Mycoblitz tanulságai

Az év 47. hetén a 2024-es gombaszezon méltó lezárásaként a Szegedi Gombászokkal átutaztam a Dunántúlra egy kedves tolnai községbe, Szálkára, ahol 2023 után második alkalommal rendezték meg a fajfelmérő programjukat. A mycoblitz célja egy adott területen minél több fajt összegyűjteni és meghatározni, majd az adatokat a "civilek a tudományért" kezdeményezés keretében nyilvános felületen közkincsé tenni. Ez a honlap az iNaturalist, aminek van telefonra telepíthető alkalmazása is. Tehát bárki könnyedén elkezdheti az adatgyűjtést- és közlést.
Miért fontos, hogy az átlagember bekapcsolódjon a természet felmérésébe, különös tekintettel a gombákra? Sajnos túlságosan eltávolodtunk a természettől, a nagy ipari rendszereinket ékeltük önmagunk és az éltető élővilág közé, amely gépezet eltakarja előlünk a túlterjeszkedésünk során elkövetett károkat, amik a jelenkorban már minket is fenyegetnek. Bármennyire abszurd, de a vörös listán mi magunk is rajta vagyunk erősen specializálódott, érzékeny élőlényként. Ha az ökológiai lánc elpattan, az élővilág rendszerének összeomlása minket is maga alá temet. Élőlények vagyunk, a természet ökológiai szolgáltatásai tartanak minket életben. Nem a polcon terem az élelem, hanem a kultúrtájjá alakított természeti környezetben.

Sajnos a túlterjeszkedésünk során nagymértékben számoltuk fel az eredeti élőhelyeket. Ironikus számomra, hogy természetjáróként hivatkozok magamra, holott Békés megyében alig maradt természetesnek nevezhető terület, bizony itt minden a mi igényeinknek van alárendelve, nincsenek már természetes rétek, erdők, és hová lettek az árterek is?! A Kis-Sárrét drasztikus megváltoztatása az egyik elrettentő példa a túlkapásainkra.
Ideje észrevenni, hogy a technológiai civilizációnk fenntarthatatlan, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a túlkapásainkat, amikkel a saját fennmaradásunkat veszélyeztetjük. A globális kereskedelem akadozása a Covid-19 járvány idején megmutatta, hogy mennyire ingatag a rendszer és mennyire szűk a mozgásterünk az önellátás terén, pedig a létfenntartás alapvető jog. Nem lehetünk függők egy olyan ipari rendszertől, ami adatként kezel minket és igazából minket is megkerülve kereskedik a Föld erőforrásaival. Ideje visszavenni a kezünkbe az életünk alakításának felelősségét. Különben ronda vége lesz a függőségi helyzetünknek. A 20. század során bőven elég iszonyat történt, amiket nem ismételhetünk meg. Nem mutogathatunk másra, nem háríthatjuk a felelősséget, hiszen felnőtt ember ily butaságot nem csinál. A felnőtt ember tájékozódik és cselekszik. Nincs olyan, hogy túl kicsiny a tett. A sok kis erőfeszítés összeadódik.

Magam sem gondoltam, csak reméltem 2010-ben, hogy tíz évvel később még szerkeszteni fogom a Gombamániát és a blog hatalmas anyag tárhelye lesz. Ezzel feladtam magamnak a leckét, hogy hogyan rendszerezzem a sok írást, hogyan állítsak össze belőle egy könnyebben átlátható adatcsomagot, amit később egy fiatal természetbarát hasznosíthat saját küldetése során. Sajnos mindenkit sújt a generációs vakság, hogy azt a helyzetet fogadja el normálisnak, amibe beleszületik. Hiába olvasok az egykori tájról, hogy mennyire gazdag volt madarakban és halakban, ha én már csak a folyószabályozás utáni állapotot láthatom. Hiába tudom, hogy voltak a tájban ligetes erdőfoltok, ha azok helyén a jelenben faültetvények vannak, amikben szórványosan maradtak fenn az eredeti növénytárulásra jellemző fajok. Ugyan a gombák a spóráik által könnyedén terjednek, de nekik is szükségük van élőhelyekre.
Bár a múltat nem ismerhetem meg, de a jelenben tett felmérő sétáim során elég jól kirajzolódott előttem a tájra jellemző gombák köre. Van egy jó adatcsomagom Kétkörösköz gombáiról, amik az én életem során tapasztalt helyzetet rögzíti. Ez nem tűnik nagy dolognak, de az utánam jövő fiatal számára értékes lesz, mert az adataim alapján látni fogja, hogy milyen az ő idejének a természetességi szintje, milyen irányba változott a fajgazdagság. A múlt és a jelen összevetése alapján tudni fogja, hogy mit kell tennie a kedvezőbb jövő érdekében. 

