Az ősz a bőség ideje

Gyerekkorom óta zavar, ahogy az emberek az őszről vélekednek, hogy az elmúlással társítják. Teljes tévedésben vannak, mert az ősz a bőség ideje, amikor beérnek a gyümölcsök, a magvak, és a tavaszra készülő geofiták gyökerei kibújnak a hagymából vagy gumóból, hogy áttelelve egyből levelet hajtsanak és virágot bontsanak tavasszal. A természet teljes erőbedobással raktároz, hogy felkészülve állja a tél megpróbáltatásait. Fenséges erők hömpölyögnek a tájban, izzik galagonya, akár a lángban égő szemek, és ti a halálról keseregtek. Tudjátok ennek az okát? Nem? Megmondom. Az féli ennyire a halált, aki sosem élt igazán. Ez a szomorú igazság, amivel képtelenek vagytok szembenézni. A rossz érzéseiteket vetítitek ki a világra, ami egészen mást csinál mint amit ti véltek. Az ősz lenyűgöző. Olyan pazar erő demonstrációja és koncentrálása az életnek, az élni akarásnak(!), hogy lelkesülten figyelem. És persze hívnálak titeket is, hogy lássátok a csodát.

Október volt május mellett a gombák hónapja a régi időkben, de sajnos a klímaváltozás teljesen feldúlta a szezont és jelen időnkre a tizedik hónap meglepően száraz és meleg lett. Ez már nem a régi jó "vénasszonyok nyara", hanem a nyár meghosszabbodása az átmeneti évszak kárára, és a gombászok bánatára. A nyitóképet is 2020. októberében készítettem, amikor szeptember második felében csapadékosra fordult az időjárás és elegendő esőt kaptak az élőhelyek. A második képet már itthon fotóztam erős szürkületben azért oly sötét, de jól látható rajta az előtérben ennivalónak, és a háttérben bemutatásra szánt termőtestek. Középkorúként a kedvenc hónapom lett még a szárazság ellenére is az október. Olyan pazar hangulata van! Most nem kiáradnak, hanem befelé áramolnak az erők, a magokba, rügyekbe, hagymákba, és az égen északról délre tartanak a költöző madarak. Amikor kurrognak a darvak vagy gágognak a vadlibák mindig az ég felé nézek és keresem őket az ég kékjében vagy a felhők között. Elmennek, de visszatérnek, ha békén hagyjuk a fészkelőhelyeiket.

A lemenő Nap fénye világította meg a piruló őzlábgomba fiatal termőtesteit 2020. október 20-án. Ez a fotó is az életet ünnepli, hiszen a termőtest termeli a spórákat, amik biztosítják a gombafaj fennmaradását és terjedését. Amit mi ennivalónak leszedünk csak a gomba picike része, mondhatni a gyümölcse. A gombászat egy ősi kapocs a természethez és ősi múltunk hagyatéka, a vadászó-gyűjtögető életmódé. Aki gombászik, tízezer évek óta taposott ösvényre lép rá és összeköti a jelenben a múltat a jövővel. Rövid életünk nem a bánatról, a veszteségről szól, hanem az örökségünkről. Vedd észre, hogy mit tanít az ősz! A természet felkészül a télre, erőit összpontosítja, és példát mutat helytállásból. Fenséges élet, ami ellenáll az entrópiának. Ne a saját mulandó életedet tarts a világ közepének, mert pusztán egyetlen picike alakváltozata vagy a földi életnek. Kiemelkedtél, betöltötted feladatodat és visszatér anyagod a nagy egészbe. Ez nem veszteség, sosem volt az. Emberként kivételes tudás birtokában vagy, hogy átláthatod az egész folyamatot, ami ezen a kis kőzetbolygón évmilliárdokkal korábban indult el, és életnek nevezzük. Tehát fogj egy sütőtököt és készíts egy krémlevest! Vagy egyél meg egy császárkörtét, süss gesztenyét és sorolhatnám. Rengeteg minden mást csinálhatsz búbánatos és felesleges kesergés helyett. Az élet egyszeri ajándék. Ha lehet, örömmel töltsd meg.