Zúzmarás hét

Ati egész télen mást se hall tőlem, amikor kinézek az ablakon a hőmérőre, hogy utálom a telet. Pedig Mátyás napján születtem, mégis a nyavalyatörés kerülget a hideg időszaktól. Hiába tudom, hogy mennyire fontos a tél a mérsékelt égöv természetes körforgásában, ettől még morgolódva veszem fel a tollbélésű dzsekimet, tekerem nyakam köré a sálat, húzom a fejemre a sapkát, kezeimre a kesztyűt, és mérgelődve pattogok a hidegben. Mert mozogni kell. Aki él, mozog. Ráadásnak a testnek szüksége van a normális működéséhez a napi aktivitásra. Jót tesz a keringésnek, a vázrendszernek, izmoknak, de még az emésztésnek is, ha az ember naponta 3-5 kilométert sétál. Ezért a héten csak azért is mentem, mert legalább a zúzmara hálás fotótémát kínált. Igaz a réteges öltözetem ellenére folyton éreztem, hogy harapdál a fagyos levegő, de az igazi téli hangulat feledtette a kellemetlenséget. Ma még arra is hajlandó voltam, hogy Atit elkísértem teljesítmény túrázni. Ő hosszabb távra ment, én a rövidebbre. A nyitóképet túra közben lőttem. Fura volt a fagyos, néma tájban az élet lángjaként futkosni. A hét korábbi napjain is fotóztam, így vegyes képválogatást láthatsz. A harmadik hét a zúzmarás ködről szólt.