Molière halála

Itt van az íróasztalomon Molière Hat színművének tizenegyedik kiadása az Európa kiadótól 1989-ből. A műveket Illyés Gyula és Vas István fordította le. Íróként alapvető ismernem az egyik legkiválóbb színpadi szerző munkáit. Molière a leghíresebb francia uralkodónak, a napkirálynak, XIV. Lajosnak dolgozott. A 17. század igencsak mozgalmas volt, az európai hatalmak csatáztak és globálisan terjeszkedtek, de a tudomány fejlődése töretlen volt, és számos nagy művész ebben a században alkotott. Ekkoriban félmilliárd ember élhetett a bolygón. És a következő század hozta el a töretlen népességnövekedés kezdetét, ami a 21. század első felében tetőzik. Az orvostudomány fejlődésének jelentős szerepe volt a csecsemőhalandóság visszaszorításában és az életkor meghosszabbításában, amik még inkább felgyorsították a népességrobbanást. Ugyanakkor tény, hogy az áldásos fejlemények kíséretében tudatosabban kellett volna rálátni a világra is, hogy a véges bioszférát óhatatlanul gyorsuló ütemben használja fel az egyre növekvő népesség és végül a boldog emberáradásnak az éhínség vett véget, mert enni kell, és éhen halni a 21. században is bőven lehetséges. 
Molière tuberkulózisban hunyt el, ami egy lassú lefolyású baktérium okozta tüdőfertőzés, minek egyik aggasztó tünete a vérköpet. Gümőkórnak is nevezzük, de a kór részletes ismertetőjétrészletes ismertetőjét inkább olvasd el magad is. A TBC a 20. század első felében magyar népbetegség volt. Visszaszorítását segítette a védőoltás és a kötelező tüdőszűrés bevezetése. Azonban a megbetegedést okozó baktérium még mindig jelen van, de az orvoslásnak köszönhetően sehol sem okoz járványos mértékű megbetegedést a 21. században. 
Ahogy a történelemben és tudománytörténetben kalandozok, egyes penészgombák antibakteriális hatását egy francia katonaorvos fedezte fel, Ernest Duchesne, aki harmincas éveiben gümőkorban halt meg. Ironikus, hogy kutatásainak eredményeit a Pasteour intézet a fiatal korára és ismeretlenségére hivatkozva visszautasította. Ezért a penészgombák antibakteriális hatásának felfedezéséért Alexander Fleming kapott Nobel-díjat a 20. században. Az antibiotikumok túlzott használata viszont a baktériumok gyors alkalmazkodása miatt végül ellenálló baktérium-törzsek létrejöttét eredményezte. De ettől még a Penicillium chrysogenum-ból kinyert vegyület jelentősen hozzájárult az orvoslás fejlődéséhez. Louis Pasteur pedig a védőoltással és a pasztörizálással járult hozzá az emberiség fejlődéséhez. 
Jó nagy utat tettem meg a képzeletemben korokon át. Micsoda fejlődés, micsoda győzelmek és tragédiák, emberi sorsok és tanulságok! Az elért eredményeket érdemes megőrizni és megbecsülni. Amit most természetesnek veszel, könnyen elveszhet, ha nem gondoskodunk a tudás ápolásáról. Mert a baktérium jelen vannak, és a fejlődésnek ára van.