A létezésünk ára

A bogláros szellőrózsát Anemone ranunculoides fotóztam a hegyvidéken is, de ez a fotó nem ott készült, hanem Doboz-Szanazugban. Hazafelé beugrottam kettes számú indikátor tölgyesembe, és örömömre meglepően sok szellőrózsát találtam az odvas keltikék között, amik szintén virágozni kezdtek. Azonban az örömömbe egyből beleordított a tény, hogy a vágásérett ültetvényt pár éven belül letermeli az erdészet és vége a különleges tavaszi látványnak. Ebben az ültetvényben, a másik szélén él a ligeti csillagvirág.
Hogyan lehetne kiváltani a faanyag pénzbeli értékét másféle jövedelemmel, ami pótolná a művelésből kivont ültetvénytag árát az erdészetnek?
Tragikus az erdő helyzete Békés megyében. Nagyon kevés és kicsi területű idősebb állomány őrzi az egykori keményfás ligeterdők növényeit, köztük a tavasz virágait, amilyen a ligeti csillagvirág, odvas keltike, bogláros szellőrózsa. Finoman szólva a pánik kerülget, amikor az elvesztésükre gondolok. Olyan mértékű a kártételünk a bioszférán, hogy belehalunk. Tehát a virágok elvesztése szimbolikusan utal a közelgő végre, amit mi magunk hoztunk a fejünkre.
Amint az évnyitó bejegyzésemben írtam, meg kell állnunk, hogy új irányt határozzunk meg, mert a régi megoldások csak felgyorsítják a negatív, vesztünket okozó folyamatot.