Ugrás a fő tartalomra

Gombák a városban

Az eltelt időszak csapadékos időjárása felszította bennem a reményt, hogy helyben is előbújtak a kedvenceim. Ezért elindultam átnézni a gombák élőhelyeit.
Azt azért érdemes tudni, hogy városaink félsivatagos jellegűek, tehát nem igazán alkalmasak az őshonos természet fenntartására. Ennek egyik jele, hogy folyton "trükközni" kell a fákkal, új, főleg idegenhonos fajokat ültetni, amik talán jobban bírják a nem éppen fáknak való félsivatagos klímát. Ettől pusztulnak a kocsányos tölgyeink is, amik egyszerűen nem jutnak elegendő éltető vízhez, így lassan kiszáradnak.
Ezért aztán picit sem voltam meglepődve, hogy múlt héten még csak egy kicsi ízletes csiperkét és két darab ráncos tintagombát találtam a már beindult esőzés ellenére. Azért mostanra pozitív irányba változott a gombahelyzet és boldogan trappoltam egyik élőhelyről a másikra. Jelenleg a szívós, életrevaló, várostűrő korhadékbontók indultak be, de legnagyobb örömömre az Árpád-soron az egyik gyertyán alatt galambgombát találtam. Ez látható a nyitóképen. A galambgomba Russula nemzetség gyökérkapcsolt, fákkal társulnak. Valamennyire szárazságtűrőek (nem mindegyikük), így kevesebb csapadék is elég nekik a termőre forduláshoz. Számítok rá, hogy az elkövetkező napokban egyre több galambgomba termőtest fog megjelenni az Árpád-soron.
A gyilkos galóca Amanita phalloides szintén társult a gyertyánokkal, de neki több víz kell, egyelőre nem bukkantak fel a jellegzetes megjelenésű termőtestei. Azonban előbb-utóbb teremni fog.
A cikkben szereplő többi gomba elhalt növényi maradványokon, a talaj szerves anyagain élő korhadékbontó. Ártalmatlanok, és hasznosak, mert a nagyobb szerves molekulák lebontásával hozzájárulnak az anyagok körforgásához. 


A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus ehető. Zsenge, sajt puhaságú, vizet eresztő termőtestei sokféleképpen elkészíthetők. 20 perces gomba, alapos főzést igényel, mert nyersen gyomorrontást okoz, illetve az idősebb, keményebb termőtestek is, amiket egyszerűen nem tudunk megemészteni. Mindenféle fát megtámadó parazita és korhadékbontó.
A sörtés dücskőgomba Lentinus strigosus a kezdő gombászok csali-laskagombája. Fehér spórás, tönkre lefutó lemezű, így alulról igencsak laskás kinézete van, azonban felülről szemlélve egyből feltűnik a névadó tulajdonsága: a kalap felszíne erősen borostás, sörtés. Ha megsimogatod, meglepően bársonyos tapintású. A laskagombák nem "szőrösek". 
A fehér porhanyósgomba Psathyrella candolleana a leggyakoribb gombáink közé tartozik. Korhadó fán vagy annak közelében a talajon jelennek meg kicsi termőtestei seregesen vagy csoportosan. Gallértalan tönkje üreges, makaróni tönkűnek hívom. A lemezei kezdetben fehéresek, majd lilásbarnásak-bíborbarnák lesznek. Húsa törékeny, "porhanyós".
 A kerti tintagomba Coprinellus micaceus a kerttulajdonosok egyik mumusa: " barna gombák jelentek meg a kertemben, veszélyesek?". A megnyugtató válasz, hogy a kerti tintagomba veszélytelen. Napok alatt leterem, sűrű csoportjai feketére színeződve lebomlanak. Jellegzetes tulajdonsága a kalapján látható csillámló, letörölhető szemcsék.
 A ragadós bocskorosgomba Volvariella gloiocephala megijesztheti a kezdő gombászt, aki már jól tudja, hogy óvakodj a bocskort viselő gombáktól, pláne, ha gallérja is van, lemezei fehérek. Bár a ragadós bocskorosgombának a nevéhez hűen van bocskora, de gallérja nincs, és a lemezei az érő spóráktól rózsaszínűek-húsbarnásak lesznek, ami látható is a fotón.


Kiegészítés: Terem a sereges tintagomba Coprinellus disseminatus és a kerti rétgomba Agrocybe dura is.

Hasonló témájú írásom: Gombák az udvaron.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …