Az esernyő a mai nappal ismét eredeti funkciójában borult fölém (a hőség idején UV sugárzás ellen védett meg), de elsősorban nem magamat "védtem" az esőtől, hanem a jobb kezemben lévő kompaktot. Én kimondottan szeretek elázni hosszan tartó szárazság után. Július másodikán a trópusi felhőszakadásban vígan gázoltam át az utcákon hömpölygő vízfolyásokon és élveztem az utoljára gyerekkoromban megtapasztalt áradó, langyos égi zuhanyt. Mindenem ronggyá ázott a fejemen és felső testemen kívül, amiket úgy ahogy lefedett az esernyő harangja. Ugyan mára lehűlt a levegő, de a házfalakból és járdákból még árad a meleg, így nem lett volna semmi kockázata egy nyárbúcsúztató pancsolásnak. A kamera használata miatt inkább nem bohóckodtam, de kedvem lett volna táncikálni az esőben. Ez az az időjárás, ami igazán kedves a gombásznak! A telken lévő növények zöld színe is szinte felragyogott az esőnek köszönhetően. Jó kinézni az ablakon, és látni a szép színt és az esőcseppeket, ahogy megpattintják az akácleveleket. Az eső rengeteg emlékemet hozta elő, és gombászatok sokaságának pillanatképei emlékeztetnek rá, hogy miért szeretem az őszt. A kompaktra vigyázva készítettem pár fotót az esőben sétálva. A képek után pedig a kedvenc musical részletemet illesztettem be, ami mindig eszembe jut aszályzáró ciklonok idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése