Kicsi barna gombák

Kattints a képre, hogy jobban lásd a megörökített kicsiny termőtesteket, amik négy különböző gombához tartoztak (balról jobbra): húsbarna pénzecskegomba Laccaria laccata, mezei szegfűgomba Marasmius oreades, kerti tintagomba Coprinellus micaceus és egy susulyka Inocybe sp. A susulyka biztos azonosításához mikroszkóppal a spóráit és cisztidáit* és meg kellett volna néznem. A legfontosabb tény a susulykákkal kapcsolatban, hogy nincs köztük ehető faj és többük mérgező a termőtestek muszkarin tartalma miatt. Tehát a négy gombácska közül a susulyka képviselte a mérgező gombákat. A többiek ártalmatlanok, sőt a mezei szegfűgomba kiváló csemegegomba, a vargányákkal egyenértékű fűszerező értéke van. Amit a fotó nem ad vissza, hogy tönkje meglepően erős, nehezen téphető el. Ez egy nagyon jó határozóbélyege. A fotó az illatát** sem adja vissza. Amikor friss és egy marékkal van a tenyeredben, akkor tisztán érezhető. 
A húsbarna pénzecskegomba szintén ehető, de nem tartozik a csemegegombák közé. Sőt a kerti tintagomba is ehető, de egyszerűen lehetetlen igazán fiatal, zsenge korában elkészíteni olyan gyorsan öregednek termőtestei.

Ami a felső képen feltűnhet neked, azok a gombák lemezei. A bal oldaliak lemezei ritkán állók és úgymond világosak, mivel a pénzecskegombának és a szegfűgombának is fehér a spórapora, míg a jobb oldaliaké sötétebb és sűrűn álló. A kerti tintagombának szinte fekete, míg a susulykának dohánybarna színű a spórapora. 
Az élőhelyeik szintén eltérőek. A pénzecskegombát és a susulykát fák között sétálva gyűjtöttem, hiszen mindkettő fákkal társuló gombafaj. A kerti tintagomba talajlakó korhadékbontó, így sokfelé megtalálható, akár a nevéhez híven a kertedben is felbukkanhat. A mezei szegfűgomba ragaszkodik a füves élőhelyekhez, de azon kívül nem válogatós, városi gyepekben is meg tud telepedni. Például nálam is van a telken a fű között. 
Ha még tovább szemléled az alsó képet, észreveheted a kalapok közti különbségeket is, így a pénzecskegombán azt, hogy közepe köldökösen bemélyed, a szegfűgombáé kissé púpos, a tintagombának hosszan bordázott, míg a susulykának a kalapbőre szálasan felszakadozik és kalapja kúpos.
Azt is észreveheted, hogy tönkjeik csupaszok, nincs se gallér, se bocskor, se díszítettség, például pikkelykék. A szegfűgomba tönkje kimondottan vékony a többiekéhez mérten, de elképesztően erős. 
Remélem, a négy kicsi barna gomba összehasonlítása segített ráérezni a gombahatározás menetére! Mert csak első ránézésre hasonlóak, valójában tele vannak feltűnő határozóbélyegekkel, amik alapján felismerhetők. 

Az összpontosított figyelem és az alap gombaismeret elengedhetetlen a biztos gombagyűjtéshez! Ha pedig elakadtál, vagy teljesen kezdő gombász vagy, gyere a gombavizsgálóba és segítek. 


*A bazídiumos gombákon előforduló jellegzetes, eltérő és különféle alakú, a bazídiumnál rendszerint nagyobb terméketlen hifavégződés.
**Egyik aromaanyaga a hidrogén-cianid, vagyis nyersen sose fogyaszd, főzd meg, mert főzés során elillan a vegyület. (Eleve ne egyél nyersen gombát.)