Magyarország egy kísérleti tereppé vált, ahol Orbán Viktor rezsimje, a Nemzeti Együttműködés Rendszere (NER), a demokrácia és a jogállamiság formális keretei között működő, de valójában autokratikus rendszerként üzemel.
Ez a berendezkedés a társadalom különböző rétegeit különféle módokon és mértékben kontrollálja, miközben a hatalom koncentrációja és a társadalmi mobilitás csökkenése egyre inkább szembeötlő.
Vizsgáljuk meg, miért is fenyegeti mindez Magyarország jövőjét, és hogyan járul hozzá a lemaradáshoz a globális versenyben.
1. Oligarchikus gazdasági modell
A NER egyik legkárosabb vonása az oligarchikus gazdasági rendszer kiépítése. Az állami megrendelésekből extraprofitot realizáló felső 1000, valamint a hatalomhoz közeli oligarchák szűk köre uralja a gazdasági életet. A valódi verseny kiiktatásával ezek az üzleti szereplők gazdasági előnyöket élveznek, miközben a kis- és középvállalkozások számára szinte lehetetlenné válik az érvényesülés. Az innováció és a piaci dinamika eltűnésével az ország gazdasági növekedése megreked, ami hosszú távon a nemzetközi versenyképesség csökkenéséhez vezet.
2. Függőség és kontraszelekció
A NER gazdasági modellje nemcsak a gazdasági elitet, hanem a középosztályt is megosztja. A rendszer fenntartása érdekében a felső- és középosztály egy jelentős része állami támogatások, közbeszerzések és más "járadékok" függvényében él. Ez a struktúra kontraszelekcióhoz vezet, hiszen nem a tehetség vagy a teljesítmény számít, hanem a politikai lojalitás. Az állami és multinacionális cégekben vezető pozíciókat betöltők jóléte biztosított, de csak addig, amíg kiszolgálják a rendszert. Ezzel párhuzamosan az alsóbb rétegek számára a felemelkedés lehetősége minimálisra csökken.
3. Társadalmi polarizáció és szegénység
A rendszer egyik legdrámaibb következménye a társadalmi polarizáció és az elszegényedés. A mély-szegénységben élők száma tovább nő, miközben a középosztály egy része is az alsóbb rétegek felé csúszik. Az „önkizsákmányolás” a munkás- és alkalmazotti rétegek mindennapjainak jellemzője, ahol a megélhetés érdekében az emberek kénytelenek többet dolgozni, mint amit egészségük és életminőségük megengedne. A rezsim számára ez ideális: az emberek túl elfoglaltak vagy túl fásultak ahhoz, hogy ellenálljanak.
4. A jogállamiság leépítése
Az igazságszolgáltatás és az állami intézmények függetlenségének csorbítása hosszú távon aláássa a demokratikus működést. A jogállamiság hanyatlása nemcsak belső problémákat okoz, hanem az ország nemzetközi megítélését is rontja. Az EU-val és más fejlett országokkal való kapcsolatok megromlása következtében Magyarország egyre inkább elszigetelődik, ami rontja a befektetési környezetet és a gazdasági növekedés lehetőségeit.
5. Globális lemaradás
A NER keretében Magyarország egyre inkább távolodik a fejlett országok sorától. A kormányzati politika a rövid távú hatalmi érdekeket helyezi előtérbe a hosszú távú fenntarthatóság és fejlődés helyett. Az oktatás és az egészségügy alulfinanszírozottsága, az innováció és a kutatás-fejlesztés elhanyagolása miatt az ország nem tud lépést tartani a globális trendekkel. Ennek eredményeként a fiatalok és a magasan képzett munkaerő tömegesen hagyják el az országot, tovább súlyosbítva a helyzetet.
Mit tehetünk?
A fenti helyzet nem csupán egyéni, hanem közösségi felelősségünk is. Nem szabad beletörődnünk abba, hogy egy szűk réteg saját érdekei szerint irányítsa az országot, miközben a többség sorsa egyre kilátástalanabbá válik. Mindenkinek megvan a maga szerepe abban, hogy változást érjünk el. Az információk hiteles forrásokból való beszerzése, a közéleti részvétel, a civil szervezetek támogatása és az aktív cselekvés kulcsfontosságú.
A változás nem várhat: most van itt az ideje, hogy megkérdőjelezzük a rendszer alapjait, és közösen dolgozzunk egy igazságosabb és fenntarthatóbb jövőért. Magyarország nem lehet tovább kísérleti terep. Az egyéni felelősségvállalás és az összefogás az egyetlen út a rezsim túlterjeszkedésének megállítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése