Tíz könnyen felismerhető gomba

A színes zsákmányt tavaly szeptember végén örökítettem meg. Egy étkezésre elegendő gombát tartalmazott és a következő fajokat gyűjtöttük: piruló őzlábgomba, szemcsésnyelű fenyőtinóru, déli tőkegomba, nyárfa-érdestinóru, molyhos tinóru, óriás pöfeteg. Ezek bizony mind jó-ehető gombák és elég gyakoriak országszerte nemcsak Kétkörösközben. Bár az óriás pöfeteg lelőhelyeit mindenki titkolja, és szeret sűrű akácos-csalánosban nőni, de nem lehetetlen ráakadni. Idén tavasszal, ahol látsz furán porzó barna "szivacsokat" a fák között, a helyet jól jegyezd meg, mert a pöfeteg spórázó maradványaira leltél rá.
A kosár tartalmából csak egy faj szerepel a válogatásban, a nyolcadik helyen a nyárfa-érdestinóru. Az óriás pöfeteget is bevehettem volna, de eléggé küzdelmes a megszerzése.
Könnyen elérhető, kis odafigyeléssel felismerhető, gyakori fajokat válogattam össze. Ezeknek köszönhetően szinte egész évben gazdagíthatod étrendedet vadontermő gombával. Természetesen teljesen laikusként sose feledkezz el a szakellenőr felkereséséről! Ezek ugyan valóban jellegzetesek, de tapasztalatból tudom, hogy kezdőként az ember hajlamos júdásfülgomba helyett fekete mirigygombát, téli fülőke helyett sárga kénvirággombát, déli tőkegomba helyett fakó tőkegombát, mezei szegfűgomba helyett rozsdásszárú fülőkét (bár ezen faj szintén ehető, de közel sem olyan fűszeres mint a szegfűgomba és avaron terem), és boldogan kaszálja a védett őzlábgalócát őzlábgomba felkiáltással...



A júdásfülgomba az egyetlen ehető gombánk, ami egész évben terem, csak bőséges csapadék és fagymentes idő kell neki. Külső fele bársonyos, belső része sima. Spórapora fehér. A termőtest zselés, de van benne porcos réteg. Jellegzetes állagú, alapvetően íztelen, de gyakori. Ázsiai rokonával készételekben találkozhatunk.
A téli fülőke az első őszi fagyok után jelenik meg és ha hosszúra nyúlik a tél, akár áprilisig teremhet. Narancsos, ragadós kalapja, világos lemezei és bársonyos felületű sötét tönkje egyedi vonásai. Spórapora fehér. Termőtestének halszaga van, de ez elillan főzéskor. Kalapját fogyasszuk. Nyálkássága megszokható.
A déli tőkegomba a korai meleg hatására áprilistól terem, ha kapott csapadékot. Egészen decemberig több hullámban előjöhet. Érdemes megjegyezni helyét. Kalapbőre ráncolt, fiatalon barna, idősen bézs színű. Lemezei megbarnulnak a dohánybarna spóraportól. Tönkje galléros. Csoportosan terem. Kedvence a nyárfa.
A sárga gévagomba igazi tapló, de fiatalon zsenge, puha, akár a sajt. A fotón látható formájában ideális lecsapni rá. Előfőzés után sokféleképpen elkészíthető. Különleges csemege rántott gombaként. Nem kellően hőkezelve vagy idősebb/keményebb termőtestei gyomorrontást okoznak! Mindenféle fát megtámadó parazita gomba.
A mezei szegfűgomba a legnépszerűbb levesgomba. Kiadós májusi esők után a füves helyeken nagy körökben, folyásokban terem. Fűszeres illatú. Lemezei ritkán állnak, tönkje erős, nehezen szakítható. Spórapora fehér. Ne téveszd össze rokonával, a törékeny tönkű üregestönkűvel! Ezen faj megjelenése eléggé bosszantó.
A nagy őzlábgomba nevéhez méltó hatalmas termetével, mintás tönkjével, dupla-gyűrűs (mozgatható) gallérjával, barna pikkelyes kalapjával hívja fel a figyelmünket, hogy jó-ehető gombát találtunk. Májustól őszig terem többször mezőn, erdőben, ha kapott elég esőt. Spórapora fehér. Hasonlóan jó a rokona, a karcsú.
A nyárfa-érdestinóru és rokonai, a többi érdestinóru nevüket tönkjük sötét korpázottságáról kapták. Termőrétegük csöves, akárha szivacs lenne kalapjuk alatt. Spóraporuk okkerbarnás- vagy sárgás. Legtöbbjüknek húsa színeződik, a nyárfa-érdesé rózsáspirosból lesz szürkésfekete. Amíg kalapjuk kemény, addig jók, de így is alaposabban megfőzendők.
Az óriás tölcsérgomba már tipikus őszi gomba, októbertől terem, de meleg-száraz idő esetén novemberre csúszhat felbukkanása. Erdei faj. Nevéhez hűen feltűnően nagyra nő. Kalapja közepén mindig ott a púpocska. Spórapora fehér. Jellegzetesen fűszeres illatú. Gombapora kiváló ízesítő. Sajnos nem fagyálló, fagyott termőtesteit ne vedd fel!
 A lilatönkű pereszke névadó tulajdonsága látható a fotón. Kalapja és lemezei halvány tejeskávé színűek. Spórapora fehér. Alapvetően füves élőhelyeken terem, de behatol a mezőről az erdő szélére a fák közé. Tipikus őszi gomba, de ritkán tavasszal is felbukkan egy-két termőtest. Aromás, egyedi ízű. Zsengén finomabb.
A kései laskagomba a téli fülőkén kívül a másik ehető gombánk, ami bírja a kisebb fagyokat. Szintén a hideg indítja be a termőhullámát. Minél hidegebb időben bújt elő annál sötétebb színű a kalapja. Idősebb, hatalmasra nőtt csoportjai rágósak, nehezen emészthetők. Kalapjait széltében laskázzuk fel. Tönkje nem fogyasztható. Spórapora fehér.

A bejegyzést még hét fogja követni, amikben szintén 10-10 ehető gombát mutatok be, összesen 88 fajt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése