Ugrás a fő tartalomra

Családok és nemzetségek: vajtinóruk

A Butyriboletus 2014-ben leírt új nemzetség a tinórufélék Boletaceae családjában. A kutatók a filogenetikai vizsgálatokkal megállapították, hogy néhány faj nem illik a Boletus nemzetségbe, és egyedi tulajdonságaik alapján indokolt, hogy saját nemzetséget kapjanak. A tudományos nevükben maradt a Boletus, de előtagot kapott, a latin butyrum szót, ami vajat jelent. Ez utal az ide tartozó tinóruk (vaj)sárga tönkjére, húsára, csöves termőrétegére. A típusfaj a hazánkban is megtalálható sárgahúsú tinóru B. appendiculatus. Rajta kívül még három vajtinóru biztosan él nálunk, és időnként, jó években, előkerülhetnek a mediterrán térségből származó rokonaik is. Bár egyikük sem védett, de a ritkaságuk miatt kímélendők.

A sárgahúsú tinóru B. appendiculatus nagyon hasonlít az okkerszínű tinórura Hemileccinum impolitum, de kettévágva kemény, krém- aranysárga húsa gyengén kékül, főleg a kalap résznél. Csöves termőrétege szintén kissé kékül. Az okkerszínű tinóru sehol sem kékül. A sárgahúsú tinóru júniustól októberig terem lomberdőkben. Kedveli a melegebb tölgyeseket.

A királytinóru B. regius közismert, színpompás, sokak által kedvelt gomba, azonban jobb a helyén hagyni, mert nálunk eléggé ritka. Termőideje megegyezik a fenti rokonáéval. Savanyú talajú lomberdőkben található meg. Csövecskéi nem kékülnek és sárga húsa is csak enyhén. Könnyű felismerni, főleg fiatalon jellegzetes azonosító jegyei a sárga tönk és rózsás-kárminvörös kalap.

A fakó tinóru B. fechtneri meszes talajú lomberdők ritka lakója. Hasonlít az enyhén mérgező gyökeres tinórura Boletus radicans, de annak tönkjének alsó részén sosincs vöröses öv, valamint kalapja inkább szürkésebb mint barnásabb, és húsa erősen keserű ízű. A fakó tinóru halványan kékülő, puha, sárga húsa édeskés ízű. Aszalványa színpompás. 
A pompás tinóru B. pseudoregius egy barnásabb kalapú királytinórura hasonlít, könnyen összetéveszthető élénkebb színű rokonával. Azonban csöves termőrétege nyomásra kékül, ahogy a húsa is, főleg a kalapban. Ugyanúgy ritka gombánk, ha rálelnél, hagyd az élőhelyén! Erdélyi gyertyános-tölgyesben többször láttuk gombatúrák során.


Megjegyzés: A gombafotók eredeti helyét megtalálod a gombák nevére kattintva.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …