Az év fája 2016-ban, a mezei szil lesz

A mezei szil Ulmus minor nyerte az online "év fája" szavazást, így 2016-ban a hazai fafajok közül nagyobb figyelmet fog kapni. Erre szüksége is van, mert visszaszorulóban van, egyre kevesebb él belőle. Létét veszélyezteti a periodikusan jelentkező szilfavész Ophiostoma novo-ulmi, ami egy tömlősgomba. Egyszerűen eltömi a vízszállító csöveket és így a lombozat elszárad, a gyökérzet éhen hal, a fa elpusztul. Sajnos a hazai szil fajok mind érzékenyek rá. Ezért az egyedszámuk drasztikusan lecsökkent, elvétve látni szép példányaikat. Pedig a mezei és vénic szil U. laevis az alföldi tölgy-kőris-szil (keményfás) ligeterdők fontos fái voltak. Közöttük időnként előfordult a hegyi szil U. glabra is, amit viszont majdnem a kihalás szélére sodort a szilfavész.
A mezei szil pár évtizede fontos faipari alapanyag volt, illetve még korábban a fájából hamuzsírt (kálium-karbonát) készítettek, ami az üveggyártáshoz, szappan- és salétromfőzéshez kellett. Ez már visszavetette az egyedszámát, és nem ültették újra, mert helyére bejött a fehér akác. A másik nagy gondja, hogy a kedvenc élőhelye, a keményfás ligeterdő az egyik vesztese az ember térhódításának, 97%-os állományvesztéssel az egyik legkisebb területű őshonos növénytársulásunk. (Ráadásnak elég nehéz a felújítása, majdnem lehetetlen.)
Gyakorlatilag minden magtermő, idős mezei szilt meg lehetne számolni, olyan kevesen vannak. A legnagyobb még 2009-ben megvolt Kisgörbőn.
Ha nem sikerül hathatósan védelmére kelni, eltűnhet a magyar flórából.