok és hatalmasok nyernek. A NER is ezért olyan erős: mert mi nem állunk ki magunkért. Ha hagyjuk, hogy azt mondják, nekünk elég a krumpli, akkor mindig így fogunk élni. De ha azt mondod, hogy te is akarsz egy tisztességes esélyt – hogy a munkádnak értéke legyen, és ne kelljen a napi túlélésért küzdeni –, akkor az emberi jogok nem valami távoli dolog, hanem a te érdeked.”

Visszatekintő a tavaszra

2024 több időjárási anomáliával lepett meg minket, ilyen volt a különösen enyhe február, aminek hatására egy hónappal korábban éledt a természet téli nyugalmi állapotából. A gombák is reagáltak az enyheségre és meglepő dolgokat tapasztalhattam meg. A legkiemelkedőbb a sok lilatönkű pereszke volt, amit a gombásztársak hoztak a hónap elejétől márciusban. Igaz, hogy a tavasz az ősz hasonmása, és őszi gombák közül néhányan tavasszal is növesztenek pár termőtestet, ahogy a tavaszi termőidejű májusi pereszke is teremhet ősszel, de ilyen tömeges termőtestképzést lilatönkű pereszkénél eddig még nem éltem meg.
Az ördögszekér-laskagomba szintén olyan őszi gomba, ami tavasszal teremhet, de ennek ismeretében is meglepő volt a pusztai kucsmagombával együtt fotózni a csabai vizsgálóban.
Nagyon korán termett a gyapjas tintagomba és az ízletes csiperke, előbbit március 12-én, utóbbit 30-án fotóztam.
Sajnos a tavaszi gombaszezon rosszul alakult, a nagy meleget nem kísérte elégséges csapadék, a márciusi 22 mm harmada volt a szükséges mennyiségnek. Ezért örültem minden talált gombának. Kivételes szerencsével élőhelyén sikerült megörökítenem a pusztai kucsmagombát.
Egy kis képválogatást állítottam össze a márciusi élményeimből. 

Korrupcióellenes világnap alkalmából

„A korrupció olyan, mint egy polip, amelynek karjai lassan, de biztosan fojtják meg az országot. Nem látványos, nem hirtelen támad: csendben kúszik be minden résbe, minden emberi kapcsolatba, minden intézménybe. És mire észbe kapunk, már nincs menekvés.
Harminc év telt el, és mi mindvégig azt hittük, hogy a pénz megoldás. Zsebbe fizettünk, hogy gyorsabb legyen az orvos, hogy elintézzünk egy papírt, hogy megszerezzük azt, ami máskülönben nem járna. De nézd meg, hova jutottunk. Az orvosok elfásultak, cinikussá váltak. Az egészségügy, amelynek gyógyítania kellene, maga is beteg. A pénz, amit adunk, nem kedvességet hoz, csak még több közönyt. A várólisták megmaradtak, sőt, még a magánrendelőkben is ott vannak. A polip karjai ott szorítanak mindenhol.
És nézd meg az országot. Nincs már tisztességes munka, mert a piacot felosztották egymás között a hatalmasok. A kisvállalkozók, akik a jövőt építhetnék, adóterhek és trükközés között őrlődnek, míg a gazdagok mindent elvisznek, ami mozdítható. Az emberek között pedig eluralkodott a gyanakvás, a bizalmatlanság. A korrupcióval nemcsak pénzt vesztettünk. Elvesztettük a hitet is egymásban, a közösség erejében, az igazságban.
A korrupció nem megoldás. Csak egy illúzió, ami elhiteti velünk, hogy valahogy boldogulhatunk ebben a mocsárban. De az igazi bajokat nem orvosolja: nem képzi az orvosokat, nem ad megbecsülést a tanároknak, nem hoz új munkahelyeket. A polip karjai csak szorítanak tovább, egyre mélyebbre húzva az országot, amíg végül már nincs hova ereszkedni.
Tudod, mi a legszomorúbb? Hogy mindezt látjuk. Tudjuk, hogy a zsebbe fizetés nem segít, hogy a kiskapuk keresése csak tovább rontja a helyzetet. Tudjuk, hogy a korrupció a válság jele, nem a megoldás. Mégis beletörődünk. Úgy hisszük, hogy másképp nem lehet. De ez a beletörődés az, ami a legveszélyesebb. Mert amíg elfogadjuk, hogy ez így van, addig nem lesz változás. Addig a polip szorítása egyre erősebb lesz, és magával ránt minket is.
A korrupció nem a pénzről szól. Nem arról, hogy valaki előrébb jut. A korrupció arról szól, hogy mindent, ami értékes – az igazságot, a tisztességet, az emberi méltóságot – elpusztítja maga körül. És ha nem állunk meg, ha nem vágjuk le a polip karjait, akkor semmi sem marad. Csak a romok. És egy elpazarolt ország emléke.”

Gombászokkal a világ körül: Szíria

A gombászat az egyik legősibb tevékenységünk és világszerte számos nép és nemzet szívesen gyűjti az ehető gombákat.
A klímaváltozás kapcsán évek óta kutatom a belpolitikai válságok és a klímaváltozás közti kapcsolatot, és a Szíriát sújtó válságsorozat mögött ott van a kiszámíthatatlan időjárás, a szárazság okozta terméskiesés, a földművelés ellehetetlenülése és a vidéki népesség városokba özönlése.
A történelem során többször okozott válságokat az időjárás drasztikus megváltozása, ahogy az ellenkezője is előfordult, hogy kedvezőbb időszakok idején felvirágzottak a kultúrák. Most a kedvezőbb helyzetből haladunk a kedvezőtlen felé, amely során drasztikusan megváltozik a természeti környezetünk. Igaz, amit kialakítottunk tájkép sem az eredeti, többszörösen újrahasznosított vidékeken élünk, amik a túlhasználatunk miatt tovább szegényednek. Békés megyében végignézhetem a tájpusztulás folyamatát, aminek nyomán nálunk is ellehetetlenül a mezőgazdasági termelés és "földönfutókká" válunk. Miért hisszük, hogy "sebezhetetlenek" vagyunk, amikor körbevesznek minket is a válságjelek?! 

Közérthetően az életünket fenyegető problémákról

Milyen ironikus, hogy a nagy szavaink ellenére mennyire gyengék és restek vagyunk, és igazából picit sem érdekel minket a fiatalabb generációk jövője. Azt hisszük, hogy biztonságban vagyunk és a jelenkori habzsolás, kényelem állandó jó, miközben halmozódnak a válságjelek és pár éven belül, akár már jövőre, olyasmiket tapasztalunk meg, amiknek megvalósulását tagadtuk önmagunk elől. Pedig a 20. századi történelem, akár a világ, akár a magyar, nagyon erős példákkal szolgál számunkra a rossz dolgokról. Irracionális, hogy nem tekintjük komoly figyelmeztetésnek a múlt ballépéseit! Semmiből sem tanulunk?!
Most két idézetet hoztam egyik tanult ismerősömtől, akinek találó gondolatait hétköznapibb szöveggé átalakítva osztom meg veled, hogy eszedhez kapj.

