Ugrás a fő tartalomra

Növénytársulások: égeres láperdő

"Az égeres láperdők hazánk fiziognómiailag talán legösszetettebb erdei, a sokféle élőhelyet kínáló erdőknek ezért viszonylag nagy a diverzitása, különösen a fajok életformájának és cönológiai preferenciájának diverzitása. A flóraelemek közül az európai flóraelemcsoport tagjainak részesedése a 80%-ot is meghaladhatja. Az égerfák támasztógyökereiből a többszöri sarjaztatás miatt óriásira nőtt ún. égerlábak alakultak ki. Ezeknek a tetején liget- és láperdei, az alsóbb részeiken láperdei, a vízbe nyúló aljzatukon mocsári, míg a fák közti vízben hínárfajok élnek, a fákra liánok kúsznak.
A lombkorona uralkodó fajai az éger (Alnus glutinosa), szálanként elegyedhet hozzá a magyar kőris (Fraxinus pannonica) és a vénic-szil (Ulmus laevis). A cserjeszintben él a kutyabenge (Frangula alnus), a kányabangita (Viburnum opulus) és a rekettyefűz (Salix cinerea), liánja a keserédes csucsor (Solanum dulcamara). A gyepszint jellemző fajai a nyúlánk sás (Carex elongata), a zsombéksás (C. elata), a mocsári sás (C. acutiformis), a tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), a szálkáspajzsika (Dryopteris carthusiana), a mocsárikocsord (Peucedanum palustre), ékessége a mocsárinőszirom (Iris pseudacorus). A láperdő vizében találjuk a békaliliomot (Hottonia palustris) és számos békalencsefajt (Lemna spp.és Spirodelapolyrrhiza). Az égerfák támasztógyökérszerűen kiszélesedő tönkjein gazdag mohaszint alakul ki, ritka mohákkal, amilyen az ezüstös vánkosmoha (Leucobryum glaucum), a Campylopus pyriformis, a Pohlianutans, a Mnium punctatum, M. affine, Amblystegium riparium stb. A magyarországi láperdőket korábban a közép-európai Carici elongatae-Alnetumhoz sorolták, majd két különböző fajgazdagságú, részben földrajzi asszociációra bontották (Thelypteridi-Alnetum és Dryopteridi-Alnetum). Ma újra egy társulásnak tekintik őket." forrás

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …