Ezeket a gondolatokat (mémeket) hagynám itt.
Becsült adat szerint az emberi fajból eddig nyolcvan milliárd egyed élt a Földön. Jelenleg hét milliárdnyian vagyunk, és a fejlődő országoknak "köszönhetően" még nő az egyedszámunk. Közben Európa pánikol, hogy elnéptelenedik, oda a gazdasági ereje, a kultúrája stb. Pedig az alapvető dolgok, amik emberré tesznek minket nem vesznek el, amíg létezik a fajunk.
Két elmélet tett rám komoly hatást ifjabb koromban. Csodálatosan kiegészítik egymást, Richard Dawkins önzőgén-elmélete és Susan Blackmore mém-elmélete.
Amikor kisgyermek voltam, eltöprengtem rajta, hogy ki és mi vagyok? A hosszú gondolatfolyam végére érve megállapítottam, hogy egy információs halmaz vagyok, plusz a test. Az agyam születésem óta gyűjti az adatokat, amik benyomások, élmények, lexikális tudás stb.
Meglepő ellenérv a lélek létezésére az agy törékenysége. Ha valaki súlyos agysérülést szenvedett, megváltozhat a személyisége, elveszítheti emlékeit, és a rokonai döbbenten tapasztalják, hogy más emberré lett. Hol az a híres lélek? Számomra egyértelmű, hogy nem létezik.
Sajnos a tudat folyamatos áramlása eredményezi a tévképzetét, hogy örökké kell élnie. A tudat ismeri, de nem fogadja el a megszűnése gondolatát. Természetesen az élőlény életösztöne is ellenszegül a halálnak, de ennél is megszállottabb a tudat, ami igényli/követeli a halhatatlanságot. Pedig mint írtam feljebb, amíg az emberi fajból van pár egyed a Földön, addig semmi sem vész el a lényegünkből, és mindent megismétlünk. Nincs új a Nap alatt.
A Nap, ha gondolkodó lény lenne, biztosan csodálattal tekintene önmagára, gyönyörködne hatalmas erejében, és élvezné a csillaglétet. Aztán körülnézne, és rájönne, hogy körbe-körbe jár egy hatalmas térben, amiben nyüzsögnek a hozzá hasonló csillaglények, amik közt vannak lenézendő senkik és bombasztikus óriások, akik még nála is fantasztikusabbak. Aztán megtapasztalná, hogy létezése véges, elhagyná a normál állapotát, vörös óriássá fúvódna fel, majd összezsugorodna fehér törpévé, amiben már nincs magfúzió. Egy forró salak lenne, ami lassan kihűlne. A szabvány csillagoknak mint a Nap, forróak a tetemei.
Gondolkozik a Nap? Van bármiféle fogalma a lélekről és annak halhatatlanságáról? Vagy a házi kutyának? Nincs, mert egyiknek sincs tudata. A tudatunk természete alapján várható is, hogy az elképzelése szerint kizárólag az embernek van (halhatatlan) lelke, vagyis tudata. Szánalmas.
Por és hamu vagyunk.
Ha ennyire mélyen átjárt a nihil, miért élek? Megvan még a testem is, ami foggal-körömmel kapaszkodik a létezésbe, mert nem ismer mást. A test nem gondol a halálra, mert csak az életet ismeri. A tudat gondol a végre, mert erről is tudomása van és komolyan megdöbbenti a halál állapotának elképzelése, amiben passzív, kihűlt tárgyként hever a test(e) és rajta-benne lebontó szervezetek sokasága nyüzsög és teszi a dolgát. Pedig az agy halálának pillanatában vége a létezésének. Jó, most a tudatom generálja a szöveget, és jót derülök a bullshit-generátorom marhaságain, mert azt is tudom, hogy a szövegelésnek semmi értelme.
Az élőlényt két ösztön hajtja, fajfenntartás és ennek érdekében az önfenntartás. A gének valóban kemény hajcsárok.
A tudat fejlődött, mert általa megnőtt az ember túlélési esélye. Egyre nagyobb csoportokban éltünk. A sikeres csoportmunkához elengedhetetlen volt a kommunikáció, az emlékek megőrzése, a tapasztalatok továbbadása, a szervezés stb. Valójában a túlélés záloga a csoport hatott az agyvelőre, és szelektálódni kezdtek a nagyobb, bonyolultabb munkára alkalmasabb aggyal született egyedek. Kellett mindehhez pár tízezer év. Egyébként túl sikeresnek bizonyult a tudattal rendelkező agyvelő, mert általa rendkívüli mértékben megnőtt a hatékonyságunk. Szeretnék eloszlatni egy tévhitet a természeti népekről, nem azért élnek a természettel összhangban, mert megvilágosodtak; egyszerűen nincsenek megfelelő eszközeik. Az embernek is mint élőlénynek két ösztöne van: fajfenntartás-önfenntartás.
Bár zavarosabbá teszi az egészet a kulturális génjeink (mémek) folytonos csatározása a fennmaradásért. Nekik agyak kellenek, amikben megtelepedhetnek.
Ha lesz rá időm, szétcsapok a saját tudatomban tárolt mémek közt, hogy mégis mit képzelnek magukról, engemet használnak a továbbadásukra, hogy szégyellnék el magukat... De a mémeknek nincs szégyenérzete és nekünk sincs, csak az idomításunk során belénk lett verve egy rakás tabu. Plusz senki se akarja szándékosan elveszíteni a csoporttagok bizalmát, hiszen egyedül az ember alulmarad egy kutyával szemben is. Nincsenek acélos izmaink, karmaink, agyaraink, de még mérgünk sem, csak tudatunk, és egy hüvelykujj, ami szembefordítható a többi ujjal. Ügyes kezünk, bonyolult agyunk, és a csoportmunka eredményeként lettünk a bolygó egyik legszaporább emlős faja. Azonban sikerünk ellenére ugyanúgy halandó állatok vagyunk, és lecsupaszítva, lemmingek szintjére kerülünk.
Egy mém nem gondolkozik. A mém a tudat bullshit-generátorának az eredménye. Valamikor valaha volt egy szerepe valamelyik csoport életében, aztán hatásosnak bizonyult, virulens lett, talált magának egy marketing céget és így évszázadokra biztosíthatta a fennmaradását. De a sikeressége ellenére még nem igaz.
Fantasy íróként nem kell megerőltetnem magamat, hogy felismerjem a bullshit-generáturunk termékeit. Ezek reklámozása semmi más célt nem szolgál, mint terjesztőjének boldogulását. Egy igazi mém-hirdető a géneknek is nemet tud mondani, vagyis nem szaporodik, de annál nagyobb buzgalommal terjeszti a mémjét.
Egyébként minden fantazmagória dédelgető foglalkozásnak van egy jutalomfalatja, a közösség erejének megtapasztalása. "Együtt erősek vagyunk". Blablabla. Jönne egy igazán fertőző vírus és tízezer számra hullanánk el, minden ima ellenére. Erre meg jönne a "megnyugtató" magyarázat, hogy ez biztosan xy büntetése. Aha. Ja.
Ezek után egyértelmű, hogy ateista vagyok. A természet anyánkban sem hiszek, mert természetbúvárként régóta figyelem a két ösztön munkálkodását, és láttam sok bizarr dolgot. Azonban van egy tény, ami erővel tölt el, minden rettenet ellenére, a földi bioszféra van annyira fantasztikus, mint a Nap és az összes csillag. A bioszféra megőrzése igencsak kívánatos lenne. Persze annyira nem vagyunk hatékonyak, hogy minden élőt elpusztítsunk. Egy minimum szintet elérve, amikor már nincs elegendő növény és állat faj számunkra, fajunk leépülne majd kihalna. A maradékból viszont új fajok alakulnának ki és gyorsan élettel töltenék meg a kiürült ökológiai fülkéket.
Ha valakiben ellenérzést keltenek a gondolataim (mémjeim), akkor a saját mémjei kaptak pánikrohamot, hogy de már még hogy képzeli ez a buta mémhalmaz, hogy kétségbe vonja a mi létezésünket, hiszen te, kedves mémgazda, majd általunk jutsz egy jó helyre a halálod után, de addig juttass át minket még ennyi és ennyi agyba, és ne is hallgass azokra csúnya mémekre a Gombamánia blogban.
Szerintetek van bármi jelentősége a marhaságok csatározásának? Persze van, ha az életed múlik a sikeres terjesztésükön, életed és utódjaid élete, hiszen a gének is törekednek a fennmaradásukra. Azonban vedd észre, hogy a Földön az élőlények folyton változnak, mert alkalmazkodnak a megváltozó környezeti feltételekhez. Az egész folyamat sok kicsi lépésből áll, és sok ideig tart. Mióta van igazán hatékony tudományunk, pár száz éve. Tehát bőven van még mit megismernünk, megértenünk, feldolgoznunk. Felbőszít, ha látom, hogy gőgünkre hallgatva nemtudásunkat képzelgésekkel takargatjuk. Igen, buta vagyok, keveset tudok, de a tudásom a valóságon alapul, sok mindent magam is megtapasztaltam.
Megismerni vágyom és nem hinni. A hitet elhagytam hét évesen.
Mi még a lényeg? Rövid életünk ellenére túl sokszor bántjuk egymást, elég gyakran nem látjuk a fától az erdőt, hülyeségeken civakodunk, és közben felszámoljuk az életfeltételeinket, aztán a másik törzset hibáztatjuk, háborút indítunk ellene, rettenetes dolgokat művelünk, minden felvonul, amire a természet képes, de azt az ember még megszorozza százzal. Irtózatos brutalitás és kín, mire lecsökken az egyedszám, aztán a kapitalizmus kitalálja, hogy hatékony munkaerő a nő, ráadásul kevesebb bérért, hiszen örül a fehér nép, hogy dolgozhat és azért pénzt kaphat. Aztán rájön az ember, hogy a génjeink eltunyultak, mert a mémek vették át a helyüket, azok fejlődnek, burjánoznak, sokasodnak. Valójában a fejlett és fejlődő világ a gének és mémek csatatere. Aztán az egészet eltörli egy aprócska vírus, ami bármelyik több milliós nagyvárosunkban létrejöhet. Valamikor régen jó ötlet volt városokba költözni, mert ezeken a helyeken felhalmozódtak a mémek, meggyorsult az átadásuk. Azonban az információs korban egyre inkább kitűnik számomra, hogy a vagyonos elit vágómarhaként tekint a többi emberre. Ideje lenne kidobni a hierarchikus társadalom szerveződést, mert megbukott. Többek közt lehetővé tette irracionális mértékű magánvagyonok létrejöttét. Közel sem normális, hogy egy szűk elit birtokolja az erőforrásaink nyolcvan százalékát! Nem, senkitől sem venném el a "játékszereit", mert pucér fenékkel jöttünk a világra és pucér fenékkel távozunk. Semmit sem birtoklunk túl sokáig. Azon kuncogtam fanyarul egyik nap, hogy néhány szegény betör a gazdag házába, oké, elviszik az ott lévő cuccokat, de az igazi vagyon, a virtuális pénz a számlákon van. Mit kezdenek a számokkal? Jól hangzik a millió és millió dollár, euró stb., de ezek már régóta semmit sem érnek. Üveggyöngyök, amikért a telepesek megvették az indiánok földjeit. Aztán rezervátumokban végezték az őslakosok, akiknek nem voltak igazán hatékony eszközeik, és mémjeik. Te is "rezervátumban" élsz, pont ott, ahová a társadalmi piramis csúcsán tanyázó emberek juttattak, mert te hittél nekik, elhitted, hogy ők valami kivételes egyedek. Egy fenéket. Az önzésük és a saját önzésünk totális katasztrófába sodor minket.
Remélem, hogy megélem a hálózatalapú társadalom létrejöttét, amikor tényleg mindenki hozzájárul a saját szabad akaratából a fennmaradásunkhoz, amikor nem lesz kényszer, megfélemlítés, hazudozás, téveszmék, árulás. Persze ez butuska álom, mert ehhez evolúciós ugrást kéne megtennünk. Hiába jött létre a mém alapú információs háló, ha egyes mémek és a gének is útjába állnak a fejlődésnek. Azonban a régi módszer megbukott és mi mind vele bukunk.
Ui.: Két kedvenc kifejezésem van az utóbbi időben: bullshit-generátor és bizonyosság árus. Az utóbbi olyan személy, aki jól hangzó mémeket terjeszt saját céljai érdekében. Bullshit-generátorom nekem is van, de óvakodok attól, hogy bizonyosság árussá váljak. Mindenki abban hisz, amiben akar, csak tartsa be a legfőbb törvényt: ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése