Csendes öröm

Tíz nappal korábban készült a fotó rólam, a rókagomba túrán, amikor a háztájiban találkoztam az egyik legjobb csemegegombával. Azóta is felragyog a mosolyom és könnycsepp gördül le a szemem sarkáról, ha az élményre gondolok. Egy gombászélet felénél járok, láttam már ezt-azt, de a háztáji rókagomba most mindent visz nálam. A Cantharellus nemzetség fajai csodálatos gombák, nagy kedvenceim, és a cikkben szereplők közül egyedül a védett sötétedőhúsúval nem találkoztam eddig, a többieket láttam és kóstoltam (kivéve a bársonyost, mert ritka, kímélendő), de mindegyiküket domb- vagy hegyvidéki erdőben gyűjtöttem.
Júniusban a Béli-hegységben szedtem egy fél kosárnyi sárga rókagombát és nagyon boldog voltam. Azóta 1000 méter felett gombásztam és csak egy-egy marékkal találtam. Aztán a háztájiban megismételtem a júniusi rókagombás élményt. Teljesen érthető, hogy a felindultságtól szédelegve jártam a kocsányos tölgyek között és óvatosan kerülgettem a sárga szépségeket. Nem tudtam szedni belőlük, mert túlságosan varázslatos volt a helyzet, amit nem akartam összezúzni a mohó gyűjtögetéssel. Csak sétáltam, ámuldoztam, fotóztam, majd fotóztattam magamat a gombásztárstól elkért termőtestekkel. Idén a legnagyobb ajándék a gombáktól az alföldi erdőkben is megélő rozsdásodó rókagomba C. ferruginascens. Jobban örülök neki mint a legnagyobb vargányámnak, ami 410 grammos volt.