A gombák mindig készek meglepni minket

A rozsdásodó rókagomba Cantharellus ferruginascens úgy meglepett, hogy még mindig kóválygok, nem tértem magamhoz. Ezt csak akkor értheted meg, ha több száz kilométert mentél gombák után, és kifulladva túrtál dús bükk-gyertyán avarba, hogy kiemeld onnan a barack illatú csodákat. Sőt, még jobbat mondok, ha sétáltál szelídgesztenyés, erdeifenyő elegyes kocsánytalan tölgyesben, szülőföldedtől 500 kilométerre és örvendeztél a rókagombának, amit csak ott leltél addig, akkor kezdheted sejteni, hogy mit érzek most. Rókagomba a háztájiban?! Álmodom... Pedig nagyon is valóságos volt a tegnap esti vacsorám. A vargánya aszalásból maradt tisztítási törmelékkel vegyes tejszínes ragut főztem belőle, és ugyanolyan kiváló étel volt mint ha a hegyvidéki sárga rokonából főztem volna. Elképedve ettem a finomságot. Soha sem gondoltam rá, nem is reméltem, hogy egy nap a szülőföldemen lövök képeket valamelyik rókagombáról.
Elsőre sárgának véltem, de már az élőhelyen feltűntek egyedi vonásai, például más a színe. Órákon át töprengtem itthon, keresgéltem a nemzetségben, mire ráleltem a lehetséges fajra. A sárga rókagombának nincs megfelelő talajú élőhely a megyében. Kizárt, hogy megélne a Viharsarokban. Azonban egyértelműen rókagombát találtam. Szerencsére egyik rokona, a rozsdásodó kedveli a meszes talajt és jól érzi magát a síkvidéki erdőkben. Bár nálunk nincsenek igazi erdők, de a gomba erre kevésbé figyel. Az a fontos neki, hogy találjon megfelelő fapartnert és kocsányos tölgyeink Quercus robur tökéletesek számára. Az őshonos, nemes fánknak köszönhetjük, hogy él nálunk a rókagomba. Becsüljük meg a tölgyeinket és adjunk nekik több élőhelyet. Nem a nemesnyár, az akác, a fekete dió az igazi fánk, és belőlük sosem lesz tölgy-kőris-szil ligeterdő, amiben a gombák jól érzik magukat.