Alacsony vízállás

Vasárnap a hideg szél ellenére Atival körbejártuk Kétkörösközt, megnéztük a folyóinkat. Egyből a tájam szívcsakrájához mentünk, a Fekete- és Fehér-Körös összefolyásához. A nyitóképen már Kettős-Körösként láthatod a két folyót, de egyesülve is rendkívül kis vizet visznek tovább. Ez a természetes téli vízszint. A duzzasztóműveink a művelési időszakban természetellenesen visszatartják a folyóinkat, jelentősen megemelve a szintjüket, elképesztő terhelésnek kitéve a vízi élővilágot, ami télen a normális kisvízben éli az életét, majd várná a tavaszi áradást, ki szeretne jutni az árterületre, majd nyáron az apadó vízzel visszatérni a mederbe és így tovább. Mi viszont saját érdekünkben egyetlen álló tómederré változtatjuk a Körösöket! Elképesztően rossz pocsolyaszaga van a medernek. Még fel se mentem a gátra, de már megcsapta az orromat. Pangóvíz mind, amikor duzzasztva vannak. Tönkretesszük a folyóinkat, kivégezzük az egykori vízi világ utolsó túlélőit is. Maradnak bennük a sokat kibíró invazív fajok...
Közben egyértelműen változik a klímánk, sokkal kaotikusabb lett a csapadék eloszlás, több a hőhullám vagy a tartósan forró időszak, amikor nincs ugyan 40 Celsius fok, de hetekig 30 Celsius felett van a maximum! Az erdőink, amik nem erdők, hanem apró ültetvények, képtelenek betölteni víztároló, helyi klíma kiegyenlítő szerepüket, mert el vannak vágva a folyóktól, nem kapnak árasztást, és túl kicsi a kiterjedésük. A megye erdőborítottsága 5% sincs. Vagyis a klíma előrejelzések alapján száraz puszta leszünk pár évtizeden belül jó sok hőhullámmal és bozóttűzzel fejen csapva. Ennyit a szlogenről, hogy a megye a természet és vizek otthona. Röhögök keserű bánatomban.