Ugrás a fő tartalomra

Éger és gombái

A mézgás éger Alnus glutinosa boltozatos, sudaras koronájú fa. Kérge sötétszürke, kezdetben lemezekre repedezett, majd árkolt. Vesszői sötétbarnák, viszonylag vékonyak (3 mm körüli átmérőjűek). Rügyei hosszúkás-tojásdadok, sötét vörösesbarnák, nyelesek. Szórt állású levelei visszás-tojásdadok, kicsípett csúcsúak, kétszeresen fűrészes szélűek, 7-10 cm hosszúak, szárnyasan erezettek. Virágai váltivarúak és egylakiak. A termős virágok apró, legfeljebb fél cm hosszú, tömött füzérvirágzatot alkotnak, a porzósak 3-5 cm hosszú barkákban állnak. Termései apró, 2-3 mm-es, szögletes makktermések, az elfásodott termős füzérvirágzatban ("égertobozka") fejlődnek. Az éger fája frissen kivágott állapotban élénk narancssárga színű, jó minőségű ipari fa. Az éger az ezüstfafélék (Elaeagnaceae) családjába tartozó fajokhoz hasonlóan a baktériumokhoz tartozó sugárgombákkal (helyesebben sugárbaktériumokkal: Frankia alni) él szimbiózisban, ezáltal levegőtlen láptalajon is megél, mert a sugárgombák anaerob körülmények között képesek a vízben oldott légköri nitrogént a növény számára felvehető nitrogénvegyületekké átalakítani. forrás


Az éger-tinóru Gyrodon lividus hazánkban védett gomba. Egy termőtestének eszmei értéke 5000 Ft. Az ő esetében is igaz, hogy az élőhelyének védelme hatásosabb lenne. Sajnos a természetközeli égeresek kiszáradóban vannak. A gombát könnyű felismerni, a vékony termőrétegéről, ami kékül, nyomásra barnuló kalapjáról, vékony tönkjéről, aminek alja elvékonyodó.
Az éger-cölöpgomba Paxillus rubicundulus a begöngyöltszélű cölöpgomba P. involutus rokona, ahhoz hasonlóan feltehetően mérgező. Nincs étkezési értéke. Júniustól októberig terem égerfák közelében nedves élőhelyeken. Kalapja már fiatalon sugarasan pikkelyes. Lemezei sérülésre vörösesbarnára színeződnek. 
Az égerfa-tejelőgomba Lactarius obscuratus kicsi, 1-3 cm kalapátmérő, mindig éger alatt termő tejelőgomba. Fehéres, kissé áttetsző tejnedve van. Húsa enyhe ízű, vagyis ehető, de kicsiny termete és ritkasága miatt erősen kétséges, hogy bárki étkezési célra gyűjtené. 
A sárga tőkegomba Pholiota alnicola korhadékbontó. Elhalt lombos fák anyagán: éger, kőris, bükk, nyír stb. él és terem. Termőtesteit kora ősszel növeszti. Étkezési értéke nincs. Ritka. A Pholiota tőkegombák közt nem találunk ehetőt hazánkban. Egy termesztett faj van, ami jó és finom, a nameko tőkegomba.
A mézsárga lápigomba Naucoria escharoides az előző faj rokona a család szintjén, mindketten a harmatgombafélékbe Strophariaceae tartoznak. Kicsike gomba, kalapátmérője 1-3 cm. Kalapja finoman szemcsés-nemezes. Spórapora rozsdasárgás. Éger alatt terem seregesen kora ősszel. Égerfák gombapartnere. Hazánkban ritka. Nem ehető.
Az égerfa-rozsdástapló Inonotus radiatus egyéves termőtesteket növesztő, fehérkorhasztó tapló, vagyis egyszerre bontja a cellulózt és a lignint. Főleg az égeren tenyészik. Hazánkban nem túl gyakori. Augusztustól novemberig érdemes keresni az égerfákon. Étkezési értéke nincs.
A csöves bunkósgomba Macrotyphula fistulosa a cikk utolsó bazídiumos gombája. Bármennyire hihetetlen, de a kalaposgombák Agaricales rendjébe tartozik. 10-20 cm hosszú, karcsú, üreges termőtestei egyenként vagy seregesen nőnek eltemetett lombosfa ágakon, szereti az égert és a nyírt. Szeptembertől novemberig terem. 
A vörösbarna ripacsgomba Hypoxylon fuscum az agancsgombák Xylariales rendjébe tartozó tömlősgomba. A termőtestpárnája 2-5 mm átmérőjű, vörösbarna, borvörös, félgömb alakú vagy kissé lapított, felülete többé-kevésbé, főleg fiatalon sima. Friss termőtestei tavasszal nőnek és egész évben megfigyelhetők éger, nyír, gyertyán, mogyoró stb. korhadó ágain. Korhadékbontó.
Az éger-gömbgomba Daldinia petriniae az előző gomba rokona, ugyanúgy az agancsgombák közé tartozik. Jóval nagyobbak a termőtestpárnái, 2-5 cm szélesek. A termőtestpárna felső rétegében találhatók a peritéciumok, amiknek falán képződnek a tömlők, melyekben a spórák vannak. Érdemes megnézni ezeket a képeket. Az éger-gömbgomba  étkezésre alkalmatlan.


Megjegyzés: A rajzot innen vettem, a fotók eredeti helyét megnézheted a gombák nevére kattintva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…