Ma nagyszerű idő volt
A szárazság rendkívüli mértékben üti-veri a vegetációt. A gombák sem tudnak teremni. Mi gombászok is megszenvedjük a kevesebb égi áldást. Tehát örvendj minden esős napnak, mert a zuhogó eső a jó idő!
"Az ember, aki ráfaragott"
Ezen a fotómon látható az ültetvények elrendezése. Bal oldalt egy kb. tíz éves újulat, amit már nem kell kerítéssel védeni. Jobb oldalt a tavaly télen letermelt ültetvénytag kerítése, amit azért kerítettek körbe, mert újravetették. A háttérben pedig a hagyásfák láthatók, amik turistautat kísérnek. Egyértelmű, hogy nem erdőkben járok, hanem faültetvényekben. Hogyan is nevezhetem magamat természetjárónak? Békés megye, de Magyarország jelentős része úgynevezett kultúrtáj, vagyis minden négyzetkilométerre a mi igényeinknek alárendelt. Pedig tény, hogy a természet körbevesz minket, és ugyan nagymértékben visszaszorítottuk a többi élőlényt, de nagy katasztrófa esetén, lásd Csernobil példáját, a természet gyorsan visszafoglalja az embermentessé vált részeket. Sajnos a regeneráció nehezebbé vált a kevesebb csapadék és a jelentős fajkihalás miatt. A túlterjeszkedésünkkel előidéztük a hatodik fajkihalást. Ez már nem a holocén, hanem az antropocén, amikor a fajunk globális jelenséggé válva alaposan megváltoztatja a világot.
Ma egészen komor gondolatok jártak a fejemben, miközben őszintén örültem a ligeti csillagvirágoknak.
Ezek az aprócska, tíz-tizenöt centi magas növénykék élénk kék virágokkal a keményfás ligeterdő élő emlékei. 2017 márciusa óta évről évre felkeresem az élőhelyét és rácsodálkozom lenyűgöző élni akarására. Most a korai szárazság ellenére is a több száz töves állománya virágzik. Nagyon kicsike növény, a falevelekhez mérten láthatod, hogy tényleg picuri, de a kék virágai feltűnőek. Nagyon szeretem, mert jelenlétével jelzi, hogy tényleg volt erdőnk! De ugyanígy az erdő élő emlékei: odvas keltike, bogláros szellőrózsa, sárga tyúktaréj, orvosi tüdőfű, fehér madársisak, kétlevelű sarkvirág. És persze az őshonos fák: kocsányos tölgy, magas és magyar kőris, vénic és mezei szil, fehér nyár, mezei juhar, tatárjuhar, vadkörte. A cserjék is jól jelzik a valamikori erdőt: fagyal, csíkos kecskerágó, kányabangita, veresgyűrűsom, kutyabenge és itt-ott mogyoró is van. A gombák pedig elképesztően pazar fajkínálattal vannak jelen és nagyon jól jelzik az élőhelyi adottságokat, az inkább meszes talajt, szárazabb és melegebb időjárási körülményeket. Kimondottan a keményfás ligeterdőre jellemző gombákról fogok beszélni az erdők nemzetközi napján. Lásd az előadásról szóló bejegyzésemet.
Szabad Magyarország
Gyerekként még hittem a szabadság ígéretében, de felnőttként már a cselekvést választom.
Ott voltam 1989-ben. 11 éves voltam, és láttam a változást. 12 évesen szomorkodtam azon, hogy nem szavazhatok 1990-ben, de ugyanakkor lelkesített, hogy egy új korszak kezdődött el. Egy olyan országban nőhetek fel, amely végre maga dönthet a sorsáról. Egy olyan jövő valósul meg, ahol nem az elnyomás, a félelem és a hazugság az úr, hanem a szabadság, a tisztesség és a lehetőségek.
Aztán telt az idő, és rá kellett döbbennem: a szovjet mélyállam soha nem tűnt el Magyarországról. A régi titkosszolgálatok és hálózataik a háttérben maradtak, és azok, akik egykor Moszkvát szolgálták, ma is itt vannak – csak már más jelmezben. A hatalom paktumok és manipulációk révén mindig a saját érdekeit védte, nem a magyar emberekét.
Azt mondták, hogy a rendszerváltás a szabadságot hozta el nekünk. De ez csak egy félbehagyott történet volt. Most pedig a végjátékhoz érkeztünk.
Nyugat vagy Kelet – A végső választás
A világ két részre szakad. Nyugat, ahol lehetőségünk van beleszólni a jövőnkbe, és Kelet, ahol egyetlen szóval elhallgattatnak minket.
Az Európai Unió nem tökéletes, de szövetségi rendszer. Igen, lassú, mert demokrácia. Igen, esetlen, mert minden tagállamnak beleszólása van. De pontosan ez a lényeg: ott van hangunk, ott van jogunk, ott van lehetőségünk.
Ezzel szemben az orosz érdekszféra parancsuralmi rendszer. Aki ellentmond, az kiesik egy ablakon. Ott nincs vitázás, nincs egyeztetés, nincs kompromisszum – csak erőszak és elnyomás. Ha újra orosz befolyás alá kerülünk, kuss lesz a nevünk.
És a következmények? Éhezés, nyomor, hanyatlás. Nézzük csak meg, hogy milyen az élet Oroszországban és az orosz érdek szférában. Senki se keletre költözik! Ha elfordulunk a Nyugattól, az életszínvonalunk zuhanórepülésbe kezd.
A fiatalok elmenekülnek. A legjobb szakemberek külföldön keresnek boldogulást. Az orvosaink, mérnökeink, tanáraink mind máshol fognak dolgozni. És akik itt maradnak? Egy kiüresedett, elöregedett, elszegényedett országban élik le az életüket.
Ez nem riogatás. Ez a valóság.
A rabság ára
És mindezt miért? Hogy Orbán Viktor és a rendszere tovább gazdagodhasson. Hogy a saját oligarcháik fényűző életet élhessenek a mi kárunkra, a mi kifosztásunk árán.
Nem Magyarországot védik. Magukat védik.
Nem az ország jövőjéért küzdenek. A saját hatalmuk megőrzéséért küzdenek.
Már rég nem arról van szó, hogy ki milyen pártot támogat. Ez élet-halál kérdés. Szabadság vagy rabság. Fejlődés vagy hanyatlás. Nyugat vagy Kelet.
Ha most nem állunk ki magunkért, nem lesz több esélyünk.
Most kell cselekedni!
Nem kérhetjük számon a politikusokat, ha mi magunk hagyjuk, hogy így bánjanak velünk.
Nem várhatjuk, hogy valaki más oldja meg helyettünk.
Ki kell mondanunk: elég volt!
Elég volt a hazugságokból, az elnyomásból, a szabadságunk ellopásából.
Elég volt abból, hogy néhány ember meggazdagodása fontosabb legyen egy egész nemzetnél.
Ez az ország a miénk.
Most rajtunk múlik, hogy lesz-e még jövőnk benne.
Erdei gombákról az erdők nemzetközi napján
A pósteleki kastélypark környékén lévő telepített faültetvények a valamikori keményfás ligeterdő helyére kerültek. A növények, állatok és gombák jelzik, hogy itt tényleg évszázadokkal korábban erdőterület volt. Ugyan a gombák a spóráik segítségével könnyedén terjednek és telepednek meg, de egy karakteres fajkészlet kialakulása időigényes folyamat.
f
Kétkörösköz egyik legfontosabb erdei gombája a védett csoportos csiperke Agaricus bohusii. A csiperkék nemzetsége az abszolút kedvenc a szülőföldemen, hiszen az egykori legelőkön, pusztákon, gátoldalakban és ligeterdőkben számos fajuk megtalálható és zömük ehető. A csoportos csiperke nem megy ki a füves helyekre, ragaszkodik erdei élőhelyéhez, de fákkal teli kertekbe, amik szomszédosak erdőterülettel, beköltözik. Van még néhány csiperke, amik szintén a fás vegetációt kedvelik, ilyen például a csoportosnál is ritkább óriás csiperke Agaricus augustus, vagy a mérgezőek közül a kevésbé ismert barnapikkelyű A. phaeolepidotus.
A csiperkék talajlakó korhadékbontók. A korhadékbontó gombák az erdőben sokféle növényi maradványon tenyésznek és sokuk egy adott táplálékra specializálódott. Tehát vannak, amik az avart bontják, vannak, amik a vékony ágakat, külön fajok bontják a nagy fatörzseket, és vannak tényleg különlegesen "ínyencek" is, ilyenek például az elszenesedett fadarabokon tenyésző korhadékbontók.
A ligeterdő jellegű tölgyültetvényeinkben (városi parkokban és fasorokban) élnek a fákkal kölcsönösen támogató kapcsolatot létesítő gyökérkapcsolt gombák, amik számára létfontosságúak az élő fák. Közülük előfordulnak olyan gombák is, amik csak egy adott fanemzetséggel vagy fafajjal társulnak! Vannak olyanok, amik nem válogatósak partner tekintetében, többféle fafajjal is szívesen társulnak. A legfontosabb fa a megyében a kocsányos tölgy Quercus robur, amivel sok gomba társul és minden porcikáját hasznosítják a korhadékbontók. Az egyik nagyon látványos gombapartnere a rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae. A tinóruk a kezdő gombászok számára a legfontosabb gombacsoport, mert a különféle fajok jól felismerhetőek termőtesteikről. Akadnak köztük helyben is kimondottan jó ízűek, amiket érdemes gyűjteni. Sajnos Kétkörösközben nem élnek meg a vargányák, de a határtól ötven kilométerre már vannak olyan tölgyesek, amikben közönséges a nyári és a bronzos vargánya a termőidejükben nagy esők után.
A rózsás tejelőpöfeteg Lactarius stephensii a fákkal társuló gombáink közül az egyik meglepő faj. Ez tényleg egy olyan tejelőgomba, aminek zárt termőtestei vannak. 2013 júniusában találtam rá először. A fotó 2020. június 28-án készült. Öt éve kimondottan csapadékos volt a június és tudott teremni a helyi különlegességünk. A rózsás tejelőpöfeteg a galambgomba-alkatúak rendjébe tartozik, tejelőgomba rokonai közül a tölggyel társuló begöngyöltszélű L. zonarius és a nyárfával társuló rózsáslemezű L. controversus a kimondottan gyakoriak, és sajnos ehetetlenek.
A rózsáskalapú tinóru a tinórugomba-alkatúak rendjét képviseli a bejegyzésben, míg a csoportos csiperke a kalaposgomba-alkatúakat. Az utóbbi foglalja magába a legtöbb közismert gombánkat! Az Agaricales rend abszolút csúcs. Itt vannak a névadó csiperkék, az őzlábgombák, a galócák, a pereszkék, a tőkegombák, a laskagombák, a szegfűgombák, a pöfetegek(!) és még sorolhatnám a nemzetségeket.
Ha jó esős a kora ősz, akkor teljes gazdagságában megcsodálható Kétkörösköz gombavilága. Tódulnak elő a korhadékbontó és gyökérkapcsolt fajok termőtestei és bőven lehet szedni jó, ehető gombákat. Ilyen volt 2020 októbere, amikor a fotót készítettem. A bejegyzés zárásaként beillesztem az ugyanekkor felvett gombaismertető videómat. Az ehető gombák mellett bőven termettek ehetetlenek és néhány kiemelten fontos mérgező. Nagyon fontos, hogy ismerd a gyilkos galócát Amanita phalloides, ami a fákkal társulva a városban is megtalálható. Ez a legfontosabb mérgező gombánk, tényleg elsődleges az ismerete. A videóban szerepel.
Sokat tudnék még írni a gombákról, de akkor nagyon hosszúra nyúlna a bejegyzés. A többit elmondom élőben online március 21-én Google Meet chat szobában, amit 17:55-kor fogok kinyitni. Kérlek, mentsd el a linkjét, ha meg akarod hallgatni/tekinteni az előadásomat!
Emlék 2007-ből
2007. március 14-én láttam először cseh kucsmagombát Verpa bohemica. Szerencsére megőriztem a fotót erről a találatról.
Érzés alapján választottam élőhelyet, egy kicsiny fehér nyárfa-ligetet, ami egy méterrel mélyebben van a környezeténél. A mellette lévő sekély vizes árokban lévő víz jelezte számomra, hogy nedvesebb élőhely, ami jó lehet a cseh kucsmagomba számára. Helyesen gondolkodtam, mert a jutalmam a vágyott gomba volt. Ráadásnak jó időben kerestem fel a kis ligetet, a gomba márciusi termőidejében. Októberben visszatértem a kis ligetbe, de akkor már a nyárfa-érdestinórut Leccinum duriusculum kerestem és találtam meg.