"A növekvő fasiszta erőszak olyan jelenség, amit nehéz elkerülni a modern világban. Ez a jelenség az emberek időszakos félelmeire és bizonytalanságaira épít, miközben elhallgatja, hogy valójában megoldhatatlan problémákról van szó. A modern világban az emberek egyre nagyobb biztonság iránti igénye miatt növelni kell a hatékonyságot. Ez a hatékonyságnövelés azonban sok olyan dolgot kiszorít, ami az emberi élet része: például az érzelmeket és szenvedélyeket. Ezeket a dolgokat a politika világába kényszerítjük, de a politika sem tud megoldást adni rájuk.
A politika nem képes kezelni azokat az alapvető emberi ösztönöket, amelyek mindig is bennünk voltak. Emiatt egyre nagyobb szerepet kapnak az erőszakos cselekedetek, ami végül vak lázadáshoz vezethet az emberi lét alapvető szabályai ellen.
A civilizáció lényege – vagyis az emberek gazdasági, kulturális és lelki biztonságérzete – időről időre meginog. Ha ez a bizonytalanság túl nagyra nő, rendszerszintű elégedetlenség alakulhat ki, ami felboríthatja az addigi rendszert. Legutóbb a 1930-as években történt ilyesmi, és ma ismét esély van rá. Az alapvető ok az emberi természetben rejlik: ha nincs olyan rendszer, ami az emberek félelmeit és vágyait irányítaná, akkor ezek könnyen az élet ellen fordulhatnak.
A piac (vagyis a gazdaság) nem tudja kezelni az emberek frusztrációit. A hagyományos közösségek, mint a civil társadalom vagy a hagyományok, pedig túl gyengék lehetnek ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsenek a válság idején.
A racionalizáció – vagyis az a törekvés, hogy mindent logikus rendbe foglaljunk – mélyebb probléma, mint maga a technológiai fejlődés. Ez a racionalizáció uralja ma a világot, és akik ezt irányítják (például a mesterséges intelligenciát fejlesztő szakemberek), azoké a hatalom. De ez az irány nem az emberek alapvető szükségletei miatt fejlődik, hanem a hatalom logikája miatt.
Manapság azt látjuk, hogy az emberek fellázadnak a saját természetükből fakadó társadalmi szabályok ellen. Ez a lázadás azonban mindig rosszul végződik. A válságot maga az emberi természet hozza létre, és nem tudni, hogyan lehetne ezt megelőzni."

"A nacionalista politikák hosszú távon nehezen működtethetők együtt, mert előbb-utóbb összeütköznek egymással. Ez már látszott például akkor, amikor Magyarország vitába keveredett a szlovák Fico-kormánnyal a magyar kisebbségek jogainak korlátozása miatt. Ugyanez volt érzékelhető Romániában is, ahol a magyar kisebbség egy része egy szélsőséges, nacionalista elnökjelöltre szavazott. Ezek a helyzetek nem oldódtak meg, sőt, mindhárom országban erősödtek a nacionalista és oroszbarát irányok. Ez a hozzáállás viszont leginkább azoknak a kisebbségi magyaroknak és az anyaországnak árt, akik ebben a politikai játékban vesztesek lesznek.
Amíg a nacionalizmus uralja a kormányokat és a választók döntéseit, garantált a gazdasági, kulturális és belpolitikai válság. Ráadásul a nemzetközi konfliktusok is egyre súlyosabbá válnak, mert nincs olyan közös megegyezés vagy értékrend, ami ezeket kezelni tudná. Magyarország eddig megúszta a komoly következményeket, de ha a szomszédos országokban is hasonló, romboló politikák kerülnek hatalomra, és közben a Nyugat elzárkózik, akkor az országnak komoly problémái lesznek. A magyar kisebbségek még kiszolgáltatottabbá válhatnak, és az állam gyengesége még nagyobb gondokat okozhat.
Orbán Viktor és kormánya nem veszi figyelembe a valóságot, és olyan képzeteket erősít a támogatóiban, amelyek nem felelnek meg a helyzet tényleges súlyának. Ha ez így folytatódik, annak a magyar emberek fogják megfizetni az árát. Csak politikai megoldásokkal lehet ebből a helyzetből kilépni, de ezek hiányában mindannyiunkra komoly következmények várhatnak."

