Fajok közti kommunikáció

Szombaton a csabai kutyamenhelyen voltunk, én és a barátom. Régen jártam ott. 2011 decemberében volt az egyik harminc napos vállalásom, hogy önkéntesként segítek valahol. Ezért minden hétvégén kimentem a menhelyre kutyákat sétáltatni. Azóta történt némi változás, például már a kinti ketrecek közül az egyikben is laknak kutyák. A szabadon járkáló ebek picit megleptek. Ez azért van, mert tele a menhely. Sajnos továbbra sem vagyunk egy felelős-állattartó nemzet. Átlendülve a "telt ház" okozta meglepetésen, kutyát választottunk. Először egy kicsi pincsit vittünk ki, aki nagy mázlista, mert pár hét múlva Németországba utazik az új gazdájához. Egyébként a német állatvédők nemcsak fajtatiszta kutyákat mentenek meg, sokkal inkább a balsorsúbb keverékeket fogadják örökbe. Tehát a kis pincsi sorsa jóra fordul, és már nem kell sokáig bezárva élnie.
A helyi kutyamenhelyen erőn felül gondoskodnak a sok kutyáról. Nincsenek elhanyagolva. Ami gond, hogy nincs elég önkéntes a sétáltatásukra. Sajnos a tartós bezártság fel tudja őrölni a kutyák idegeit. Nekik is szörnyű élmény bezárva lenni! Amikor kivittük a pincsit, aztán a fotón látható Ábécét (vörös pincsi keverék) és Kleót (fekete keverék hátul), akkor mindig ugattak a többiek. Nem haragosan, hanem csalódottan. A legtöbbjük szeretne sétálni, kiszabadulni a kennelből. Sajnos egy-két kutya a rossz élményei miatt tart az embertől. Ők sem rosszindulatúak, egyszerűen félnek, így lehetetlen a sétáltatásuk. A többség viszont bízik az emberben, és keresi a társaságunkat. Azért jó figyelni a testbeszédüket, mert ők is egyéniségek, és bár szeretik a simogatást, de előbb el kell nyerni a bizalmukat.
Arra is oda kell figyelni, ha kiviszünk egy kutyát, és domináns egyed, hogy a többiekkel, akik szabadon vannak, ne keveredjen konfliktusba. A bezártság feszültté teszi őket, és a feszültség bármikor kirobbanhat belőlük. A legrosszabb, amikor a kennelben összezártan élők ugranak egymásnak. A gyengébb kutya mindig a rövidebbet húzza.
Sose tarts láncon vagy bezártan kutyát! Tönkreteszed lelkileg. Jó tudni, hogy a kutya aktív éveiben ugyanolyan energikus mint egy kisgyerek, és sok mozgásra van szüksége. Erről sokan megfeledkeznek, és elvárják, hogy a kutya beérje napi két rövid sétával, vagy a futkosással a kertben. Egyik sem elég neki. A le nem vezetett energia aztán fura viselkedésekre készteti a kutyát, a gazdi meg értetlenül áll a rombolás közepén. Pedig a testmozgás a gazdinak is jót tenne. Egy csomó betegségünknek az oka a mozgásszegény életmódunk. Igaz, hogy nincs mindig lehetőségünk a kutyatartásra, de a menhelyeken lehetőségünk van megtapasztalni az egyik legszorosabb kapcsolatot ember és állat közt. Mindenki találhat erejéhez illő társat, akivel foglalkozva kölcsönös jó élményben lehet része.
Én három év alatt elszoktam a kutyáktól. Ezért elsőnek csak térd alattiakat vittem ki. Aztán rájöttem, hogy olyan ez mint a biciklizés, és nem lehet elfelejteni a kutyázást. Legközelebb a vizslákat visszük ki elsőnek. Sajnos rájuk már nem jutott idő. Nekem az egész fél órának tűnt, pedig két órán át foglalkoztunk hat kutyával. Az időérzékelés torzulása az egyik jele a flow-élménynek. Érdekes, hogy a sok évnyi kihagyás ellenére ismét pozitív tapasztalat volt a menhelyi kutyák sétáltatása. Két óra testmozgás, és tele voltam energiával. Pedig a múlóban lévő nátha tünetei gyötörtek, nem voltam topon, mégis jól éreztem magamat.
Nagyon különleges élmény egy másik élőlénnyel, ami nem a te fajodba tartozik és először látjátok egymást, kapcsolatba kerülni. Ráadásnak jót teszel vele, mert egy kis időre nyílt terepen mozoghat.
Sajnos volt rossz tapasztalatom kutyával, egyszer egy "Rex felügyelő" nekem ugrott, de a gazdája időben visszarántotta, így nem kapta el a torkomat. Ez egy értékes tapasztalat volt. Azóta kerülöm az őrző-védő típusú kutyákat és jobban figyelek a kutyák testbeszédére, valamint eszem ágában sincs mások kutyáival haverkodni. A kutya a falkavezére legjobb barátja, és nem az enyém.