I. Megérzem őt (udvarlás)
Csend van a mélyben.
Valami édes jön fel —
gyökér sóhaja.
Ő küldi cukrát.
Még nem az enyém — várok.
Illatjelek szállnak.
Nem hódítalak.
Csak körbeölellek, mint
víz a gyökeret.
II. Kapcsolat szövődik
Beengedsz végre.
Faladon lágy rést érzek.
Kezdődik bennünk.
Te adsz napfényt, én
foszfort cserébe küldök.
Ez így lesz tavaszig.
Benned lüktetek.
Nem vagyok vendég többé.
Rész lettem belőled.
III. A különbségek megértése
Te törzsed tartod.
Én vagyok a mozdulat
a nedv útjában.
Te égbe nézel,
én hallgatok mély nedvet —
mégis egy világ.
Látszol az égnek.
Engem csak az érez, ki
lehajol nagyon.
IV. Nehézségek, hűség
Ha szűk a tavasz,
nem jön cukor napfényből —
de maradok még.
Gyökered remeg.
Vihar van fölötted most.
Benned vagyok csend.
Elfordulsz tőlem.
Más gombák is csábítók —
de mi mélyebbek.
V. Megnyugvás és egység
Nem számít a test.
Te kérge vagy, én a fonál —
együtt: élő vers.
A te lélegzeted
a földön át jön hozzám —
nem vagy már kívül.
Nem birtokollak.
Éltetlek, és te engem.
Ez a mi nászunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése