Reggel hétkor Atival kimentünk Póstelekre bemutató termőtesteket gyűjteni. Ati kicsit morgott, hogy megint ő fizeti az én hóbortomat, miért nem tudok megélni a tudásomból, mire én csendesen ballagtam tovább, nem soroltam fel az akadályozó tényezőket. Aztán Ati szokásához híven megenyhült, amint ő is talált néhány jó gombát. A kincskeresés izgalma rá is hat. Majdnem húsz faj összejött. Remélem, a városban még találok párat és akkor biztosan meglesz a vágyott fajszám.
Az egyik legnehezebben észrevehető gombácskát fotóztam le itthon, a tobozgerebent. A terepen mondtam is Atinak, hogy biztosan terem, de nagyon nehéz megtalálni. Aztán pár méter után mutatta, hogy az ott mi? A tobozgereben volt. Ami külön érdekessége, hogy a galambgombák rokona. Jobbra mellette a nyakörves szegfűgomba, a háttérben két fontos karakterfajunk, jobbra a csoportos csiperke, balra a málnavörös tinóru. Ezek valóban kiemelt gombáink, így külön öröm volt a megtalálásuk.
Atit megkértem, hogy fotózzon le, miközben az egyik lakcímtől tartottunk a másik felé a vadvirágok között. Tíz éve futok a gombák után és friss fotóm alapján még mindig nem unom. Mert teljesen kikapcsol, egyszerre izgalmas és békés tevékenység. Ráadásnak ma már köztudott, amit én régóta átélek, hogy a fák között tartózkodni jót tesz a testnek és léleknek. Ma reggel különösen élvezetes volt még a szúnyogok ellenére is, mert a tegnapi eső után felfrissült az élőhely.
A csütörtök délutáni esőre nem számítottam, bőséges csapadékot zúdított ránk egy összeáramlási zóna. Ennek köszönhetően ma olyasmit láttam helyben, amit eddig csak hegyvidéki erdőkben, a fák között hömpölygött a pára. Csodálatos látvány volt. A fotóm nem adja vissza a szépségét. Ez a jó nedvesség két-három napig kitart a kánikula ellenére és a gombákat termőtest növesztésre fogja serkenteni. Nagyon érdemes az elkövetkező pár napban hajnalonta terepre menni. Csodás élményekben lesz részed. A szúnyogokról szinte el is fogsz feledkezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése