A zöld igazság

Élőlényekként élő természeti környezetre van szükségünk, vagyis a természet az életfenntartó rendszerünk. Ez egy alapvető igazság, ami ellen ágálni teljes esztelenség. Ha szerinted valami világ feletti lény vagy, minden bizonnyal életben maradsz levegő, víz, élelem nélkül. Vagy nem? Szerinted honnan van az élelem? Olvastál már a talajpusztulásról? Az ipari megoldásaink mint a gépesített mezőgazdaság a rengeteg vegyszerrel számos módon károsan hatott a természetre. Ezek közül az egyik a talaj súlyos károsodása. De ilyen a műtrágyák bemosódása a vizekbe, például tavakban őrült alga burjánzást vált ki, és bár az algák nappal sok oxigént termelnek, de mikor elpusztulnak lebomlásuk oxigént von el a vízből és a halak megfulladnak. A melegedő klíma is kedvez az algáknak. A gyönyörű magyar tenger, a Balaton pár év alatt a túlzott beépítés és erős környezeti terhelés miatt posvánnyá változhat egy forró nyáron. Ne tud meg, hogy a döglött víznek milyen szaga van...

Érthetetlen számomra, hogy az emberek miért nem képesek alapvető igazságok megértésére. Miért hagyták ilyen szinten kiszolgáltatni magukat, hogy már a gondolkozásra is javarészt képtelenek? Ami szintén megdöbbentő számomra, hogy hogyan feledkezhettek meg a mély igényről a zöld iránt?! Engem hét évesen teljesen lenyűgözött a zöld lomb látványa, amikor először jutottam ki Póstelekre életem első osztálykirándulása során pont ilyen idő tájt. De mindenkire hatott a szabad tér, belevetettük magunkat a tanár javasolta játékokba mint például a bújócska. Bőven akadt rejtekhely a fák között. Akkoriban volt még egy játszótér is a park közelében, ahol szintén kedvünkre mozoghattunk. Csodálatos élmény, ami a mai napig megmaradt az emlékezetemben. Ennél is gazdagabb és fantasztikusabb volt 1992-ben a kéthetes vándortábor a Mecsekben. Én mindig is örömmel mentem a fák közé és most, ahogy a cikk írása során kinézek az ablakon, a zöld udvart látom. Mindenfelé cserjék és fák a városi telken, és persze nagyon sok velünk élő állat, főleg madarak. 

A Földön azon élőlények, amikben klorofill vagy hasonló vegyület található, képesek egyedül a fotoszintézisre, amely során a napfény energiáját felhasználva szervetlenből szerves jön létre. Ezen alapul a mi fajunk élete is. Egyébként a növények a világ urai, rendkívüli élőlények, hiszen többek közt képesek arra, hogy egyetlen sejtjükből megújuljanak. Én például egyetlen tíz centis rózsa ág darabkából neveltem egy az eredeti tővel megegyező növényt, ami mostanra ember magas, virágokkal teli rózsatővé növekedett. Hát, ha levágnám a kisujjam utolsó percét, képtelen lennék abból kinevelni a klónomat. Az ember jelentősen sérülékenyebb és tökéletlenebb lény mint bármelyik növény. Több belátást kéne tanúsítanunk és visszafognunk gőgünket, amivel folyton nekirontunk a természetnek, mert mi vagyunk a világ urai. Ez is az egyik súlyos és önveszélyes téveszménk. 

Amennyi ideje még hátra van az ipari civilizációnknak én már biztosan nem fogom anyagi javak felhalmozásával tölteni. Két fontos írásomat ajánlom figyelmedbe: A szegénység a természetes állapotunk, Az utolsó helyes mintázat. Ezek szellemében élek és cselekszem, miközben tisztában vagyok vele, hogy minden visszafogottságom ellenére az életmódom fenntartása 2,5 Földet igényelne, vagyis én magam is ártok a természetnek. Ez egy kemény felismerésem volt, hogy akarva-akaratlanul ártalmára vagyok a gyönyörű világunknak. Hogy enyhítsem frusztrációmat, maradok a zöld vonalon, továbbra is hirdetni fogom a gombák nagyszerűségét, és dokumentálom a fajunk generálta gyors változásokat. Folytatom az oktatást is, hiszen szívesen osztom meg a tudást, amely valóban az egyetlen olyan értékünk, amely sosem fogy el. Június 20-án 18 órától a chat szobában a tinórus előadásomat hallgathatod meg. De nem táplálok semmiféle reményt, pusztán hasznosan töltöm el a hátralévő időt az összeomlásig. Elég jó vagyok megfelelő adatmennyiség esetén a jövő kiszámításában, és a jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján "kivágtuk magunk alól a fát".
Kicsit mélyedj magadba, csendesedj el, hogy megérezhesd az élet rezdüléseit önmagadban és körötted. A világ nélkülünk is továbbmegy, de nagyon nem mindegy, hogy jelenlegi civilizációnk hogyan ér véget. Tanulj a 20. század borzalmaiból és becsüld meg az életet, és nemcsak a sajátodat. Különben semmi esélyünk önmagunk árnyoldalával szemben.