2017-ben láttam először ligeti csillagvirágot. Aztán 2018-ban ismét felkerestem a kedves virágokat, majd idén is, de már három gombásztársammal. A kék csillagok megtekintése lett a szezonnyitó túra 2019-ben. Jó volt látni a virágzási idejüket pontosan betartó növénykéket. Tavaly és két éve is március 11-én virágoztak. Idén picit gyorsabbak voltak. Békés megyében nem tudok vadon élő téltemetőről vagy hóvirágról, így a ligeti csillagvirág az első tavaszi virágunk. Nem betelepített, őshonos. Jelenlétével hirdeti, hogy itt tényleg voltak erdők, keményfás ligeterdők. Sose volt nagy, összefüggő erdőtakarónk, de az erdős-sztyepp jellemzője, hogy a füves pusztában ligeterdők vannak ott, ahol a fás szárú növényzet extra vízhez jut, amit nálunk a folyók biztosítottak a folyószabályozásig. A kiszáradás jelenleg is zajlik, és megállíthatatlannak látszik. Egyszerre volt jó és rossz sétálni a szeles-meleg időben és hallgatni a száraz avar csörgését. Ismét világossá vált számomra, hogy nagyon kell nekem a természetjárás. Minden percét élveztem. Azonban nem tudtam nem észrevenni a romlás jeleit. Összezavar az ellentétes tapasztalat. Nem tudom, hogy mi lenne a helyes cselekvés, menekülni vagy kitartani. De már nincs hová futni. A klímaváltozás az egész felszínre hat. Minden ellenére remélem, hogy 2020-ban is látni fogom a csillagvirágokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése