Mi, mindannyian ellenségei lettünk az ökoszisztémának, ami életünket biztosítja. Olyan sebeket ejtettünk rajta, amik végzetesek ránk nézve is. Telepumpáltuk a légkört évmilliók alatt megkötött fosszilis szénnel, teleszemeteltük a világot ismeretlen anyagokkal, például műanyaggal, szinte totálisan kiirtottuk az erdőket, hogy kietlen monokultúrákat hozzunk létre, az egyedszámunk esztelen mértékűre nőtt és eszközeink extrém energiát zabálnak, amire nincs kapacitása a Földnek. Gyakorlatilag mindent mérlegelve, létezésünk fenntarthatatlan! És magunkkal rántunk a pusztulásba mindent, ami körülvesz minket. Velünk hal az egész csodálatos természet, amit gyerekkorom óta csodálok. És ennek a haláltáncnak én is résztvevője vagyok. Ezért a szégyen. A gyász pedig az elkerülhetetlen összeomlás miatt. Ne tagadj és ne reménykedj. Ezt senki sem ússza meg. És rettenetes lesz. De addig is gyönyörködjünk a maradék szépségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése