Iharosberényi gesztenyésben

Augusztus 23-án a dunántúli kalandozásom negyedik napján az extra élmény az iharosberényi szelídgesztenyés volt. Mivel a harmadik nap totál nyűg volt és nem akarlak a nyavalygásommal fárasztani, a negyedik délelőttje pedig totál snassz volt, inkább a ragyogó élményről írnék, ami a gesztenyés volt. Bár az önarcképemen látszik a nyúzottság, hasonlítsd össze a pécsi fotómmal, de a mosolyom ugyanolyan örömteli. Az iharosberényi gesztenyésről évek óta tudok, de el nem tudtam képzelni, hogyan és mikor lesz esélyem meglátogatni. Most kapóra jött nekem, hogy Ati kinézte magának a kallósdi Erdőkerülő túrát is. Ezután a hazafelé úton kijelöltem kitérőnek a gesztenyést. Eredetileg északnak kerültünk volna, de erről lebeszéltem Atit, mert a Balaton környékéről tömegek indulhattak vissza a fővárosba. Délen is nagyon sokan voltak. El tudtam képzelni, hogy északra mi van. Ezért a kallósdi túrázás után délnek fordultunk Iharosberény irányába. Nagyon megérte a kis kitérő. Egyszerűen pazarul rendben tartott, elképesztő fákkal teli a község gesztenyése. Sötétzöld szívem fényesen ragyogott a fák között. Bárcsak több időm lett volna! Ez már csak ilyen. Kis kóstolók jutnak a jóból. De aki a kicsit nem becsüli... Öröm volt ez a pár perc is. Ráadásnak itt találkoztam először idén az ősz egyik jelével, az őszi kikericcsel.
A szelídgesztenye társul gombákkal, így gombákat is találtam a fák alatt. Az egy szem csiga csócsálta rókagombáról raktam ki képet, de zömmel galambgombákat kerülgettem. Tuti él vargánya is itt, de ha kibújt, le is szedte valaki.
Egyébként azért tértem ki a gesztenyés felé, mert addig nem láttam szelídgesztenye fákat az utunk során. Nélkülük nincs dunántúli utazás. És milyen jól tettem, hogy elmentem hozzájuk. Ez az élmény tökéletes zárása lett a négy napos kalandnak. Lásd a képeket.