"Az
öreg tölgyek nemcsak az emberi történelembe engedtek bepillantást,
hanem felidézték előttem egy olyan kor képét, amikor őseik természetes
nyílt erdőket alkottak. Sajnos az ember túl korán vonta művelésbe az
itteni tájat, és az erdőket kivágták. Pedig lehetnének igazi erdők Békés
megyében is. Nyomasztónak tartom, hogy csak 4%-os a megye
erdőborítottsága. Pedig az erdők remek természetes klímaszabályzók. Kár,
hogy elkéstünk az erdőtelepítéssel. De ettől még érdemes lenne hagyni,
hogy a természet a maga „esze” szerint cselekedjen és visszaállítson
valamennyit a régmúlt növénytársulásaiból. Nagy hiba volt erőszakosan
belemarni a természetbe és rablógazdálkodást folytatni. Számomra
egyértelmű, hogy a talajok egyre inkább leromlanak. Ahogy az is, hogy el
fog fogyni a kőolaj, amire egy összetett feldolgozóipar települt.
Mondhatni a kőolaj a modern korunk vére. Ha elfogy… nos, kényelmes
életünknek annyi. Lesz egy csúnya és zavaros válságszakasz. Majd jön egy
újabb évszázad. Kíváncsi lennék rá. Talán az öreg tölgyek közül megéli
valamelyik.
Rövid életű emberként, ki kósza és röpke vágyai szerint futkos ide-oda,
akárha apró muslinca lennék a Föld orcáján... csodálom az öreg fákat.
Felnézek rájuk és többet látok nyersanyagnál, tüzelőnél, városi
porszűrőnél… Törzsük, ágaik, leveleik kiteljesítik előttem az élet
tervrajzát. A fák a teremtés élő oszlopai. Oly sok előttünk élő nép
tisztelte őket, és mi? Pedig erős ágaikkal kihúzhatnának minket a magunk
ásta (sír)gödörből. A természet az ember egyedi életéhez és egész
civilizációjához mérten halhatatlannak tekinthető. Maradandó érték.
Nincs semmilyen emberi alkotás, ami felérhetne egy öreg fával. Hiszen az
emberi művészet is semmi más mint utánzás. Még mindig totyogó gyermekei
vagyunk a Földnek, és éppen a dackorszakunkat éljük. Remélem, túléljük!
Természet nélkül biztosan kipusztulnánk."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése