Gombamánia álma

Jó lenne egy demokratikus jogállamban vállalkozni és aktív élet után megpihenni. Egy életem van, és szeretném értelmesen eltölteni az életidőmet. Jelen helyzetből a távoli jövőbe tekintve egy kukázó idős hölgyet látok, aki én vagyok. Most kell irányt változtatnom, amíg buzog bennem a szenvedély és gyors az elmém. Szeretem a természetet, de csak ott élhetem ki a szenvedélyemet, ahol van is természet, és nemcsak gazdasági célú ültetvények. Magyarországon minden piac kicsi, és azokat erős érdekcsoportok uralják. Lehet az ember egyéni vállalkozó, de a kiszámíthatatlan jogszabály változások és az "éhes" hivatalok felzabálják az életerejét. Lehet az ember alkalmazott, de akkor csak az alapvető igényeinek kielégítésére lesz elég a pénze, az emberhez méltó életre nem. Nagyobb piacra van szükségem, ahol a speciális tudásomat jobban el tudom adni, ugyanilyen fontos, hogy bővítsem értékesíthető tudásom körét. A 21. században az átlagember számára a legjobb, ha több mindenhez ért, és legalább egy, amihez kiválóan. Hétmilliárd ember közt kíméletlen versenyfutás zajlik a jobb életért. Nincsenek illúzióim az ember életével kapcsolatban. Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, és bízni benne, hogy el tudom adni magamat, de nem kilós, olcsó áron kies hazánkban, mert attól megütne a guta. Bár a korai halál jobb mint megvárni a III. világháború kirobbanását, vagy beleszaladni egy lincselésbe, ahol az én társadalmi csoportom az aktuális bűnbak...
Tudom, hogy Kanadának nincs szüksége rám, ahogy Romániának sem, Magyarországnak meg pláne nem. A francba, csak kibírok még egy évet az össznemzeti diliházban és sikeresen végrehajtom a menekülési tervet 2018 tavaszán. Előre, előre lemming! Vár az óceán... és a halál.