November elején már voltak fagyos hajnalok, amikor külterületen -3 Celsius fokig hűlt le a levegő, és ilyen napokon fagyott lilatönkű pereszkéket hoztak a vizsgálóba. Úgy gondoltam, hogy a hideg véget vetett a termőhullámának. Ezért sem számítottam rá, hogy a hónap közepén teljesen friss és hibátlan termőtesteit fogom látni, pedig ma pont ez történt meg. Utánanéztem a dolognak, hogy tanuljak belőle.
A talaj még mindig 6 Celsius fokos, ami elég magas érték. A lilatönkű eleve szinte rásimul kalapjával a talajra. A fagyos hajnalok megszűntek a ködpárna alatt, és a tenyésztestek páragyűjtő helyeken rendületlenül növesztették tovább a termőtesteiket, vagyis a piacra újonnan előbújt példányok érkeztek.
A lilatönkű pereszke a füves élőhelyek gombája, kertekben is megtelepszik, néha erdőszélekről a fák közé hatol be és ott lelsz rá, de alapvetően pusztai gomba.
A termőtestei kiadósak, jó állagúak, és zsengén finomabbak. Aromás, erős íze van, picit sem csiperkére emlékeztető. Jobb a lilatönkűből kevesebbet enni, hogy ne telítődj vele. Egyébként tényleg jó gomba, ha figyelembe veszed az ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése