A legnagyobb vidéki város Budapest

Az ironikus megjegyzés akkor pattant ki elmémből, amikor legjobb barátom is a fővárosba költözött Békéscsabáról, ahol egy évben és majdnem egy napon születtünk. Én még mindig itt vagyok kis kitérőktől eltekintve, mert íróként remekül elfér bennem a lokálpatrióta és kozmopolita is. Bármikor tudok nézőpontot váltani, és mindenre újdonságként tekinteni. A nyitottság és kíváncsiság hasznos tulajdonságok, mert megóvnak a zárt gondolkozás veszélyétől, amibe sokan beleesnek. Ha egy ember neked szegez egy szembeállítást mint például főváros vs. vidék, legyél nagyon óvatos, mert egy elmetrükköt hajt végre rajtad, irányítva a figyelmedet igyekszik belerántani a saját érdekszférájába és felhasználni téged. Felnőtt emberként pontosan tudjuk, hogy az országon belüli vándorlás olyan nagyon összekutyulta a népességet, hogy minden címke érvényét vesztette. Eleve butaság címkézni magunkat, mert korlátozza az elménket. Igen, lehetséges elmebéklyókat tenni magunkra, vagy a hatalmat bitorlónak is érdeke rabságban tartani téged és a saját maga diktálta narratívába zárnia. Oh, most olyanokat írok, hogy a felét se érted, pedig a legősibb manipulációs technikát tárom eléd. Miért? Leírtam korábbi bejegyzésben, művészként jól felfogott érdekem, hogy működő közösség vegyen körül. Önző ember vagyok és nem is hazudom másnak magamat! De olyan ember vagyok, aki jól felfogott érdekében odafigyel másokra is, és aggasztja a romlás. A rombolásnak elejét kell venni, mert a hanyatlás mértéke elérte a kritikus szintet. Ezen nem segít a múltba bámulás, címkék aggatása magunkra, a megyék visszanevezése vármegyékre. Ez pusztán olcsó szélhámos trükk, a szar csokinak nevezése, de attól még a szarból nem lesz csokoládé, avagy a szarból vár. Elnézést kérek a vulgaritásért, de időnként hasznos erősebb kifejezéssekkel jeleznem a baj mértékét.

Gúnyos mosoly görbül az ajkam peremén egy kifejezés kapcsán, szabadságszerető. Micsoda hazugság! A magyar nemzet dupla tagadásban létezik, ami dupla mínuszt jelent és kesereg balsorsán, amit saját maga mért önmagára. Nem, a magyar képtelen felfogni a szabadságot, mert retteg a felelősségvállalástól és igényli a zsarnokságot, ami feloldozást jelent sok minden alól, hiszen semmiről sem tehet, elnyomásban kellett léteznie. Ez a nép mindig megtalálja azokat, akik gondoskodnak rossz érzéseiről busás haszonért cserébe. Széttárom karomat, megvonom vállamat és csendben megyek a dolgomra. Sok beszédnek sok az alja. Olyan sok okos írást olvastam nálamnál jelentősen tanultabbaktól, hogy picit ráuntam a passzív információ habzsolásra. Ezek semmin sem változtatnak, ha nem társul melléjük cselekvő emberek köre. Erről is írtam már, hálózat alapú társadalom, 100-150 fős csoportok, akár a fogaskerekek egymáshoz kapcsolódnak és meghajtsák egymást rendszerbe szerveződve. Ez a jövő. A múlt a hierarchikus felépítés, amiben a bávatag, tudatlan tömeg a messiást lesi, de csak csalók jönnek, hogy átverjék és kifosszák. Annyira összetett lett a globális világunk, hogy nincs ember/vezér, aki átlássa és tényleg ép ésszel tudna irányt mutatni. Az önérdek jóllakatása az egyetlen, amihez értenek az akarnokok. Még egyszer írom, a világ túlságosan bonyolult, és ezt a mi kis házi zsarnokunk is pontosan tudja. Emberi kicsinységét jelzi a státuszszimbólumokhoz való beteges vonzódása. Az élőlények meghalnak, ha nem alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez. A magyar nemzet haldoklik, és csúfak lesznek a végnapjai, mert mindenki tök hülye volt, én is. XD The end.

Dehogy van vége. A történet folytatódik, de van egy olyan sejtésem, hogy kedves olvasóm, te sem vagy ura a saját életednek, meglepően sokat feladtál önállóságodból és mások által rád mért rutinok/vágyak alapján vergődsz át a létezés csodáján, ami pedig egyszeri alkalom, vagyis az élet egyetlen egyszer történik meg velünk. Jó kérdés, hogy van vagy nincs saját akaratod. Egyébként szabad akarat nem létezik, pusztán annak illúziója, és mivel tünékeny káprázat igencsak könnyű elveszíteni és valaki más szándékát követni, belekeveredni a vasmarokkal mért történetébe.
Itt most befejezem. Szombaton szép napom lesz. Arra készülök. Megyek élményeket gyűjteni, amikkel gyarapítom kreatív projektjeimet.
Ezeket a témákat még fogom részletezni, mert életbevágóan fontosak.