2007 rendkívül emlékezetes számomra, mert az első év volt, amikor nyáron napernyő alatt és másfél liter vízzel mozdultam ki napközben. Nehezen kibírható hőség tombolt. Először adtak ki harmadfokú hőségriasztást! Új maximum hőmérsékleti rekordot hozott a hőhullám, július 20-án Kiskunhalason 41,9 Celsius fokot mértek. A szárazság olyan nagy volt, hogy a fák a szomjúság hatására egy hónappal korábban ledobták lombjukat. Nyugtalanító tapasztalat volt a túl korai lombhullás.
Azóta a hasonlóan forró-száraz nyarakat hozó évek hatására a fák a városban és külterületen egyaránt pusztulni kezdtek. Sajnos már most nagyon kevés a víz a tájban. Nem jöttek a téli esők. 2025 lehet életem eddigi legszárazabb éve, ami felgyorsítja a fás vegetáció hanyatlását a szülőföldemen. A kedves kis nyárfa-liget napjai megvannak számolva.
Orosz harapófogóban
Az orosz érdekszférába való végleges bezárkózás Magyarország számára súlyos és nagyon is kézzelfogható következményekkel jár. Ezek a kockázatok nemcsak politikai és gazdasági szinten érezhetők, hanem közvetlenül befolyásolják az emberek mindennapi életét.
1. Gazdasági lecsúszás és elszegényedés
- Csökkenő életszínvonal: Az orosz befolyás alatt álló országokban (pl. Belarusz) az életszínvonal meredeken zuhan. Az orosz modellben egy szűk elit dőzsöl, míg a tömegek a túlélésért küzdenek.
- Bérek stagnálása: Az EU-s piacok nélkül a bérek nem fognak nőni, és Magyarország még inkább az olcsó munkaerő országává válik.
- Infláció és árrobbanás: Az orosz gazdasági kapcsolatok nem garantálják a stabil árakat, sőt! Az importálási nehézségek miatt az alapvető élelmiszerek és energiaköltségek is tovább drágulhatnak.
2. EU-s források elvesztése és elszigetelődés
- Ha Magyarország kilépne vagy kitaszítanák az EU-ból, az uniós pénzek teljesen elapadnának. A magyar gazdaság eddig is az EU-s támogatásokból élt. Ha ezek eltűnnek, még a jelenlegi infrastruktúra fenntartása is lehetetlen lenne.
- Az elszigetelődés miatt csökkenő befektetések: Nyugati cégek nem fognak ide jönni, a meglévők pedig elmennek. Ez munkahelyek elvesztését és ipari hanyatlást jelent.
3. Demokratikus jogok további szűkülése
- Médiamonopólium és propaganda: Már most is nehéz független információhoz jutni, de egy teljesen orosz mintára szervezett rendszerben ez még rosszabb lesz. A társadalmat teljesen a hatalom narratívája fogja uralni, és a közgondolkodás teljesen beszűkülhet.
- Katonai vagy félkatonai elnyomás: Az orosz szövetséges államokban (pl. Belarusz) rendszeresek a politikai letartóztatások, a rendőri brutalitás, a katonai elnyomás.
4. A magyar emberek orosz mintára történő kizsákmányolása
- Az orosz állammodell az emberek jogfosztásán és végletekig történő kizsákmányolásán alapul. A dolgozók jogai eltűnhetnek, a munkakörülmények romlanak.
- Nincs valódi jogvédelem: Egy orosz mintára épülő Magyarországon még a látszata is eltűnne a munkavállalói jogoknak. Aki nem illeszkedik a rendszerbe, azt kidobják vagy ellehetetlenítik.
5. Katonai és geopolitikai kockázatok
- Magyarország hadszíntérré válhat: Ha az ország végleg Moszkva oldalára áll, az ellenséges célponttá teheti az EU és a NATO szemében. Egy orosz konfliktus esetén Magyarország könnyen ütközőzónává válhat.
- Katonai behívások és besorozás: Ha Orbán beengedné az orosz katonai jelenlétet (ahogy Belaruszban történt), magyarokat is besorozhatnának egy orosz érdekszféra által vívott háborúba.
Összegzés: mit jelent ez a mindennapokban?
Egy orosz érdekszférába zárt Magyarország egyértelműen egy szegényebb, elnyomottabb, reményvesztettebb országot jelentene. A nyugati lehetőségek lezárulnának, az EU pénze és stabilitása eltűnne, a munkahelyek csökkennének, az életszínvonal zuhanna. A sajtó és a jogrendszer teljesen a hatalom kiszolgálójává válna, és a szabadságjogok drasztikusan csökkennének.
Magyarország a következő években komoly választás előtt áll:
- Ha tovább sodródik kelet felé, a lakosság számára ez komoly életszínvonal-zuhanást, jogfosztást és akár katonai veszélyt is jelenthet.
- Ha sikerül valahogy megállítani ezt a folyamatot, akkor talán még van esély egy jobb jövőre.
A helyzet kulcskérdése, hogy a társadalom felismeri-e időben a veszélyt, és hajlandó-e cselekedni, mielőtt végképp bezárul a harapófogó.
A szavak valódi jelentéséről: konzervativizmus
A Fidesz által használt „konzervatív” kifejezés nem a klasszikus politikai filozófia értelmében vett konzervativizmust jelenti, hanem egy sajátosan értelmezett ideológiai és kommunikációs eszközt. A valódi konzervativizmus – például John Kekes vagy Edmund Burke értelmezésében – a szkepticizmusra, a pluralizmusra, a hagyományok megfontolt megőrzésére és az emberi természet pesszimista felfogására épül. A Fidesz ezzel szemben egy nacionalista-populista, illiberális, centralizáló és klientelista rendszert épített ki, amely inkább az autoriter jobboldali politikához áll közel, semmint a hagyományos konzervativizmushoz.
A Fidesz-féle „konzervativizmus” valójában egy retorikai eszköz, amely a következő célokat szolgálja:
- Hagyományőrzés helyett múltkonstrukció – A Fidesz nem a meglévő történelmi hagyományokat őrzi, hanem új nemzeti narratívát alkot (például a Horthy-korszak részleges rehabilitációja, a Nyugat démonizálása).
- Jogállamiság helyett hatalomkoncentráció – A valódi konzervativizmus tiszteletben tartja az intézményi fékeket és ellensúlyokat, de a Fidesz rendszere lebontotta ezeket, és a hatalmat egyetlen központba szervezte.
