Mi a baj a magyar politikussal?

Egy másik szakma példáján keresztül válaszalom meg a kérdést. A sebész több éves képzés és gyakorlás után vág bele az első műtétjébe. Nemcsak abban érdekelt, hogy a testi elváltozást szikéjével orvosolja, hanem abban is, hogy a műtét után a műtött személy felébredjen és meggyógyuljon az ő ügyességének köszönhetően. Természetesen létezik műtéti kockázat és előfordulnak műhibák, de végigtekintve környezetemen néhány ismerősöm életét egy adott műtét mentette meg, és hát igen, volt olyan is, aki egy epehólyag műtét után szepszisben szenvedett ki. A halál viszont a mindennapjaink része, a zebrán is áthajthat rajtunk egy figyelmetlen embertársunk két tonnás városi terepjáróval. (Hol van az energiatudatosság- és hatékonyság? Ez egy másik cikk témája.) De azért a műtéti eljárások célja a gyógyulás, vagyis a sebész abban érdekelt, hogy hibátlanul hajtsa végre a műtétet. A sebész élet és halál ura, és ez bizony olyasféle isteni állapot, ami bizony kedves az emberi lélek számára. Nem, itt nem az önhittségre gondolok, hanem az emberi készségek maximális kihasználására, a tökéletes önuralomra, a tudás halálbiztos alkalmazására, a tökéletes mozdulatokra, a picit sem remegő kézre. Ezek így mind együtt az emberi lét maximumát adják, és hozzájárulnak egy másik ember életének megmentéséhez.
Gondolom, őszinte az örömöd, hogy élsz. 
Akkor visszatérek a sebész után a politikushoz. Mindkettő szakma, mindkettőt lehet jól és rosszul művelni, bár ha a sebész sokat hibázik előbb-utóbb hentes hírébe kerül, és "remek" városi horror sztorik főszereplőjévé válik. A magyar politikusok jelentős része "hentes", avagy kontár és egy naposcsibe gondozását sem bízná rájuk az ép eszű ember. Akkor mégis miért van rájuk szükség? Ennek a hithez van köze mint bármiféle gyakorlati művelethez, amilyen például egy közösség életének a menedzselése közbizalom által. Igen, a modern politizálás pusztán csak szemfényvesztés, és a politikusok ripacsok. Ez különösen igaz a hazánkban, ahol a nemzeti függetlenség nem hozta el a valódi felszabadulást, hiszen egy tízmilliós lélekszámú nép semmiség a globális emberiségben, és pusztán csak egy nagyobb egység részeként lehet életképes. Az Európai Unió hiányában tényleg csak egy ócska kis keleti árulerakat lennénk. A nyugati cégek betelepülése legalább egy fajta cégkultúra mintát adott a sok mindenben elmaradott magyar népnek. A magyar nép nem tud függetlenül létezni. De ez is egy másik cikk témája. 
Visszakanyarodva a magyar politikushoz. A politikus is ember és nézd meg jól, hogy hogyan élsz, hogyan élnek a környezetben lévők és rá fogsz döbbenni, hogy ami rátok jellemző, pont azokat a hendikepeket nyögi a politikus is. A minden áron való vagyonszerzés elsődleges parancsa vezérel legtöbbünket. Akkor gondolkozz el rajta, ha képes vagy rá, hiszen a gondolkozás megterhelő szellemi folyamat, hogy te mit tartasz a közvetlen környezeted elsődleges problémájának és azt a problémát, hogyan oldanád meg? Van egy tipikus mondat, ami jól jellemez minket: "Jól van ez így." Alapvetően mind minden élőlény mi is a minimálisat tesszük meg az életünk fenntartása érdekében és nagyobbrészt ridegen hagynak minket a környezeti avagy rajtunk kívül álló problémák. Szerinted miért is lenne különb a magyar politikus nálad? 
Arra is gondoltam, hogy a narancs vezér azért teszi, amit tesz, mert a magyar néplélek rögzült túlélési stratégiája hatalmasodott el rajta is, hogy saját vérei boldogulását biztosítsa és ehhez már semmiféle eszköz alkalmazásától sem riad vissza. Pont olyan mint bármelyikünk. 
Nem elég embernek látszódni, emberként is kéne viselkedni, de az emberi kifejezésbe annyi minden belefér, a gazemberség is! A természet sem ismeri a jót és a rosszat, a túlélés az elsődleges az egyed szintjén. Az egyed nem fog szerveződni, ha nem muszáj. Ami társadalmi rend van, azt is úgy használja a többség, hogy csak kivesz belőle, de már cserébe nem ad semmit sem. "Nem az én dolgom." Ez is egy tipikus mondatunk. Miért lenne különb a magyar politikus?!
Akkor miért csüngtök rajtuk? Mert élvezitek a szappanoperát. A mai politizálás semmi több mint színjáték. Elég csak a narancs vezér legutóbbi performanszét visszanézni. Nem volt más célja mint a hatalmát legitimáló szavazói körnek szeánszot tartani. Egy kis szemfényvesztés, amit oly nagyon kedvelnek a "saját dolgukkal törődő, szépen élő, igaz magyarok". 
Ezek után nem kéne csodálkoznod rajta, hogy például nem fogsz sebészt találni időben műtétet igénylő egészségügyi panaszod kezelésére, mert a társadalmi feladatok ellátást senki se akarta vállalni. Tanulj meg műteni! Hiszen egy igaz magyar bármire képes a túléléséért. Ha már a disznóölés és feldolgozás megy, a konyhaasztalon a vakbéleltávolítás is menni fog. 

Kapcsolódó írásom: Kinek a felelőssége?

Ui.: A végére átmentem szürreálisba, de ez a kis nemzet a szürrealitás maga.
A galambok minket jelképeznek, a palimaradakat, akik furfangosnak vélik magukat, közben önsorsrontó szerencsétlenek.