Ünnepi bejegyzés

A zászlót a Wikipédia egyik cikkéből vettem át. 1867-1918 között volt hivatalos állami zászló, az Osztrák-Magyar Monarchia idején. Bár a mai napon az 1848-as forradalomra emlékezünk, de jó tudni, hogy 1867. március 20-án, a forradalom kitörése után tizenkilenc évvel és öt nappal aláírták a kiegyezést elindító négy törvényt. Kevesen gondolnak rá, főleg nem a mai napon, hogy a kiegyezés után fejlődésnek indult az ország, és ennek bizonyítékait a mai napig láthatjuk, például az Országházat. Az ország későbbi megpróbáltatásait a magyar néplélekben jelen lévő kisebbrendűségi komplexus generálta irigység és kivagyiság okozta. Sokan hülyeségnek tartják "az ismerd meg önmagad" tanácsot, pedig ez minden fejlődésnek az alapja. A strucc-politika, és gyűlölettel terhes délibábok kergetése sehová sem vezet, a rombolási kényszert fokozza. Természetesen büszke vagyok rá, hogy az egyik legszebb nyelvet használom, és szeretem a hagyományainkat, a hazai földet, de sosem szegném meg értük sem a legfőbb törvényt: élni és élni hagyni. A "win-win" szituációkat támogatom, és elfogadom, ha mégsem úgy sikerülnek a terveim, ahogy elképzeltem. A lényeg számomra, hogy mindenbe, amit csinálok beletegyem az eszemet és a szívemet.
Plusz még egy észrevétel, aki folyton folyvást a múltat éli újra, annak sosem lesz jövője. Pedig az élet mindig kínálna fel újabb és újabb lehetőségeket, ha az emberek el tudnák engedni a sérelmeiket, és pozitívabban tekintenének önmagukra, a másikra és a hazájukra, valamint a velünk együttműködni szándékozó európaiakra. Azonban a sértett ember a baráti jobban is a haragos öklöt látja és ütést vár.
Szép hazánkat senki sem akarja elvenni tőlünk. Ami tönkreteszi, a saját felelőtlenségünk, hogy nagyobb részt hőzöngünk, de nem cselekszünk. Például sokan természetesnek veszik, hogy háztartási hulladékukat dűlőutak mellé, erdőkbe hordják ki. Könnyen el tudom képzelni, hogy mekkora hazafi lehet a szemetelő... Tehát, amíg a fejekben nincs rend, addig minden csak pótcselekvés, az ünneplés is.
Az elmélkedés után következzenek a gombák. A nemzeti lobogó színei megihlettek, és kiválasztottam három fajt, amit még nem mutattam be a blogban. Egy pirosat, egy fehéret és egy "zöldet".

A csoportos piros csészegomba Microstoma protractum kicsike, csészéje 4-10mm átmérőjű. A nyele 20-40mm hosszú. A termőtestek a nyelük aljánál össze vannak nőve. Ezért csoportos. Másik jellemzője, hogy a csészék széle karéjos, a külső fele szőrös. Tavasszal termő korhadékbontó. Nincs étkezési értéke. Ellenben gyönyörű, akár egy virág.

Az árvalányhajgomba Clavaria fragilis nevét hazánk egyik védett növényéről kapta. A linken sok érdekesség olvasható az árvalányhajról, amire alig hasonlít a korallgombafélék Clavariaceae családjába tartozó kicsiny gomba, ami 4-8cm magas. Gyakran több szál nő együtt, ahogy azt a képen látod. Erdőben, mezőn némi szerencsével egyaránt meg lehet találni júniustól októberig. Sajnos ritka.

A zöldhátú zsemlegomba Albatrellus cristatus az előző fajokhoz mérten óriás, kalapja 3-10, néha 15cm széles. A színe sárgászöldes, barnás zöldes, és ritkán pont olyan zöld mint a képen. A csöves termőrétege vékony, szűk pórusú, a tinórukéval ellentétben nehezen fejthető le. Savanyú talajú erdőkben terem, leginkább bükk alatt, augusztustól októberig. Hazánkban ritka.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megtekintheted a nevükre kattintva.