Növénytársulások: mészkedvelő erdeifenyves

"A Délnyugat-Dunántúl edafikus hatásra kialakuló xeroterm erdőtársulása, amely kontinentális erdőssztyepp-elemekben gazdag. A posztglaciális vegetációváltozás lomberdő-inváziója a szélsőséges termőhelyi viszonyok miatt a mészkedvelő erdeifenyvest nem tudta kiszorítani, így az a bükkösöktől és gyertyános-kocsánytalan tölgyesektől körülvéve napjainkig fennmaradhatott. Reliktum jellegű társulás.
A pannon-kori homokkőkibúvásokon, sekély termőrétegű, karbonátmaradványos, barna erdőtalajokon, illetve váztalajokon állnak állományai. A homokkő erős mésztartalma miatt a talajok kémhatása lúgos, ugyanakkor a talajok szárazak is, vízgazdálkodásuk rossz.
A koronaszintet alkotó erdeifenyő magassága 10–15 m, az állomány záródása hézagos, 50–70%-os. Cserjeszintje feltűnően gazdag, jól fejlett, gyepszintjében a többi fenyves társulástól eltérően több aszpektus (tavaszi, nyárutói, őszi) is megfigyelhető. A gyepszint borítása közepes, 60–80%-os. Mohaszintje a többi erdeifenyves társuláséhoz hasonlóan jól fejlett.
A koronaszint uralkodó faja az erdeifenyő (Pinus sylvestris), amelynek növekedése rossz, csenevész ebben a társulásban, törzsei girbegurbák, gyengén feltisztulók. A cserjeszintben az erdeifenyő újulatán kívül a xerofil és bazofil cserjefajok dominálnak, amilyenek az ostorménfa (Viburnum lantana), a kontinentális karakterű csepleszmeggy (Cerasus fruticosa) és a fürtös zanót (Cytisus nigricans) termetes példányai. Érdekességnek számít a kutyabenge (Frangula alnus) megjelenése, valamint a fehér fagyöngy (Viscum album) erdeifenyőn fellépő alfaja (subsp.austriacum).
A gyepszint összetételében a Quercetalia pubescentis-petraeae- és a Quercion petraeae-elemek dominálnak; uralkodó a tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), gyakorinak mondható az ágas homokliliom (Anthericum ramosum), a piros gólyaorr (Geranium sanguineum), a sudár rozsnok (Bromus erectus) és a fenyérfű (Botriochloa ischaemum). A társulás karakterfajának tekintjük a védett sárga lent (Linum flavum), a szintén védett és ritka ökörszemet (Buphthalmum salicifolium), a mezei varfű (Knautia arvensis) ép levelű és lilásrózsaszín virágú alfaját (subsp. rosea), valamint a szürkés ördögszemet (Scabiosa canescens). A mohaszintben gyakori az erdeifenyves társulásokra jellemző pirosszárú moha (Pleurozium schreberi), az emeletes moha (Hylocomium proliferum), továbbá a Pseudoscleropodium purum és a Rhytidiadelphus triquetrus, de ugyanakkor a xeroterm Abietinella abietina és a Tortella tortuosa is megjelenik."

Forrás