Városi gombászat

A pisztricgomba Polyporus squamosus a nap kellemes meglepetése volt. Múlt héten ránéztem, de akkor még pihent. Most viszont a sarokról kifordulva azonnal megláttam, hogy reagált a csapadékra és kidugta termőtesteit. Egyből kotortam elő a táskám aljáról a kompaktot, hogy megörökítsem a jellegzetes mintázatú kalapjait. A nagy, barna pikkelyek a kalapján ihlették a népi nevét, bagolygomba. Erről és a tönk aljának sötét színéről könnyű felismerni. Ráadásnak nagy termetű gomba, kalapjának átmérője elérheti a fél métert. Nincsenek lemezei, termőrétege csöves. Spórapora fehér színű. Bár a zsenge, fiatal termőteste ehető, de gasztronómiai értéke nincs. Mindenre elszánt, mindenevő gombászok megeszik, de a kezdők számára csalódást okozhat. Érdekes, szép, de jobb a helyén hagyni. A lombhullató fák korhadékbontója és gyengeségi parazitája, vagyis elsősorban a famaradványokon terem, de megtámadhatja a sérült, legyengült fát. Sajnos a kedvenc tölgyfámon tavaly észrevettem. A termőtesteit nem érdemes eltaposni, mert a gomba a fában rejtőzködik, és igazán nagy kárt nem okoz. Sőt fontos munkát végez, lebontja a lignint és a cellulózt, így a szerves anyagok ismét felhasználhatóvá válnak.