Könnyű túra Szanazugtól Gyula-Városerdőig

Régóta nézegettem a térképen a Mályvád 55 túra egyik rövid szakaszát, ami Doboz-Szanazugtól vezet át Gyula-Városerdőig. Mindkét helyen sokszor megfordulok, különösen Szanazugban, mivel itt van a kettes számú indikátor helyem, de egészen más gyalog elérni valamit mint autóval. Jobb, valóságosabb tapasztalat. Kihagyhatatlan.
A gáton sétálni napos időben nem túl kellemes, így kapóra jött a felhős ég. Este még könnyű eső is esett, ami elverte a port a gát tetején és felfrissítette a levegőt. Azért a páratartalmat is megnövelte, ami az egyedüli kissé nehezítő tényező volt. Szerencsére kánikulára nem kellett számítani, napközben 30 Celsius fok alatt maradt a maximum. Semmi akadálya nem volt a délelőtti könnyű túrának. Atival reggel nyolcra értünk ki Szanazugba és indultunk el a parkolótól a Fekete-Körös gyulai hídja felé. Sajnos a Fehér-Köröst a folyószabályozás során ásott mederbe terelték, ezért oly nyílegyenes, viszont a Fekete-Körösről csak az oldalágait nyesték le, eredeti kanyargós főmedre megmaradt. Ezért egész megjelenése természetesebb. Meglepően szép részei vannak mint ami a nyitóképen is látható. A túratempót megtoltam, 6-7km/h átlaggal haladtunk, a rövid szusszanások a fotók lövöldözése közben voltak. Át akartam mozgatni magamat. A melegebb időben nincs igazán kedvem mozogni, de két nap tespedés már túl sok volt nekem. Ezért aztán minden erőmet beleadtam a túrába. Az órát nem igazán nézegettem, így nem tudom, hogy mikorra értünk át Gyula-Városerdőbe. Egyébként itt egyből egy gomba fogadott, a tüskés galóca. Sajnos a csoportos csiperke nem volt kint az itteni tuti lakcímén. A tavalyi nagy vihar a gombákra is hatott. Pár percet pihentünk az erdész házi pihenőnél, aztán elindultunk vissza. Délre visszaértünk. Bár elfáradtam, de csak azért is benéztem az indikátor helyemre. Jól tettem, mert kellemes meglepetés fogadott, a melegkedvelő fajok közül néhány továbbra is terem. Friss termőtesteik díszítik az erdő alját. Sajnos a nyaralóövezet közelsége miatt egyre több a szemét a fák között. Ez mindig értetlenséget vált ki belőlem. Én soha semmit sem dobtam el a zöldben. Elgondolkoztam szemléletformáló tevékenységem sikertelenségén, aztán megvontam vállam, a fölénk tornyosult ökológiai válság mindannyiunkat maga alá temet. Amit tudtam, megtettem. Nyugodt lelkiismerettel figyelem tovább a világ átalakulását az ember miatt.