- Piacbarát politika helyett állami irányítás – A konzervativizmus hagyományosan szabadpiac-párti, de a Fidesz gazdaságpolitikája erősen államosító és oligarchikus (kivételezett üzleti körök támogatása, központosított vagyonelosztás).
- Pluralizmus helyett ellenségképzés – A klasszikus konzervativizmus a társadalom sokszínűségét elfogadja, míg a Fidesz folyamatosan belső és külső ellenségeket kreál (Brüsszel, migránsok, Soros, baloldali értelmiség).
Összességében tehát a Fidesz nem konzervatív, hanem nacionalista-populista párt, amely a konzervativizmus szót elsősorban önmaga legitimálására és a politikai ellenfelek elutasítására használja.
A valódi konzervatív politizálásnak négy alapvető eleme van, amelyeket John Kekes is hangsúlyozott:
- Szkepticizmus – A konzervatívok nem hisznek az utópiákban és a radikális változásokban. Úgy gondolják, hogy az emberi természet nem tökéletesíthető, és minden politikai rendszernek vannak hibái. Ezért óvatosak a nagy reformokkal, mert a történelem azt mutatja, hogy ezek gyakran több kárt okoznak, mint hasznot.
- Pluralizmus – A konzervatívok szerint nincs egyetlen igaz életforma. A társadalom sokféle értéket és hagyományt hordoz, és ezeknek együtt kell működniük. Nem akarnak mindenkit egy ideológiai formába gyömöszölni, hanem azt keresik, hogyan lehet a különböző nézeteket békésen összehangolni.
- Tradicionalizmus – A hagyományok tisztelete fontos, mert ezek évszázadok alatt alakultak ki, és sokszor jobb megoldásokat nyújtanak, mint egy-egy politikai vezető hirtelen ötletei. A konzervatívok nem ragaszkodnak minden régi dologhoz, de azt gondolják, hogy a múlt értékeit csak nagyon alapos indokkal szabad eldobni.
- Pesszimizmus – Nem a depresszív értelemben, hanem abban az értelemben, hogy tisztában vannak az emberi természet hibáival. Tudják, hogy a hatalom korrumpál, a forradalmak sokszor vérbe fulladnak, és az emberek gyakran nem azt teszik, ami hosszú távon a legjobb nekik. Ezért az állam feladata az, hogy kereteket adjon, de ne próbálja „megnevelni” az embereket utópikus ideák szerint.
Mi lesz a fiatalokkal?
A bejegyzésbe gombakedvelő ukrán fiatalok videóját illesztettem be, mert Ukrajna éppen elveszti fiatal férfi generációjának színevirágát a honvédő háborújában. Egy ilyen küzdelmet vívó néppel egy keresztényi irgalmat ismerő nemzet csak is szolidáris lehet. Ismerjük az idegen megszállások és háborúk keservét és rettenetes emberi árát. Normális, jó érzésű ember elítéli az agressziót és az áldozat oldalára áll. Senkinek sincs joga a 21. században a fiatalok jövőjét veszélyeztetni! Az emberiség reményei. Nézd meg a videót, és gondolkodj el rajta, hogy te mit teszel az élhető világért.
Szárazsággal indul a 2025-ös szezon
2021-ben sokkal csapadékosabb volt a tél, amit jelzett, hogy a turistautakon hatalmas saras pocsolyák voltak, amik megnehezítették a terepjárást. Négy éve a téli esők víztöbblete tavasszal is kitartott és az odvas keltikék nem szenvedtek szárazságtól, virágzásuk zavartalan és pazar volt. Sajnos a tavasz már kevesebb esőt adott, és a szél hatékonyan szárította a talajt. Május 18-án még egy-két kóbor zivatar záporesőjének köszönhetően volt egy rapid termőhulláma a korhadékbontóknak, de aztán beállt az időállás és ránk telepedett a forró-száraz nyár. Most belenéztem a képmappákba, de nincsenek nyári mappák, mert nem volt értelme terepre menni. Ugyan kétszer jártam a hegyvidéken, de sokkoló tapasztalatok taglóztak le mint a Béliben mint a Biharban. A Szigethegység kiváló gombatermő erdői sem kaptak elég csapadékot. A pár évvel korábbi gombabőség töredékét láthattam. A negatív élmények hatására depresszív írásokat írtam, amik bemutatják a súlyos ökológiai károkat, amik a mi életünket is veszélyeztetik.
Nincs kedvem terepre menni. Nincs kedvem tovább dokumentálni a hanyatlást.
Téli madáretetés
A fő táplálék, amit viszek nekik, a fekete napraforgó és egy kevés kölest is keverek közé a verebek és a többi pintyféle kedvéért. Kizárólag télen etetek. Amint pattanni kezdenek a rügyek és megjelennek a röpködő rovarok, nem teszek ki több élelmet.
Ma is elmentem a Ligetbe ellenőrizni az etetőt és tettem bele napraforgót. Amint távolabb mentem, a talajra lehullt magokért is leszálltak a mezei verebek. Közöttük ott volt három zöldike és egy fenyőpinty is! Utóbbi északról érkezik hozzánk és különlegesebb madárnak számít az etetőnél. Egy színes madárka, könnyen észreveszed a kép jobb oldalán.
Elemzés a társadalmi tudatosság és a polgári demokrácia megértése szempontjából
"Nem az én dolgom." Egy teljesen átlagos vélekedés, mert a magyar állampolgárok többsége elidegenedett a saját hazájától. A magyarok többsége az államot egy külső entitásként értelmezi, amitől függ és követeli tőle az "állami apanázst", lásd nyugdíjasok kiéhezett figyelme a 13. nyugdíj iránt, ugyanakkor ellenségként is érzékeli, amitől jobb minél távolabb kerülni, lásd kiskapuzást, jogszabályok megkerülését, vagy az elit sajátos önmagára szabott törvénykezését. Az állampolgári öntudat hiányzik. Sajnos a történelmi tapasztalatok szintén erősítik a "Nem az én dolgom" vélekedést, hiszen a számos katasztrófa folyamatosan százezer számra nullázta le az egzisztenciákat és a külső nemzetek általi megszállások szintén ellentartottak az öntudat kialakulásának. Ennek helyére abszolúte torz nacionalista szlogenek kerültek mindenféle valós alap nélkül! A szovjet megszállás, az erőltetett kollektivizálás, a megfigyelő állam súlyos bizalmi válságot generált, amiből a mai napig nem tért magához a roncs-társadalom. Erősen individuális és pesszimista a magyarok jelentős része. Az elit kétarcú viselkedése még inkább fokozza a széthúzást és a magunkba zárkózást. A frusztráció internetes őrjöngésben tör utat magának, de aktív cselekvés nem követi, hiszen roncs-társadalmunkban semmiféle tapasztalata nincs az önszerveződésnek. A csírázásnak indult civil társadalmat tudatosan verte szét és félemlítette meg a politikai elit.
