A nemzeti illúzióról/On the national illusion

Október 18-án fotóztam le az aradi vértanúk csabai emlékhelyét, ahol október 6-án megemlékeztek róluk. A hősök egyike sem ismerne rá a mai Magyarországban az általuk megteremteni vágyott nemzetre. Ez nagyon nem az, amiért ők küzdöttek és életüket adták. Eleve úgy vélem, hogy az egész szabadságharc az elitek játszmája volt, amiben a közemberek pusztán eszközök, gyalogok voltak. Az ezeréves magyar királyság nemessége küzdött a szabadságáért és ehhez felhasználta a bimbózó nemzettudatot. Tehát a gombhoz keresett kabátot, a nemességnek volt egy célja, amihez feláldozható harcosokra volt szüksége. Ironikus, hogy a szabadságharc vezéralakjai közül páran szintén odavesztek és ma hősöknek véljük őket. Egy hazugságért küzdöttek, egy absztrakcióért, aminek semmiféle gyakorlati haszna nincs a globalizált világban. Bár a nemzetet tekinthetem egyfajta gazdasági udvarnak, amiben van egy jól meghatározható gazdálkodói érdekkör, amelyik gazdálkodik minden mással. Ez nem is olyan rossz meglátás, hogy mi igazából a nemzet, mert nem az, amire te gondolsz. A NER egyértelműen egy gazdasági célú képződmény és nyertesei piszok jól élnek a magyar államból. Leszögezem, hogy az állam, a haza és a nemzet teljesen különálló fogalmak, nem szinonimái egymásnak! Az állam mi mind mindannyian vagyunk. És mivel mi hús-vér lények vagyunk, az állam nagyon is valóságos. A haza és a nemzet viszont megfoghatatlan gondolati absztrakciók, nincs mögöttük semmi, csak amit te hozzájuk társítasz. A kormány megint egészen más, és nem egyenlő az állammal. A kormány a parlamenti demokráciákban a megválasztott menedzsment, aminek feladata mindenki javára a közös ügyeink megoldása és képviseletünk a nagyvilágban. Nem dolga kisajátítani a nemzetet mint fogalmat és erre felépíteni egy illúziót, mellyel elleplezheti teljesen közönséges megélhetési és vagyonosodási vágyát. Ez annyira pitiáner. Az aradi vértanúk idegbe jönnének a mai szánalmas elittől, ami egy szedett-vetett bagázs. A magyar nép, ami egy nemzetiségi vegyes csapat, kivérzett a történelem viharában. Képtelenné vált a legalapvetőbb önvédelmére is, és mint már annyiszor, a sajátjai tépik-marják. Mint valami őrült habog a nagyságról és hősiességről. Szomorúan nézem és félrefordulok.

On 18 October I photographed the memorial site of the martyrs of Arad in Csaba, where they were commemorated on 6 October. None of these heroes would recognise in today's Hungary the nation they had longed to create. It is very different from what they fought and gave their lives for. I believe, in principle, that the whole struggle for freedom was a game played by the elites, in which the common people were mere pawns and pawns. The nobility of the thousand-year-old Hungarian kingdom fought for its freedom and used the budding national consciousness to do so. So it was looking for a coat for the button, the nobility had a purpose for which it needed expendable warriors. Ironically, some of the leading figures in the struggle for freedom also perished and are now regarded as heroes. They were fighting for a lie, an abstraction that has no practical use in a globalised world. Although I can see the nation as a kind of economic court, with a well-defined farming interest that farms everything else. That's not such a bad view of what a nation really is, because it's not what you think it is. The NER is clearly an economic construct and its winners are making a filthy good living off the Hungarian state. Let me make it clear that state, country and nation are completely separate concepts, not synonymous! The state is all of us. And because we are flesh and blood, the state is very real. But country and nation are intangible abstractions of thought, with nothing behind them but what you associate with them. Again, government is quite different, and not the same as the state. The government in parliamentary democracies is the elected management charged with solving our common problems for the benefit of all and representing us in the world at large. It is not its job to expropriate the nation as a concept and build an illusion to cover up its utterly vulgar desire to make a living and to make a fortune. It is so petty. The martyrs of Arad would be upset by today's pathetic elite, which is a ragtag bunch. The Hungarian people, a true mixed nationality, bled out in the storm of history. It has become incapable of even its most basic self-defence, and as so many times before, it is being torn apart by its own. He's a madman, foaming at the mouth about greatness and heroism. I watch him sadly and turn away.