Viszlát tavaszi szezon!

Ibolya van, kucsmagomba nincs a képen és idén nem is lesz. Egyik kedvenc tavaszi fotótémámat nem fogom megörökíteni 2019-ben. A rapszodikus csapadékeloszlás és a hónapokon át tartó aszály az őszi szezon után a tavaszival is végez. Nyomasztó, hogy egymás után két ideális gombás időszak lenullázódik, mert nincs eső. Nem emlékszem ilyesmire a múltból. Akár májusig várhatunk, hogy megérkezzenek az esőfelhők és tartósan csapadékosra forduljon az időjárás.
Ma van az Erdők Nemzetközi Napja és remélem végre felértékelődnek az erdők mint hűvös, árnyat adó menedékek! Őrültséget követtünk el, amikor két egymást támogató tényezőt hagytunk égig ugrani: mezőgazdasági bővülés és egyedszám bumm. Gyakorlatilag teljes gőzzel ügyködünk a sivatagosodáson és populációnk várható összeomlásán. Ahogy van pünkösdi királyság, úgy van drasztikus végjáték is.
Érdekes, hogy a városlakó társaim mennyire nem érzékelik az idők változását. Én a határmezsgyén létezve látom a fenyegetést, amit mi magunk hozunk a fejünkre. Nincs menekvés. Ami jön, mindenkinek fájni fog.
Ezért mondom, hogy becsüld meg a fát, és tégy a megmaradásáért! Amíg van zöld erdő, van menedék. Ha az utolsó óriás tölgy is ledől, vele hullunk a földre mi is.