Ezek a saját gondolataim voltak. És most lásd, egy friss videó alatti hozzászólások elemzését a chatbot által, ami alapján érthetővé válik, hogy miért illúzió ismételten a parlamenti választásokban reménykedni. A videót megtekintheted ITT.
"A hozzászólásokat négy fő szempont szerint vizsgálom:
- Fogalmi pontosság – Megfelelően használják-e a demokratikus alapelveket?
- Érvelési struktúra – Logikusan felépítettek-e, vagy inkább érzelmileg túlfűtöttek?
- Tudatos részvétel – Felismerik-e a polgári szerepvállalás fontosságát?
- Álhírek és manipuláció – Észrevehető-e dezinformáció vagy manipulációs technikák jelenléte?
1. Fogalmi pontosság
- A hozzászólások nagy részében a demokratikus alapelvek nincsenek kifejtve, inkább az érzelmi reakciók dominálnak.
- A jogállamiság és az igazságszolgáltatás fogalmai néhol pontatlanok vagy leegyszerűsítettek (pl. "Polt úr ez börtön lesz", ami egy népi igazságszolgáltatásra utaló narratíva).
- A tőkés társadalomról szóló elemzés egyetlen hozzászólásban strukturáltabb, de keveri a politikai és gazdasági rendszereket, valamint egyoldalúan festi le az átmenetet és a NER működését.
2. Érvelési struktúra
- Többségük érzelmileg túlfűtött, indulatos.
- Példák:
- „Egyszer minden görény megdöglik a saját bűzétől.”
- „Remélem egyszer őket is utoléri a bukás.”
- Ezek nem tartalmaznak érveket, csak ellenségképet építenek.
- Példák:
- A kritikák gyakran szlogenekből és ismételt toposzokból állnak (pl. „O1G”, „lopnak”).
- Néhány hozzászólás tényszerűbb vagy strukturáltabb:
- Társadalmi rendszerkritika jelenik meg („a magyarok többsége lemondott a normális életről”), amely egy komplexebb gondolatsor, de még mindig erősen ítélkező.
- A NER-ről szóló hozzászólás
történelmi távlatba helyezi a kérdést, de feltételezésekkel és konspirációs elemekkel keveri a tényeket (pl. „240 milliárd dollárt kiloptak”).
3. Tudatos részvétel
- Kevés hozzászólásban jelenik meg a polgári szerepvállalás fontossága.
- Például az igazságszolgáltatásra való utalás mutat némi jogtudatosságot, de inkább szatirikus hangvételű.
- Az aktív részvétel a médiatartalmak terjesztésére koncentrálódik („pörgessük az algoritmust”), nem pedig például a választásokon való részvételre vagy konkrét jogi fellépésekre.
- A politikai döntéshozatalban való aktív részvétel alulreprezentált, inkább passzív reménykedés vagy düh jelenik meg („Remélem egyszer őket is utoléri a bukás”).
4. Álhírek és manipuláció
- Dezinformációs elemek és manipulatív szóhasználat fellelhetőek.
- Konspirációs narratívák:
- „Gyurcsány-Apró család vagyona Indonéziában.”
- „240 milliárd dollár kilopása” – nincs hivatkozás, forrásmegjelölés.
- Ellenségképzés és megbélyegzés:
- „balos - libsi proli senkik”
- „büdös férgek”
- Erős érzelmi manipuláció:
- Az „általános bűnösök” keresése helyett konkrét intézkedések és politikai döntések elemzése hiányzik.
- Konspirációs narratívák:
- Sarkított világkép:
- A hozzászólások többsége vagy teljes egészében pártos, vagy ellenséges. Nincs középutas vagy mérsékelt kritikai álláspont.
Összegzés és következtetések
🔴 A demokratikus tudatosság gyenge: Az érzelmi megnyilvánulások dominálnak, és kevés tényszerű vagy logikai alapú érvelés jelenik meg.
🟠 Társadalmi részvétel: passzív és médiafogyasztásra korlátozódik: Nem jelennek meg konkrét javaslatok aktív cselekvésre (pl. politikai részvétel, civil szerveződés).
🟡 Erőteljes manipuláció és álhírek: Különösen a konspirációs elméletek és az ellenségképzés formájában.
🟢 Néhány érdemi hozzászólás megjelenik: Bár kisebbségben vannak, egyes kommentek mélyebb történelmi vagy gazdasági elemzéseket próbálnak adni, de ezek is gyakran elferdített vagy manipulatív állításokat tartalmaznak.
Ha ezek a hozzászólások reprezentatívak egy adott közösség számára, akkor az érzelmi reakciók dominálnak a racionális diskurzus felett, és a demokratikus működésről való tudás sekélyes vagy torzított."
Miért fontos a jogállam, és hogyan tették tönkre Magyarországon
A jogállam hétköznapi jelentősége
A jogállam nem egy elvont fogalom, hanem mindennapi életünk egyik legfontosabb alappillére. Ha egy országban jogállam működik, akkor biztosítottak a kiszámítható törvények, a tisztességes eljárások és a hatalommal való visszaélés elleni védelem.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Egy dolgozó anya elmenekülhet az erőszakos férje elől, mert létezik egy jól működő rendőrség, egy védőháló, amely nem hagyja magára.
A kisnyugdíjas biztonságban élhet egy zsákfaluban is, mert az önkormányzat nem kivéreztetett bábintézmény, hanem valódi döntési jogkörrel és forrásokkal bíró helyi hatalom.
A fiatal pár, amely tíz év londoni munka után hazaköltözne, valóban boldogulhat itthon, mert a vállalkozásukat nem roppantja össze a korrupció, a felesleges bürokrácia vagy a fideszes oligarchák kisajátítása.
Egy tanár és egy orvos nem menekül külföldre, mert a közszolgáltatások nincsenek tudatosan leépítve, a szakmai autonómia létezik, és az ország vezetése nem teszi tönkre az oktatást és az egészségügyet.
