Hétköznapi szépség

A fagyos, ködös időben sem hagytam ki a napi sétát. Azonban csacsi voltam, mert nem vettem fel a dzseki alá a kardigánt és áthűltem. Ezt itthon vettem észre, hogy kiszívta az erőmet a hideg elleni védekezés. Egyből bedugtam magam a paplan alá, hogy átmelegedjek és ne legyen megfázás a butuska felelőtlenségből. Nagyon becsapós a januári időjárás, mert napsütésben bizony melege van az embernek, de amint beáll a ködös idő, vagy lemegy a Nap, egyből zuhan a hőmérséklet és fagyni kezd. A nyitóképen a fagyos időben a téli fülőke kalapján megült jégkristályokat láthatod. Kopogósan kemény volt a jó téli csemegegomba. Találtam peches déli tőkegombát, ami az utolsó enyhe napig tolta ki a termőtesteit, negyedik kép a válogatásban, és kései laskagombát, amiből valaki szüretelt és csak a nagyon kicsiket hagyta meg abban a reményben, hogy enyhüléskor továbbnőnek.
A butaságom ellenére, hogy nem vettem fel a kardigánt, ez egy szép séta volt. A zúzmarás köd megfogta a hangokat, puha csendet varázsolt, majdnem olyat, amilyet csak havazáskor lehet megtapasztalni. Akármennyire volt barátságtalan az időjárás, mégis gyönyörű volt a jól ismert piciny városrészlet. Én azt fotózom, amit látok, a valóságot adom vissza. Érdekes, hogy nincs éleslátásom, mégis észreveszem a szépet. Ez egy jó adottság. Jó lenne átadni neked is. Sokszor az orrunk előtt van a kincs, amit keresünk, de délibábokat kergetve hasra esünk benne, aztán kesergünk, hogy cudarul bánik velünk az élet. Ironikus.