Tíz éve történt

Tíz éve december hatodika szombati napra esett, így gombatúrát hirdettem meg, amire fél tucatnyian összegyűltünk és körülnéztünk Pósteleken. A téli fülőke egyik élőhelyi fotója is ekkor készült, amivel megörökítettem a gombásznak kedves látványt, a tél gombasztárját természetes környezetében. Jelenleg is terem és pár napon belül ismét keresni fogom és pont ott, ahol tíz éve. Szeretem fotózni (és gyűjteni, enni), rengeteg jó felvételem van róla, de megunhatatlan számomra. Gyönyörű gomba, ami élénk színével beragyogja a szürkeséget. Messziről észre lehet venni a csokrait. Fontos, hogy a késő őszies időben még terepen van egy mérgező korhadékbontó is, a fenyves sisakgomba. Erre azért ügyelj, vagy keress fel gombavizsgálót! Hiába jól azonosítható a téli fülőke, ha egyszer trükkösen megbújhat közte egy felületesen ráhasonlító, veszélyesen mérgező másik gomba. Kell az odafigyelés. Csak a jól felismert gomba fogyasztható biztonsággal. Az ismeretterjesztés komolyan veszem, és 2013 májusában gombaklubot indítottam a megyei könyvtárban, amit 2019-ig vezettem, a megszűnéséig.

2014 november 27-én szintén volt klubfoglalkozás, akkor készítettem a második fotót, amin elefántcsont csigagombákat örökítettem meg a lemezoldaluk felől. Meglepődtem, hogy él a faj Kétkörösközben, de szerencsére több igényesebb erdei gomba megtalálható nálunk, amik mind örömmel töltenek el. Pont ebben az évben csodálkoztam rá a rokonára, az olajszínűre, ami jóval gyakoribbnak bizonyult mint az elefántcsont csigagomba, aminek egyetlen egy lakcímét ismerem, de azon sem találtam évek óta. 2014 nyara jelentősen kedvezőbb volt, júliusban kiadós esőket kaptunk. Az esős nyár jó hatással volt az erdei gombákra. Sajnos évek óta szárazak és nagyon melegek a nyarak, amik viszont nemcsak a gombákat károsítják, hanem a fapartnereiket is! Ezért sem láthattam régóta az elefántcsont csigagombát. Sőt volt olyan nyár a közelmúltban, hogy még a hőségtűrő céklatinóru sem tudott teremni! Ami már végképp baljós jele a nagy szárazságnak és a forróságnak. Sajnos a gombák produktivitása visszaesett. Az idei képmappákat átnézve jelentősen kevesebb gombafotóm van és már nincs gombaklub sem, hiszen nem lenne mit bemutatnom.
Tíz éve november végén mintegy harminc gombafajt tudtam az asztalra tenni, és jó hangulatban telt el a klubfoglalkozás.

Ezen a képen pár apróságot örökítettem meg: fehér bunkógomba, kormos mirigygomba, narancsszínű csészegomba, csíkos pohárgomba, lilás réteggomba és egy zuzmó, ami alga és gomba szimbiotikus együttélése. Az öt gombafaj rendszertani besorolása meglepetéseket tartogat. A csészegomba tömlősgomba, a mirigygomba bazídiumos és a júdásfülgomba rokona, a bunkógomba kalaposgomba-alkatú, akárcsak a réteggomba, ami kettős életet élő kalaposgomba-alkatú, vagyis egy rendben van a csiperkékkel. A pohárgomba szintén kalaposgomba-alkatú. Most nézd meg jól még egyszer a bunkógombát, a pohárgombát és a réteggombát, picit sem jutna eszedbe róluk a termőtesteik alapján, hogy rokonaik a termesztett kétspórás csiperkének, vagy az elefántcsont csigagombának. A gombák termőtestei különös rejtvények, amiket megfejtve feltárul a kedvenceink élete. Ez az egyik ok, amiért megunhatatlanok számomra. Gyerekkorom óta örömmel baktatok utánuk, és úgy néz ki, hogy életem végéig tart a kapcsolatom velük.