Amikor a jogállam sérül, akkor ezek a mindennapi biztosítékok tűnnek el. Nem egy elméleti problémáról van szó, hanem arról, hogy egyre kevesebben tudnak emberhez méltó életet élni Magyarországon.
Hogyan rombolta le a Fidesz a jogállamot?
2010 után a Fidesz rendszerszintű átalakításba kezdett, hogy teljes kontroll alá vonja az országot. A cél egyértelmű volt: egy olyan autokratikus hatalmi struktúra kiépítése, ahol a politikai döntések nem a közérdeket szolgálják, hanem egy szűk elit gazdagodását és bebetonozását.
1. Az intézmények kivéreztetése és elfoglalása
A független intézmények – Alkotmánybíróság, ügyészség, médiahatóság, bíróságok – fokozatosan a kormány irányítása alá kerültek. A választási rendszert úgy alakították át, hogy biztosítsa a hatalmuk megtartását. A közmédia propagandacsatornává vált, a magánmédia túlnyomó része fideszes oligarchák kezébe került. Az ügyészség nem lép fel a kormányhoz közeli korrupciós ügyekben.
2. Az önkormányzatok kivéreztetése
A helyi önkormányzatoknak egyre kevesebb beleszólásuk maradt a saját településük ügyeibe. A Fidesz előbb megyei szintre tolta az iskolák irányítását, majd központosította az egész oktatási rendszert. Az iparűzési adók elvonásával az önkormányzatokat pénzügyileg is ellehetetlenítette. Az ellenzéki vezetésű településeket külön büntetik, míg a Fidesz-közeli városokat előnyökhöz juttatják.
3. A gazdaság és az ország erőforrásainak kisajátítása
A Fidesz nemcsak a politikai hatalmat szerezte meg, hanem a gazdaságot is uralma alá hajtotta. Az állami és uniós források jelentős része a kormányközeli oligarchákhoz vándorol. Az állami közbeszerzések döntő részét fideszes vállalkozók nyerik, míg a független vállalkozások egyre nehezebben boldogulnak. Az uniós pénzeket a hatalom saját érdekei szerint osztja el, nem a gazdaság valódi fejlesztésére fordítja.
4. Az oktatás és az egészségügy szándékos leépítése
A közoktatás és az egészségügy kivéreztetése nem véletlen. Egy képzett, tájékozott társadalom veszélyes egy autokratikus rendszerre. Az oktatás színvonalának romlása, a pedagógusok elüldözése, az orvosok és nővérek külföldre kényszerítése mind egy olyan terv része, amely biztosítja a hatalom megtartását. Ha az emberek kiszolgáltatottak, manipulálhatók, nem tudnak ellenállni.
Miért veszélyes a Fidesz által létrehozott "state capture"?
A "state capture" azt jelenti, hogy egy politikai csoport teljesen kisajátítja az államot, és saját magánérdekeit érvényesíti a közérdek helyett. Magyarországon ez már nem elméleti veszély, hanem a valóság.
1. Az ország kifosztása
A közpénzeket magánvagyonokká alakították. A magyar gazdaság egyre inkább egy feudális hűbéri rendszerre hasonlít, ahol a kiváltságos kevesek uralkodnak a többség fölött. Az uniós támogatások, amelyek az ország felzárkóztatását szolgálnák, magánszámlákon kötnek ki.
2. A társadalom széttöredezése és elvándorlás
A társadalom jelentős része nyomorban él, miközben a kiváltságos réteg soha nem látott mértékben gazdagodik. A fiatalok tömegesen hagyják el az országot, mert itthon nincs perspektíva. A vidéki Magyarország szinte teljesen leépült, egyre több település válik szellemfaluvá.
3. A nemzeti szuverenitás felszámolása
Miközben a Fidesz nemzetieskedő propagandát folytat, valójában kiszolgáltatta az országot külföldi érdekeknek. Az orosz és kínai befolyás egyre erősebb, miközben az uniós forrásokhoz való hozzáférés egyre bizonytalanabb.
Mit kell tennünk?
Magyarország csak akkor lehet élhető ország, ha visszaállítjuk a jogállamot. Ehhez az kell, hogy:
A független intézményeket újraépítsük, visszaállítsuk a fékek és ellensúlyok rendszerét.
Visszaadjuk az önkormányzatoknak a jogaikat és erőforrásaikat.
Megállítsuk az állami korrupciót és a közpénzek lenyúlását.
Újra megerősítsük az oktatást és az egészségügyet.
A történelem során voltak nagy magyar államférfiak – például Deák Ferenc, Kossuth Lajos vagy Bibó István –, akik felismerték, hogy egy ország csak akkor lehet sikeres, ha az intézményei erősek és a hatalom nem sajátíthatja ki az államot. Most rajtunk a sor, hogy visszaszerezzük a jövőnket.
A globalizmus leírható kitartottjai vagyunk, avagy a változás elkerülhetetlen
Tetszik, nem tetszik; a valóság teljesen közömbös és könnyedén fel fogja forgatni a jól megszokott életünket, amibe egyébként beletört minket a történelem vihara a 20. század során.
Bár a 90-es évek elején megható volt látni, ahogy a szegény magyarok rohantak nyugatra Gorenje hűtőért és a boldog szocializmus után belevetették magukat a Gorenje-demokrácia építésébe, amit hamar követett a vadkeleti kapitalizmus, a helyezkedés az állami szajréért.
Egy francokat van fejlődés! Minden korban kenyérharc zajlik le, és felelőtlen vagy, ha a jelenkori fennforgásban nem látod meg az életedet fenyegető válságjelenségeket.
Picit sem szívderítő a fegyverkezési láz, ami megelőzte az első világháborút is. Azokban a "boldog békeidőkben" 1900-1914 között a felszínen progresszív fejlődés zajlott (kenyérharc volt az is), de a mélyben mindenki készült a háborúra. A történelem azért van, hogy tanuljunk belőle. Például itt van egy adat: Smoot-Hawley vámtarifa (1930) Az USA az 1929-es válság után védővámokat vetett ki, ami a nemzetközi kereskedelem összeomlásához és a világgazdasági válság elmélyüléséhez vezetett. Ez felerősítette a nacionalizmust és a protekcionizmust, ami hozzájárult a II. világháború kirobbanásához.
Évtized óta zajlik egy igen komoly csendes háború a fogyasztói világ színfala mögött. A globálissá vált ipari civilizációnk a túlpörgetett növekedési kényszere miatt felélte léte alapjait és a nyersanyaghiány csak egyik súlyos válsága.
