Az 56-os forradalom leverésének gyásznapján megálltam a helyi emlékműnél pár percre gondolkodni. Kis idő sem kellett hozzá és a Szózat sorai jutottak eszembe. Elöntött a keserű düh. Nem erről volt szó, nem ezt tanították nekem, hogy bagóért eladható a haza, és magyar földre bármi ledobható, amiért zsebbe fizet az országot bérbe vevő gyarmatosító. Nem államférfiak irányítanak itt, hanem kényurak, pénzért bármire hajlandó ócska gazemberek, akik emberi silányságukat ebül szerzett vagyonnal kompenzálják. Minél kevesebb valaki, annál több pompára van szüksége. Tudják magukról, hogy mennyit érnek, és nincs bennük távlati gondolkozás, ahogy hit sem. Majmolják a keresztényei hitéletet. Hazugok és árulók. A balsorsot hozzák ránk. Keserű düh harsogja bennem: "Kicsi, olcsó, eladó. És áfás számlát nyomtatunk hozzá." Eladó bóvli a haza, semmi több. Hát ennyit érünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése