Napfelkeltekor a háztájiban

Kora reggel, cirka hat óra körül még sose jártam a fő indikátor helyemen, amit menedéknek nevezek, mert itt élnek és teremnek a 117B gombái, amíg megerősödnek a kitermeltek helyére vetett ifjú tölgyek. Harminc év múlva járni is lehet köztük, de kétlem, hogy ezt meg tudnám várni. Sajnos az idő elől én sem tudok elfutni. Azonban ma reggel semmi más nem érdekelt csak a gombák, illetve a napfény játéka a lombokon, a törzsek között. A nyitóképen a menedék látható, amiben most a melegkedvelő gombák tobzódnak, leginkább a galambgombák, de láttam köztük a rokonukat is, füstszínű tejelőgombát. A selyemgombák is beindultak, de rokonaikkal a galócákkal nem találkoztam. A tinóruk szolidan mutatkoztak, egy-egy rózsáskalapú, kesernyés, cékla, valamint pár darab nemezestinóru. Ez meglepett, mert például a kesernyés a városi lakcímén elképesztő mennyiségben tódul elő. Egyértelműen uralja az élőhelyet a jelen időszakban. A menedékben nincsenek nyárfák, ezért a génbankos lakcímén kerestem a nyárfa-érdestinórut, de nem jött elő. A nyárfa másik partnere az acélszürke galambgomba jól terem, az érdestinóru viszont nem. Eddig idén két termőtestet láttam az "Alföld vargányájából". Szokatlan. Valami baja van az egyik legjobb helyi csemegegombának. Ezért is fontos a rendszeres monitorozás, hogy a gombász észlelni tudja az eltéréseket az előző szezonokhoz mérten. Sajnos az élőhelyet komolyan sújtja a vízhiány, illetve a zsugorodása. Eleve nagyon kicsik a pósteleki, gerlai, marói erdőtagok, és az eltelt pár évben kivették az idősebb tagokat, vagyis túl nagy üres, felforrósodó részek vannak. Az öreg tölgyültetvények nedvességcsapdaként működtek, hűtötték a környezetüket is. Ez most megszűnt. Kétségbeejtő a klímaváltozás időszakában a helyi erdők helyzete. Ami hat rám is mint gombászra. Gomba szempontból nincs okunk panaszra. Oké, hogy hegyvidéki karakterfajok nem élnek meg nálunk, de a keményfás és puhafás ligeterdők valamint mezők-legelők gombakínálata több mint pazar. Egyáltalán nincs kevés gombánk! Tudom, kezdő szinten mindenki a hasát szereti tömni, ezzel én is így voltam, és az augusztusi kavalkád nem éppen az, amiről a hasgombász álmodik, de hidd el nekem, hogy gyönyörű a fák alatt a kedvenceink tarka tobzódása. Örömmel futottam a szúnyogok elől a gombáimhoz. Aztán szinte ledobtam beállítva a Canont, most nem bíbelődtem az állvánnyal, kattintottam, felkaptam, és rohantam tovább. Amint megálltam, egyből szúnyogfelhő borított be. Ezért kevés képet lőttem, mert még az én legendás türelmem is elszáll pár tucat csípés után.
Tehát gombák szempontjából egyáltalán nem egy sivatag a megye, de a kis erdőterület és annak kritikus állapota, valamint a klímaváltozás alaposan odavág gombának és gombásznak egyaránt.
A képválogatás sorban: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru, áltrifla, selyemgomba bébi, selyemgomba duó, csíkos pohárgomba. Az utolsón a menedék vége látható, mellette szántóföld van. Onnan tódult be a napfény a fák közé. Egyébként itt egy fél percre csodás nyugalom vett körül, csak a keleti szél játszott a lombokkal. Ünnepélyes pillanat volt. Ezért is szeretek erdőt járni. Kár, hogy a szülőföldemen nincs igazi erdő.