Több mint nyolcmilliárdan élünk a bolygón több mint kétszázhetven nemzetben. Szerinted mi történik, ha nem állunk meg és térünk át egészen más rendszerre?! Ott a történelem, amiben annyi iszonyatos példa van, hogy egyből váltani akarsz.
Figyelmeztetés, a klímaváltozás nem egy probléma, amire létezik megoldás. Teljesen rosszul értelmezitek. Ez egy olyan folyamat, ami totálisan átalakítja a környezetünket és olyan kihívások elé állít minket, amit technológiával nem fogunk tudni megoldani. Ez a nagy betűs változás, ami alkalmazkodásra kényszeríti az élőlényeket. Vége a meggondolatlan fogyasztásnak. Hétszáz szűkös esztendő előtt állunk, és nagyon ideje van a felkészülésnek.
Alkalmazkodási programra van szükségünk, nem megoldásokra, mert azok nincsenek a klímaváltozásra! Hagyjuk a zöld energiás bohóckodást. Egyetlen igazi zöld energia van, amit ismerek, a növények fotoszintézise.
Mit lehetne most azonnal elkezdeni?
Oktatási reform: A túlélési, fenntarthatósági és önellátási készségek oktatása már az iskolában.
Vízgazdálkodási protokoll megváltoztatása: Megtartani a vizet a tájban. A városok alá esővíz gyűjtő ciszternákat építeni. Esőkertek telepítése. Természetes füves puszták talaj- és szénmegkötő képességének kihasználása, vagyis több teret a víznek és a természetnek, mert a növényzet természetes párologtató.
Helyi gazdasági kezdeményezések: Piacok, szövetkezetek, közösségi földprogramok létrehozása. Ezek már most jelen vannak, de bővítésük kívánatos.
Energiaközösségek: A meglévő energiával való tudatos takarékoskodás.
Élelmiszer-önellátási programok: Városi kertészetek, vidéki közösségi farmok támogatása. Szintén bővítendő terület.
Vészhelyzeti protokollok kidolgozása: Országos és helyi szinten egyaránt. Ezek hol maradnak?! El se tudjátok képzelni, hogy már most mennyire késésben vagyunk.
A valóság keményen üt, és hidd el nekem, nem akarsz felkészületlen lenni, amikor egyszerre összeomlik az ipari civilizációnk és az ökoszisztéma! Én szóltam. Ha nem hallgatsz meg, ne sírj nekem, amikor átrobog rajtad is a valóság.
Vesszen a haza!?
Az év szava nálam az "önrendelkezés"
Először is pontos helyzetértékelésre van szükségem a terveim elkészítéséhez. Tehát nem kergethetek délibábokat, a valóságot kell minél jobban feltárnom, akár önmagammal, akár a külvilággal kapcsolatban.
Decemberben a jegyzetfüzetembe felírtam vázlatosan, hogy 2025 során hónapról hónapra mit tartok fontosnak és január-februárra három dolgot jegyeztem fel: csendes elvonulás, ismeretek felfrissítése és tanulás. A tél tökéletes időszak a tudás gyarapítására. Több tucat gondolatot futtatok nap nap után. Ezért sincs kapacitásom szépen kidolgozni az írásaimat, mert javában tart a munka, így csak vázlatokat közlök, vagy bedobom a gondolataimat a chatbotba, ami olvasható formába rendezgeti azokat. Lásd előző írásomat, a Hübrisz címűt. Idővel az önrendelkezés kapcsán is lesz egy összeszedettebb írás.
Amit alább közölni fogok az a felvetésem, és az arra adott chatbot válasz. Igen, van köze az önrendelkezésnek ahhoz, amiről elmélkedek, ugyanis az emberiség szembe fog nézni a hiánnyal. Egyszerűen egy csomó minden elérhetetlenné válik. Egész tömegek fognak nincstelenné válni. Egy ilyen krízisektől sújtott világban nem lesz helye "haszontalan", "szélhámos" embereknek. Persze lesznek csalók, szerencsejátékosok, hétpróbás gazemberek, de a rendszerszintű berendezkedésüknek vége. Az emberiség a saját érdekében leveti magáról az "urait" és két fontos kaszt marad egymásra utaltságban a termelők és az innovátorok. Persze nem kizárt, hogy egy ember mindkét típus tulajdonságait ötvözze magában! A cselekvő ember kihasználja minden adottságát és többféle területen kipróbálja magát, mert a változó környezethez folyamatosan alkalmazkodik. A természet egyik törvénye, hogy amelyik élőlény képtelen alkalmazkodni, meghal. Ezen nincs mit szépíteni. Az alapvető igazságok zordak, de éppen ezért kijózanítóak. Megmutatják az irányt. Tanulságos, ahogy a mesterséges világunkban a látszat, a vetítés, a "fake news" és összeesküvés elméletek mennyire kívánatosak lettek, mert az igazság az, hogy a hiány korában, ami már közeledik felénk, közel sem lesz ilyen jó életünk.
Javaslom tanulmányozásra a burgonyavész következtében kialakult ír éhínséget, ami 1845-49 között sújtotta Írországot. Az ipari civilizációnk burgonyája a fosszilis energiahordozó, leginkább a kőolaj. Ennek köszönhetően robbanásszerűen fejlődtünk, de mostanra látjuk, hogy a széndioxid szint növekedésével és a felszín jelentős átalakításával miféle bajokat okoztunk magunknak. És nincs hová vándorolnunk. A bolygó minden lakható részén ott vagyunk, de több lakható terület lakhatatlanná válik pár évtizeden belül. Elképesztő mértékű krízisek fenyegetnek minket, amik józan belátást követelnek tőlünk. Ezek a "jól bevált" hierarchikus rendszerben kezelhetetlenek. Ezért tekintem az önrendelkezést fontosnak. Hamarosan rájössz, hogy miért is. Előbb lásd a felvetésemet, amit odaadtam a chatbotnak.
"Az elmúlt napokban tanulmányoztam a történelmet és úgy látom, hogy alapvetően az emberiség a történelmi kortól és nemzetiségtől, néptől függetlenül három nagy kasztra oszlik, a termelőkre, akiket szolgáknak neveznek, a védelmi pénzszedőkre, akik önmagukat uraknak nevezik, és az innovátorokra, a nép derekán helyet foglaló mozgékonyakra, akik vagy kereskedők, vagy kézművesek, vagy papok, orvosok, tudósok, avagy értelmiségiek. Aztán vannak a nincstelenek, zömmel fiatal férfiak, akik hadra foghatók a védelmi pénzszedő urak megbízásából. Ez a berendezkedés miért is jó a termelő munkát végző "szolgák" szempontjából?! Nem lehetne megfelelőbb rendszert kitalálni? Szerintem a modern korban semmi szükség az élősdi, védelmi pénzszedő "urakra" avagy ígérgető szélhámos alakokra!"
