Az 1986-os kiadású hazai bélyegsorozat öt mérgező gombát mutat be. Ezekről már mind írtam a blogban, így bemutató cikkeiket linkelem a gombák nevére. Az öt gomba közül a legfontosabb a gyilkos galóca, ami szolid, zöldes színével, enyhe-kellemes illatával egyáltalán nem tűnik veszélyesnek, pedig elfogyasztva könnyedén okozhat halálos kimenetelű mérgezést. Minden természetjárónak ismernie kell. A másik két galóca, a légyölő és a párduc csak ritkán okoz életveszélyes mérgezést, egészen más módon hatnak a szervezetünkre, amit egyesek kellemesnek találnak, de te ne kísérletezz velük! Igazi bolondgombák, amiket könnyű túladagolni. A téglavörös susulyka elég nagy termetű ahhoz, hogy felkeltse a hobbi gombász figyelmét, de jobb a helyén hagyni, mert kellemetlen és ijesztő a muszkarin hatása a szervezetünkre. A világító tölcsérgomba gyakori és feltűnő korhadékbontója a fás élőhelyeknek. Ha valaki leszedte és megette, hamar kihányja. Legendás tulajdonsága, hogy gyorsan visszaköszön. Az eddig felsoroltak mind bazídiumos kalapos gombák, az Agaricales rendbe tartoznak. A redős papsapkagomba viszont tömlősgomba, a Pezizales rendben van. A jó és ehető kucsmagombák mérgező hasonmása. Szerencsére kettévágva gyorsan lelepleződik.
Jó tudni, hogy a gombák nagy fajszámához mérten kevés az igazán veszélyes, mérgező gomba. A legtöbb gomba egyszerűen ehetetlen, mert rossz ízű, kellemetlen szagú, rostos, fás állagú stb. Azért csemegegomba több van mint mérgező. Sosem késő megtanulni a felismerésüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése