Mik vannak: szimbiózis másként

A Boletinellus merulioides egy becsületes tinórunak néz ki, ami békésen növesztgeti termőtesteit Észak-Amerikában kőrisfák alatt. Oké, ez fura, kőrisfák alatt? Sose szoktam említeni a Fraxinus nemzetséget a gyökérkapcsolt gombák kapcsán. Jó meglátás, mert a kőrisek nem is társulnak a jó gombákkal. Szegényeknek csak károsító gombáik vannak, és közvetve ezek közé tartozik jelen cikkem főszereplője is. Akkor mit keres a címben a szimbiózis kifejezés, ami a kölcsönösen támogató viszonyt jelenti eltérő élőlények között? Ez a trükkös gomba a kőrisfa gyökérzetét szívogató tetű fajjal Meliarhizophagus fraxinifolii él együtt. Szkleróciumokat hoz létre, de nem tartaléktápanyag miatt. Ezek üregesek, és bennük laknak a tetvek. Hasznos tudnivaló, hogy a tetű nem igazán szív, mert akkora a nyomás a fa szállítónyalábjaiban, hogy árad az éltető nedű a tetvekbe. Olyan tömény a cukros lé, hogy a fölösleges cukrot folyamatosan ürítik. Ez pedig annyira finom, hogy nemcsak a hangyák rajonganak érte. A gomba a bonyolult gyökérkapcsolt viszony ellenére jut hozzá az értékes táplálékhoz. Talán jóval egyszerűbb a tetveknek otthont létrehozni mint kilincselni a fánál, hogy legyünk barátok?

Megjegyzés: A képet innen vettem.