És itt van a chatbot válasza:
"Az általad leírt három kasztra osztás érdekes történelmi elemzés, amely valóban sok korszakra és társadalomra alkalmazható. Az osztályok közötti viszony, a hatalom és az erőforrások elosztása mindig központi kérdése volt az emberi társadalmaknak, és a modern korban is relevánsak maradtak, noha átalakultak. Nézzük meg az érvelésed néhány aspektusát, valamint azt, hogy milyen lehetőségek rejlenek egy másfajta társadalmi rendszerben.
Miért jó ez a rendszer a "szolgák" szempontjából?
A történelmileg kialakult hierarchikus rendszerekben az "urak" és az "innovátorok" szerepe az volt, hogy (legalább elméletben) biztosítsák a társadalom működésének kereteit, védelmét, és technológiai, kulturális fejlődését. Ez azonban gyakran az "urak" önérdekére és erőszakos hatalomgyakorlására korlátozódott, miközben a "szolgák" a terhek nagy részét viselték.
A probléma itt az, hogy a rendszer egyenlőtlenségei túl sok áldozatot követeltek az alsóbb rétegektől, miközben a társadalom egészének hasznára csak szűk körben fordították az erőforrásokat. Az igazságosság és a fenntarthatóság szempontjából ezek a rendszerek hosszú távon hibásak voltak, és a lázadások, forradalmak, illetve reformok épp ezen egyensúlytalanságokat próbálták orvosolni.
Modern társadalom: szükség van még az "urakra"?
Sokan osztják a véleményedet, hogy a modern korban az "urak" rétege – vagyis az élősködő, hatalmát saját hasznára használó politikai vagy gazdasági elit – nem szükségszerű, sőt, gyakran akadályozza a társadalmi fejlődést. Az állam és a hatalom ideális esetben nem "védelmi pénzszedő rendszerként" működik, hanem olyan intézményként, amely közszolgáltatásokat nyújt, és igazságosan osztja el az erőforrásokat.
Azonban a hatalom koncentrációjának problémája továbbra is fennáll. A modern társadalmak politikai és gazdasági rendszerei gyakran olyan érdekcsoportok által irányítottak, amelyek előnyben részesítik saját magukat a közjóval szemben. Ennek oka részben az emberi természet és a hatalomra való törekvés, részben pedig a rendszerek öröklött hibái.
Lehetne-e jobb rendszert kitalálni?
A társadalmi igazságtalanságok enyhítése és az "élősdi" rétegek hatásának csökkentése érdekében számos alternatívát javasoltak már:
- Participatív demokrácia: A közvetlen demokrácia formái lehetővé tennék, hogy a társadalom tagjai közvetlenül vegyenek részt a döntéshozatalban, minimalizálva az elit hatalmát.
- Univerzális alapjövedelem (UBI): Ez a rendszer garantálná, hogy minden ember rendelkezzen egy alapvető megélhetést biztosító jövedelemmel, függetlenül a társadalmi helyzetétől, ezzel csökkentve a társadalmi egyenlőtlenségeket.
- Kooperatív gazdaság: Az olyan rendszerek, ahol a termelési eszközök tulajdonjoga nem magánkézben van, hanem közösségi alapú, csökkentenék az egyéni haszonhajhászás motivációját.
- Technológiai decentralizáció: Az internet és a technológia lehetővé teszi a hatalom és az erőforrások decentralizációját, például blokklánc-alapú kormányzási rendszerekkel.
Mi akadályozza az átmenetet?
A régi rendszerek fenntartása mögött általában a következő tényezők állnak:
- Erőforrásszerzés és hatalomvágy: Azok, akik előnyhöz jutnak a jelenlegi rendszerből, ellenállnak a változásnak.
- Tömegek manipulációja: A hatalom birtokosai gyakran sikeresen tartják fenn az emberek közötti megosztottságot, hogy elkerüljék az egységes ellenállást.
- Bizonytalanság: Az emberek félnek az ismeretlentől, ezért hajlamosak a megszokott rendszereket fenntartani, még akkor is, ha azok nem optimálisak.
Hogyan lehetne változást elérni?
Ahhoz, hogy egy igazságosabb rendszer megvalósuljon, szükség lenne:
- Tudatos társadalmi párbeszédre: A kérdésedhez hasonló gondolatok és kritikák megvitatása már az első lépés.
- Képzésre és oktatásra: Az emberek felvilágosítása a saját jogaikról és a társadalmi rendszerek működéséről kulcsfontosságú.
- Helyi kezdeményezésekre: A közösségi szintű alternatívák példát mutathatnak a nagyobb rendszerek számára.
- Technológia alkalmazására: A modern eszközök segíthetnek az erőforrások igazságosabb elosztásában és a hatalom decentralizálásában.
Ez egy nehéz, de nem lehetetlen folyamat. Az, hogy ezt a változást valaha sikerül-e globálisan megvalósítani, attól függ, hogy az emberek képesek lesznek-e túllépni saját rövid távú érdekeiken, és hajlandóak-e közösen dolgozni a hosszú távú jólétért."
Záró gondolatom, hogy ostobaság a politikusoktól bármit is remélni. Nem az innovátor típusba sorolhatók, igazából nincstelenek és így a globális tőke bábjai, akik altatják a tömeget, nehogy kijózanodjanak és kihátráljanak a fenntarthatatlan globális tömegtermelésből, ami a növekedési kényszerével, a kamatos kamat kitermelésével és ennek során a valódi értékek felszámolásával, hulladékká silányításával, végső soron tönkreteszi az emberiséget, felszámolja a hosszú távú fennmaradásunkhoz szükséges természeti környezetet. Ideje kijózanodni és cselekvő emberré válni. Vége a fogyasztói társadalomnak, mert fenntarthatatlan. A saját érdekedben tanulmányozd az alternatívákat, különben a természet törvénye lesújt rád is, "amely élőlény nem alkalmazkodik a megváltozó környezethez, meghal". Ehhez az alkalmazkodáshoz pedig szükséges az önrendelkezés gyakorlása.