Számomra probléma, hogy a gombák kapcsán szórvány adatok állnak rendelkezésemre a múltra vonatkozóan. Nem járhattam azon idős tölgyültetvényekben, amiket a 90-es években termelt le az erdészet. De nem kesergek az adathiányon, hiszen lehetőségem volt rá, hogy magam mérjem fel a jelen helyzetet, és a jövő számára adatokat szolgáltassak. Sőt még lehet fejleszteni a felmérő munkán, ahogyan azt láthattam a mycoblitzen. Elég tapasztalat vagyok ahhoz, hogy ismerjem a tudás köröm határát és ne féljek tágítani rajta, mert van egy jó célom, hagyatékot hagyni. Nem ámítom magamat azzal, hogy technológiai civilizációnk a legnagyobb üdvösség, mert az ipari rendszereink a természetet élik fel, és végső soron ártalmunkra vannak. Ijesztő belegondolni, hogy mennyi hulladékkal terheltük az élővilágot és saját magunkat is. Gyakorlatilag a túlkapásainkkal egy ökocídiumot készítettünk elő. Ez jelentősen fenyegetőbb bármely bullshitnél, amivel a korrumpálódott média mossa az agyakat napról napra. A politikusok a globális tőke bábjai, és sajnos mindannyian megvett kiszolgálói vagyunk a rendszernek, ami végső soron tönkreteszi az életünk alapját, a természetet. Van bármi értelme egy ilyen rendszerben lenni, amiről tudjuk, hogy feléli az utódok számára hagyandó erőforrásokat is?! Miből fognak élni az utánunk élő emberek?!? Lesz jövője az emberiségnek? És közben egyes ipari mogulok a naprendszer kolonizálásáról ábrándoznak. Sokan teljesen elszakadtak a valóságtól és nem is akarják megismerni.

Nem kergetek illúziókat. Rég feladtam a pozitív hiedelmeimet az emberről, és kritikusan szemlélem önmagamat is. Ismerem az emberi természetet, de talán a józan felismerés hatni tud, hogy élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk. A természet kímélete jót tesz nekünk. Igen, lehetünk szemérmetlenül önzők azáltal, hogy hagyjuk regenerálódni az ökoszisztémákat, mert szerényebben élünk. A természet érték. Ha ittál már hegyi forrásból, pontosan tudod, hogy micsoda fantasztikus élmény. Vagy egy őszi napon érett szedret ettél. Vagy maradjak a gombáknál, megtaláltad életed első vargányáját. Ha pedig szerencséd volt, kertet műveltél és láthattad, hogy darabka földed mennyire gazdag. Soha olyan jó zöldségeket nem ettem mint akkor, amikor kertészkedtem. Az életemet gazdagítottam a kertészkedéssel. És mikor műveltem a földet még jóval több élőlénnyel osztozkodtam a területen. Mára riasztóan felgyorsult a fajok kihalása a mi túlkapásaink miatt. Elsősorban a gombákra figyelek, de észlelem a többi élőlénycsoport agóniáját is. És ne hidd, hogy mi nem agonizálunk! Miért van annyi mentálisan beteg ember?! Példának okáért. Bőven vannak összefüggések a halmozódó mentális zavarok és a mesterséges életünk között.
Egészségtelen mértékben távolodtunk el a természettől. Én még kisgyerekként némi túlzással, de felnyaltam dédnagyanyám házának udvarát, ami jót tett az egészségemnek. Mai napig a gyermekkor hatásai adják az életerőm alapját. Kisgyerekként csodálkoztam rá a gombákra, mert észrevettem, hogy a zöldségesnél vett gomba egészen más mint a hagyma, répa, petrezselyem. A talány felkeltette érdeklődésemet. És a mai napig kedvelem a gombákat. 

Az élet gazdagságát a boltok polcain túl találod, de siess, mert tényleg javában zajlik a hatodik fajkihalás. Sok mindent egyáltalán nem vehetsz meg a pénzedért, és ha kihal egy faj, a világ minden pénze sem hozza vissza az életbe. Hiába vagyunk 8,2 milliárdnyian, még mi is nagyon sérülékenyek vagyunk és az ökológiai lánc megszakadásával százmilliós nagyságrendben pusztulhatunk el!
Mindannyian felelősek vagyunk a jövőért. Most komolyan egy holt világot akarunk hátrahagyni élő világ helyett?!? Miféle őrült csinál ilyet? Oly büszkék vagyunk az értelmünkre, de erősen kétlem, hogy életünk alapjának pusztítása értelmes cselekedet lenne.
Egy felelősségteljes ember ismeri a mértékletességet, pontosan tudja, hogy mennyit vehet el a természettől és mennyit kell visszaadnia. Elviseli a szűkösséget, hogy élvezni tudja a bőséget. Megadja a tiszteletet a másik élőnek. Én megtapasztaltam éles helyzetben, hogy mit jelent az egy-egy felállás, és abban a szituációban a lódarázs pont olyan élő volt mint én, és aztán kitértünk egymás elől.
Egy felelősségteljes ember ismeri a szülőföldje emblematikus fajait és törekszik megóvásukra!
Ideje védeni magunkat és az utódok jogát az emberhez méltó élethez. Ne várj másra. Cselekvő embernek születtél. Ideje tisztán látni, és ehhez segítség a természet állapotának felmérése a fajok adatainak összegyűjtésével. Fel kell mérnünk a kincstárunkat, hogy felelősebben használjuk kincseinket. Ezért hívtalak kupaktanácsra Póstelekre, ami 2012 óta a fő felmérő terepem. Egyedül is tudok dolgozni, összerendezni a magam gyűjtötte adatokat, de a jövőre igazán hatni csak többed magammal tudok.
Az ember számára a legnemesebb cél, ami leginkább kifejezi nagyságát, hogy mennyire szolgálja az életet.