Szanazugi gondolatok és gombák

Legutóbb 11-én jártam kint a gombász birodalmam központjában. Két hét alatt az esőknek köszönhetően több gomba lett, de még mindig csak felfutóban van a hullám a telített talaj miatt. A gombák is lélegeznek mint mi, nem könnyű nekik az iszapos földben. Ha marad a magas páratartalom a levegőben, akkor a jövő héten is bőven gyönyörködhetek a kedvenceimben. Érdekes, hogy a telített talaj ellenére a naposabb, nyitottabb részeken már porszáraz a felszín és az avar. Ez persze csalóka, mert belépve a fák közé megcsap a tömény páratömeg. Gőzfürdőztünk Atival. Ezért rövidebbre is vettem a felmérő sétát, mert nem bírtam túl sokáig a párolódást. Azért a rövidebb fák közötti idő ellenére bőven sikerült a kint lévő fajok dokumentálása. Abszolút eredményes volt. Másik érdekesség, hogy az igazi formáját még nem mutatta meg szanazugi indikátor ültetvényem. 2018. szeptember 15-én például púposra pakoltam a kosaram bemutató termőtestekkel, olyan sok faj termett. Vagy a tavalyi esős nyárnak köszönhetően július 23-án is több gombát láttam mint most. Félre ne érts, nem panaszkodom, jól éreztem magam a gombák között, csak fura, hogy a nagy esők ellenére ilyen szórványos a termőtestek megjelenése. Ennél azért nagyobb bummra számítok. Figyelem a termőhullámot. Aztán kiderül, hogy mi a csuda van. 

A gombák mellett ránéztem a folyóinkra, ahol a Fekete- és Fehér-Körös találkozik és Kettős-Körösként mennek tovább. Ez Kétkörösköz közepe. Itt érzem a legjobban magamat. Kedvelem mindhárom egykori és mai megyeszékhelyet: Békést, Gyulát, Békéscsabát, de tudom, hogy az igazi központ Doboz, az egyetlen településünk, aminek lakossága helyben vészelte át a török dúlást, mert el tudtak bújni a nádas és az erdő rengetegében. A Fekete-Körös mentén elhelyezkedő "erdők" a növényzetük alapján természeti szempontból is értékesnek tekinthetők. Ezért a faanyag áránál jóval többet érnek. Valamint itt található a nyaralótelep, aminek kihasználtsága közel sem százszázalékos, holott az egyik legértékesebb megyei terület. Itt szó szerint az erdőben lettek kialakítva a nyaralótelkek. Nem utólag ültették a fákat. Ez a szinte teljesen fátlan alföldi pusztában abszolút különleges. Fogalmam sincs, hogyan lehetne nagyobb figyelmet fordítani Doboz-Szanazugra. Miként lehetne fellendíteni, a régi pörgést visszahozni. 

Atival besétáltunk az egyik utcába, mert van itt egy borvörös susulyka lakcímem, de nem voltak kint a termőtestek, és elmentünk a végéig, ahol az erdő zöld fala állított meg minket. Néztem kicsit a magas kőriseket, mutattam Atinak, hogy milyen magasak, megvannak harminc méteresek is. Ennyire magas fákat ritkán lehet látni Kétkörösközben. Meglepőek. Képet nem lőttem róluk, mert fotó nem adja vissza a méretüket. A csendes kis utcában elkapott minket a nyaralótelep hangulata, összenéztünk Atival, mert ugyanazt éreztük, mintha nyaralnánk mi is. Ami vicces, mert mindketten önfoglalkoztatók vagyunk, akkor dolgozunk, amikor megbízás van, vagyis a kötetlen időbeosztásunk miatt nekünk kis túlzással mondva folyton nyaralóidő van. Nincs napi mókuskerék. Nem kell időt szakítanunk a pihenésre. Ennek ellenére értékeltük Doboz-Szanazug szezoneleji hangulatát. Az egyik motelbe diákcsoport érkezett. Zsibongott a hely. Atinak mondtam, hogy jók az ilyen sulis kirándulások, mert nekem is életre szóló emlék a 92-es mecseki vándortábor. Akkor láttam először a szentjánosbogarak röptét az orfűi diákszálló mögött. 

A Fekete-Körös gátjáról megpillantottam a hegyeket. Mennyire ostoba az ember, ahogy mondvacsinált harmadlagos jellemzők alapján felosztja populációját törzsekre és azok acsarkodnak egymásra, miközben közös károkozásunk miatt a saját létünket veszélyezteti a természeti környezet pusztulása. Hülyék vagyunk. Ez a valóság. Néztem a hegyeket, a Körösök vízgyűjtőit, a bölcsőjét a folyóinknak. Vajon a folyót érdekli, hogy melyik törzs földjén folyik át? A madarat, hogy hol fészkel és hová repül át táplálkozni? Csak az ember olyan hülye, hogy határt szab és haláláig ragaszkodik hozzá. Pedig az ég is határtalan és ugyanaz a Nap süt ránk, ugyanazokat a csillagokat látjuk, és a folyók is közösek. Összekötnek minket. Undorodok a nacionalizmustól, mert az elme egyik mételye. Téveszmék sokasága kezdi ki az értelmet. Oda-vissza homályos mítoszok alapján próbálnak valami nemzeti tartást összetákolni maguknak az emberségüket elvesztők. Mert aki harmadlagos tulajdonságok alapján osztja fel az emberiséget, képes minden rútságra. Nem az életet tekinti mértéknek és értéknek. De elkanyarodtam a természeti értékektől, amik elsődlegesek számomra. Jöjjön a képválogatás. Most is gyönyörűek voltak a kedvenceim.