2014 december elején életem első nagyon egyszerű digitális kamerájával a parlagi tölcsérgombát is megörökítettem a reptéri mezőn. Ez a kis gomba a mezei szegfűgomba fontos hasonmása, mert muszkarint tartalmaz, amitől számunkra mérgező. Pár éve decemberben egyik rendszeres gombagyűjtőm pont ebből hozott egy dobozkával, mert megkésett mezei szegfűgombának vélte! Nagyon jól tette, hogy felkeresett, mert bár azon a részen tényleg nagyobb részt szegfűgombát gyűjt, de a szezon vége felé nagy mennyiségben előjött a tölcsérgomba is. A kis gomba nagy tanulsággal szolgált számára. Szerencsére nem a rutinjára hallgatott, hanem elhozta nekem a gyűjtött gombáját. Elmagyaráztam neki a két faj termőtestei közötti eltéréseket és azóta már nem szedi fel tölcsérgombát. Ez egy jó példája annak, hogy miért fontos a tudás megosztása. 
Visszatekintve a múltra, örülök, hogy lehetőségem volt hat éven át gombaklubot vezetni, és köszönöm a könyvtárnak, amiért helyet adott a klubnak. Sajnos a Covid-19 megváltoztatta az emberek viselkedését. Mostanra szinte lehetetlenné vált a közösségszervezés. Félszívvel kínlódok vele. Ami nem működik, alapból eszetlenség erőltetni. 

A napokban csodálkoztam rá ismételten, hogy mennyire ritkán vannak emberek a fotóimon. Magamat sem szívesen fotózom, de az önportré készítése elkerülhetetlen, mert az olvasóim szeretik látni a bloggert és az algoritmus is szívesebben oszt meg olyan fotót, amin ember van. Furcsa ellentét feszül itt, miközben az emberek szívesen nézegetnek más embereket, de egy helyiségbe összehozni őket egy kevésbé bulvárosabb cél miatt... egyszerűbb ezer bolhát papírzacskóba összeszedni. Szórakozásra vágyunk, nem a szembesülésre a hibáinkkal és felfogni a szorongató tényt, felzabáltuk a kényelmes kilátásainkat és cudar évtizedek következnek, aztán válságos évszázadok a béke röpke időszakaival és pár ezer év eltelik mire normalizálódik a természeti környezetünk a rombolásunk után. A történelem nem állt le, hanem inkább felpörgött a nyüzsgésünk hatására. Utálok nyüzsögni, kerülöm a zajt, élvezem a csendet és a nyugalmat. Jól tudok egyedül dolgozni, de szerettem a klubot és a túrákat. Jó volt látni, hogy jól érzitek magatokat. Jó volt megosztani a jót. Sok keserű bánat rágja a szívemet, de senki se mondta, hogy az emberi élet csupa móka és kacagás, nagyobb részt fájdalmas feleszmélések sorozata, önmagammal kapcsolatban is. Sóhaj. A múlt ismeretében tervezem meg a jövőt. Amíg élek, viszem tovább a projektjeimet. 

Ünnepi gombakvíz

Két kis könyv van az asztalomon, amiket kezdő gombászoknak szoktam ajánlani. A szerzőjük közös, Bak-Csiha Sára; az egyik 2021-es, a másik 2024-es kiadású. A Gombák nyolcvannégy fajt tartalmazó gombahatározó, míg a Gombászat kezdőknek inkább a gombászatot bemutató kiadvány, mely huszonhét fajjal szemlélteti az alapvető tudnivalókat a gombákról.
Az előbbi alapján állítottam össze a gombakvízt. A fajlista segített a koncentrálásban. Könnyebben tudtam kitalálni a kérdéseket a gombák nevein megfuttatva a tekintetemet.
Ez egy könnyed játék, amivel átmozgattam az ismereteimet. Remélem, számodra is hasznos gyakorlás lesz! Nem kell sietned a kitöltésével, nincs határidő. Ez egy apró ajándék tőlem neked, hiszen egyetlen kincsem a tudásom, amiből szívesen adok. 

