Legyen gomba

Október volt az idei év szezonjának a csúcshónapja a szeptemberi mediterrán ciklonoknak és hullámzó hidegfrontoknak köszönhetően. Ezen nagy légköri jelenségek a háztáji gombászterepemre összesen 76 mm esőt öntöttek. Száz milliméter lett volna az igazi, de hatvannál több mindenképpen üdvözítő volt. A gombák annak rendje és módja szerint reagáltak a csapadékra, hogy végre lett elég víz a talajban és a levegőben. Beindult a termőhullámuk. A nyitóképen október tizennegyedikei válogatás látható a vizsgálóba hozott termőtestekből. A termőhullám csúcsán közel negyven faj gyűlt össze és több mint félszázan hoztak bevizsgálásra gombákat. A pokoli nyár után a gombák aktivitása lenyűgöző volt. Egyes fajok igencsak sok termőtestet produkáltak, például a védett őzlábgalóca, aminek termőtestét ott láthatod a jobb felső sarok környékén. De bőven hoztak számos csiperkefajból is. Egészen sokat láttam a fehérhúsú csiperkéből, aminek külön cikket adtam. 

Bár tényleg csúcshónap volt az október, de a forró nyár után a 76 mm kevésnek bizonyult. Városi lakcímein nem találtam meg az őzlábgalócát, egyiken sem jött elő, vagyis a belváros közel sem ázott át annyira mint amennyire kívánatos lett volna. Amit egész hónapban tudtam fotózni, mert folyamatosan növesztette újabb és újabb termőtesteit, a karbolszagú csiperke volt. Ezt a példányt október 8-án örökítettem meg és a lakcím kiszáradásáig a gomba, maga az élőlény aktívan produkálta a fajra jellemző szaporítóképleteit. Ennél is szebb élőhelyi fotót készítettem 17-én. A nyitóképen is láthatsz karbolszagú csiperkéket, például amelyiknek a kalapszélét karcoltam meg és sárga lett a húsa. Most nézegetve a nyitóképet, a tizennegyedikei válogatást, feltűnő a korhadékbontók túlsúlya. A fákkal élő gombák a fapartnereik szárazság és hőség okozta magas stressz szintjük miatt kevésbé tudtak teremni. Az erdők is rendkívüli módon kiszáradtak a nyár során. A városban szintén szenvedtek a fák és több példány elpusztult, végleg kiszáradt. A fás vegetáció hanyatlása szembetűnő. Sajnos a fákkal élő gombák a fapartnereikkel együtt tűnnek el. A fás élőhelyek vízpótlását sürgősen meg kéne oldani, mert elvesztésük súlyos biodiverzitás csökkenést vonna maga után. 

A korhadékbontók jobban bírják. A 76 mm felpörgette a gyapjas tintagombát, ami a karbolszagú csiperkével ellentétben jó, ehető termőtesteket növeszt. Szintén egész hónapban aktív volt több lakcímén is, így a ligetin, ahol a fotót készítettem október 17-én. A harmadik korhadékbontó, ami fáradhatatlanul termett és sokakat megörvendeztetett, bőven hozták a vizsgálóba, a déli tőkegomba volt. A képválogatás első képén láthatod. Tényleg nagy kedvenc, mert egyedi íze és gyógyhatása van egyszerre. Ráadásnak nagyon megbízhatóan terem, egy évben többször szedhető áprilistól novemberig, amint eléggé átnedvesedtek lakcímei. Az október nyolcadikai élőhelyi fotója egészen jól visszaadja habitusát. Meglepő lehet, de ez is városi lakcím. Településeink zöld területei élőhelyeket kínálnak a tágabb tűrésű gombáknak, de az igazi az lenne, ha a táj nem lenne ilyen nagy mértékben kizsigerelve és igényeink szerint átalakítva, pontosabban fogalmazva feldúlva, természetes állapotából kiforgatva. Békés megye számos természeti értéket őriz még mindig, köztük a gombákat. Közös felelősségünk, hogy a leszármazottak is ismerhessék, gyűjthessék, élvezhessék a természet ajándékait.
A természet kincsestár, ami táplál minket. Tönkretétele egyenlő a fajunk éhhalálával. Legyen gomba még sokáig, ahogy minden más jóság.