1. Melyik őszi termőidejű?

a. óriás papsapkagomba
b. cseh kucsmagomba
c. fodros papsapkagomba
d. osztrák csészegomba

2. Melyik gomba népi neve a fűzfatüdő?

a. pisztricgomba
b. rőt fagomba
c. labirintustapló 
d. sárga gévagomba

3. Melyik gyógygomba és kelmefestő gomba egyszerre?

a. lepketapló
b. pecsétviaszgomba
c. rőt fagomba
d. bükkfa-tapló

4. Melyik védett gombát termesztik hazánkban is?

a. őzlábgalóca
b. óriás bocskorosgomba
c. süngomba
d. tüskegomba
e. császárgalóca

5. Melyik ehető húsz perc alapos főzés után, és egyben árusítható gomba a piacokon?

a. császárgalóca
b. citromgalóca
c. piruló galóca
d. fehér galóca

6. Melyik csiperke húsa színeződik narancspirosra majd szürkére?

a. mezei csiperke
b. erdei csiperke
c. sziki csiperke
d. karbolszagú csiperke

7. Melyik nem él meg Kétkörösközben?

a. sátántinóru
b. piros tinóru
c. nyárfa-érdestinóru
d. farkastinóru

8. Melyik ehető gomba a hasonmása a fenyves sisakgombának?

a. déli tőkegomba
b. ízletes tőkegomba
c. gyűrűs tuskógomba
d. kései laskagomba

9. Melyik tulajdonság igaz mindhármukra: tövisaljagomba, barna csengettyűgomba, óriás bocskorosgomba?

a. rózsás spórapor
b. korhadó fán tenyésznek
c. védettek
d. tavaszi termőidejűek

10. Melyik gomba a kakukktojás? (Az életmódra gondolj.)

a. hasadtlemezű gomba
b. nagy őzlábgomba
c. pisztricgomba
d. fenyő-pereszke

11. Melyik tartalmaz hidrogén-cianidot? (Jó tudni, hogy főzés során elillan.)

a. piruló galóca
b. téli fülőke
c. cseh kucsmagomba
d. mezei szegfűgomba

12. Melyik gomba beceneve a "szegény ember szarvasgombája"?

a. nyári szarvasgomba
b. sötét trombitagomba
c. rőt áltrifla
d. ízletes kucsmagomba

13. Melyiknek nincs még kidolgozva a termesztés technológiája?

a. óriás pöfeteg
b. gyapjas tintagomba
c. süngomba
d. ördögszekér-laskagomba 

14. Melyik a vércukorszint-csökkentő gyógygomba?

a. pecsétviaszgomba
b. óriás pöfeteg
c. gyapjas tintagomba
d. téli fülőke

15. Melyik tud egész évben teremni?

a. júdásfülgomba
b. lepketapló
c. gyűrűs tuskógomba
d. déli tőkegomba

16. Két gomba ugyanúgy életveszélyesen mérgező mint a gyilkos galóca. Melyek ezek?

a. rőt áltrifla
b. fehér galóca
c. kerti susulyka
d. karbolszagú csiperke
e. fenyves sisakgomba
f. párducgalóca

17. Melyik gomba fiatal alakját nevezzük boszorkánytojásnak?

a. bimbós pöfeteg
b. császárgalóca
c. rőt áltrifla
d. erdei szömörcsög

18. Melyik gomba nemzetségénél megengedett a kóstoláspróba? (Figyelmeztetés, csak gyakorlott gombászoknak!)

a. lila pereszke
b. büdös galambgomba
c. karcsú őzlábgomba
d. molyhos tinóru

19. Mi a közös bennük: barna csészegomba, nyári szarvasgomba, bunkós agancsgomba, ízletes kucsmagomba, fodros papsapkagomba?

a. tavaszi termőidejűek
b. korhadékbontók
c. tömlősgombák
d. csemegegombák
e. fehér spóraporuk van

20. Melyik kapcsolódik a télapóhoz, az ősi sámán-figurához? 

a. légyölő galóca
b. piros tinóru
c. téli fülőke
d. fenyő-pereszke

Magyarország a szakadék szélén – Miért kell cselekednünk?

Magyarország helyzete egyre aggasztóbb. Egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy "bukott államként" emlegessenek minket. Ez azt jelenti, hogy az országunk nem képes ellátni az alapvető feladatait, nem működik jól, és ez mindannyiunk életére hatással van. Az ilyen helyzetekben az állam gyakran olyan országokhoz kezd hasonlítani, amelyek nem tartják be a nemzetközi szabályokat és törvényeket, és saját népüket is elnyomják. Ez nem valami távoli rémkép – ez itt történik, a szemünk előtt.

Miért Tartunk Itt?

Gazdasági problémák: Magyarország gazdasága nem versenyképes. Az ország régóta külföldi pénzre szorul, mert saját forrásait nem tudja hatékonyan használni. Az autóipar, amely eddig sok embert foglalkoztatott, már nem hoz annyi hasznot, mint korábban, és nem sikerült új, erős gazdasági ágazatokat kiépíteni. Ez hosszú távon azt jelenti, hogy egyre kevesebb pénz jut a fejlődésre, és az emberek élete is nehezebb lesz.

Közszolgáltatások összeomlása: Az állam nem képes ellátni azokat az alapvető feladatait, amelyek egy jól működő ország ismérvei. Az egészségügy, az oktatás és más közszolgáltatások hanyatlanak. Az állami intézmények helyett egyre inkább egy szűk érdekcsoport – nevezhetjük maffiának is – irányítja az országot.

A szabadság elvesztése: Egy bukott állam gyakran saját polgárai ellen fordul. Amikor egy ország vezetése nem képes biztosítani a fejlődést, gyakran inkább elnyomja az embereket, hogy fenntartsa a hatalmát. Ez nem csak elmélet – ilyen dolgok már most is történnek.

Miért kell cselekednünk?

Ha nem állítjuk meg ezt a folyamatot, Magyarország olyan útra lép, ahonnan nagyon nehéz lesz visszafordulni. Egy "bukott állam" nemcsak saját polgárai számára jelent problémát, hanem a környező országok és az egész világ számára is veszélyt jelenthet. Ezért fontos, hogy közösen lépjünk fel a további romlás ellen.

Mit tehetünk?

Tájékozódjunk és tájékoztassunk másokat: A legfontosabb, hogy megértsük, mi zajlik körülöttünk. Osszuk meg az információkat, beszéljünk a problémákról, és ne hagyjuk, hogy elhallgattassanak minket.

Vegyünk részt a közéletben: Menjünk el szavazni, csatlakozzunk civil szervezetekhez, támogassuk azokat, akik valódi változást akarnak. Minden egyes szavazat és minden apró cselekedet számít.

Kérjünk számon: Az állam és a vezetők feladata, hogy nekünk, polgároknak szolgáltassanak. Ha nem végzik el a munkájukat, kérjük számon őket. Küldjünk leveleket, írjunk alá petíciókat, és vegyük észre a lehetőségeinket.

Tartsunk ki: A változás nem történik meg egyik napról a másikra. Lehet, hogy hosszú időbe telik, de minden generáció felelőssége, hogy jobbá tegye az országot a következő nemzedékek számára.

Miért fontos?

Magyarország nem eleve elrendeltetett módon halad a bukás felé. Mi, polgárok tehetünk azért, hogy az ország más irányba induljon el. A szabadságot és a jólétet nem adják ingyen – dolgoznunk kell érte. Ha most nem lépünk, a gyermekeink és unokáink egy sokkal rosszabb helyen fognak élni.

Ne hagyjuk, hogy Magyarország elveszítse az "ezeréves" jövőjét! Most van itt az ideje, hogy cselekedjünk.

Egy séta képei

2025 júniusában lesz negyven éve, hogy először jártam Pósteleken, 1985-ben még kicsi gyerekként életem első osztálykirándulásán. A tanítónő a kastélypark közelében lévő erdei játszóteret szemelte ki számunkra mint ideális kirándulóhelyszínt. Sajnos az erdei játszótér rég tönkrement és pótlására azóta sem került sor. Úgy tudom, hogy a 70-es években kimondott célja volt az akkori kormányzatnak, hogy az embereket a szabadba csábítsa egészséges testmozgásra. Jelenleg a városban több helyen vannak szabadon használható edzőeszközök, és két futópályáról is tudok. Azért az "erdőben" lenni más érzés volt, és olyan mély benyomást tett rám, hogy 2011 óta a fő indikátor helyem Póstelek. Több tucatszor mentem végig a felmérő útvonalamon egész éven át az eltelt bő évtizedben. A legtöbb gombaadatom innen van. Ez azért lehetséges, mert a kastélypark és a gerlai, marói tölgyültetvények menedékei a keményfás ligeterdőre jellemző gombafajoknak. Pósteleken találtam meg először a málnavörös tinórut 2014-ben. Szerepel a vörös listán, így 2025-ben kiemelt célom lesz, ha kedvező az időjárás, a lelőhelyeinek ismételt bejárása és a pontos adatrögzítés. Az egyik legfontosabb karakterfaja a gombászterepemnek!

A mai sétán nem a gombákat kerestem, hiszen a november javarészt száraz volt a párásság és a harmat ellenére, összesen 35 mm csapadékot kaptunk, ami fél havi átlagnak felel meg, de addig kutattam, amíg elém került pár apróság, például a fenyves-sisakgomba, amiről pont pár napja írtam a blogban. Nagyon fontos, hogy az ehető téli fülőkének nincs gallérja a tönkjén! Pont ezért fotóztam alá a sisakgombának, hogy láthatóvá tegyem a gallérját. Sajnos a gallér foszlékony, de friss gombán meg lehet figyelni. A linkelt cikkemben találod a két faj termőtestének összehasonlítását. 
A képválogatásban láthatsz elöregedett júdásfülgombát és szalagos fülgombát is. Ez a két rokon faj egész évben képes teremni, ha nincs kemény fagy, és kellően nedves az élőhelyük. A szárazabb környezetre utalt, hogy sehol se találtam aranyos rezgőgombát, ami pedig ilyenkor eléggé gyakori, ha tényleg vizesek az élőhelyek. 

A fagyos hajnalok hatására nagyobb részt már lepergett a lomb a fákról, hamarosan teljesen csupaszok lesznek, de az ágaikon ott vannak a jövő évi rügyek. Ez a lényege a természet nyugalmi idejének, az energiát eltárolni magokba, rügyekbe, gumókba, hagymákba, hogy tavasszal a visszatérő meleg időben meginduljon a nedvkeringés és ismét kizöldüljön a növény folytatva aktív életét. Tévedés az őszben az elmúlást látni, inkább a kivárásról szól, a szívós kitartásról, a nehézségek átvészeléséről. Mivel megéltem sok mindent a közel fél évszázados életidőm alatt, egyre jobban megbecsülöm a "nem szeretem" időszakokat is. Mert tulajdonképpen letesztelik az élni akarásomat, és megedzenek. Télen is kimozdulok sokszor és ugyanúgy szeretek a tájban lenni, csak mivel rövidebbek a nappalok kevesebb időt tudok kint tölteni. Városlakó emberként vágyom a kötetlenségre, a nyílt horizontra, a végtelennek tetsző égboltra, a természetes színekre, illatokra, hangokra. Szerencsés vagyok, hogy 1998 óta járhatok a gombászösvényen. Persze ehhez kellett a nehézségeken való átlendülés és a kitartásom is. Nem a hangyák hordták össze a blog anyagát, ahogy a mai képeket sem egy jó tündér készítette. Lásd a képválogatást.